A myocardium adaptációja a stresszhez kóros állapotokban; Kísérletes kutatási eredmények
FERDINANDY Péter1
2000. SZEPTEMBER 01.
Lege Artis Medicinae - 2000;10(09)
FERDINANDY Péter1
2000. SZEPTEMBER 01.
Lege Artis Medicinae - 2000;10(09)
Már régóta keresik a hatékony terápiás megoldást arra, miként lehet az ischaemiás myocardiumot megóvni. Az emberi ischaemiás szívbetegség komplex kórfolyamat, amelyhez az ischaemiától függetlenül egyéb szisztémás betegség, mint például hyperlipidaemia, hypertonia és diabetes mellitus is társulhat, s ezek (az ischaemiától függetlenül) különféle módon befolyásolják a myocardium működését. A szívizom ischaemiás prekondicionálása jól ismert stresszadaptációs válasz, amelynek során egy rövid ideig tartó ischaemia jelentősen megnöveli a myocardium ellenálló képességét a következő ischaemiás inzultussal szemben. A jelenség alapjául szolgáló molekuláris mechanizmus intenzív kutatás tárgya abban a reményben, hogy az ischaemiás szív védelmére sikerül racionális terápiás megoldást találni. A legtöbb ez irányú kísérletet eddig olyan állatokon végezték, ahol az ischaemiás prekondicionálást más kísérő betegség hiányában váltották ki, így ezen kísérletek klinikai relevanciája csekély. Ebben a dolgozatban áttekintjük azokat a folyamatokat, amelyek révén a szisztémás betegségek a szívizom stresszadaptációs válasz készségét módosíthatják. Olyan további preklinikai vizsgálatok elvégzését tartjuk szükségesnek, amelyekben az ischaemiás szívbetegséget és a gyakran ehhez társuló kórállapotokat egyidejűleg modellezik.
Lege Artis Medicinae
Edvard Grieg egészséges életet élt. Edvard Grieg nem élt egészséges életet. E két állítás egyaránt igaznak tekinthető a maga módján, és a norvég zene múlt századi nagy megújítójának (1843–1907) egyénisége szolgáltatja a „kulcsot”, a kapcsolatot a két ellentmondó kijelentés között. Grieg, akit egy vele kamaszként kapcsolatban lévő kortársa törékeny testalkatú és visszahúzódó ifjú- ként jellemzett (valószínűsíthető, hogy angolkóros volt), tizenhat éves korában drámai testi megráz- kódtatáson esett át, amely egész hátralevő életére rányomta bélyegét.
Lege Artis Medicinae
A kemokinek családjába tartozó molekula csoportok kutatása az utóbbi évtized orvos biológiai vizsgálatainak számos területén hozott új eredményeket. Megismerésük és egymásra hatásuk bonyolult hálózatának vizsgálata sok esetben játszott szerepet eddig nehezen modellezhető kórtani, immunológiai folyamatok értelmezésében. Segítségükkel a patogének elleni védelem egészéről, a gyulladás egyes részfolyamatairól vagy az angiogenezis mechanizmusáról is merőben új kép rajzolódik ki. Napról napra nő azoknak a humán klinikai adatoknak a száma, amelyek jelzik, hogy e molekulák nem csupán az elméleti és kísérletes biológia által feltett kérdések megválaszolásában segítenek majd az elkövetkező időben, hanem a diagnosztikában és a terápiában is.
Lege Artis Medicinae
A jelenkori cardiovascularis halálozás mintegy feléért a tartós kamrai tachyarrhythmiák következtében kialakuló hirtelen szívhalál felelős. A kamrai tachyarrhythmiák kezelési lehetőségei közül széleskörűen, nagy betegcsoportokban az antiarrhythmiás gyógyszerek vagy az automata implantabilis cardioverter-defibrillátor készülékek alkalmazhatók. Mind a korai megfigyelések, mind az utóbbi évek randomizált, prospektív, multicentrikus vizsgálatainak eredményei egyöntetűen évi 1-2%-os arányú hirtelen szívhalált bizonyítottak az implantabilis cardioverter-defibrillátorral kezelt betegek körében, míg az implantabilis cardioverter-defibrillátor nélküli betegcsoportokban 15-25%-os volt ez az arány. Az eddigi vizsgálatok eredményei meggyőzően bizonyítják, hogy a kamrai tachyarrhythmiák szekunder prevenciójában az implantabilis cardioverter-defibrillátor alkalmazása sokkal hatékonyabb, nagyobb mértékben hosszabbítja meg az életet, mint a legjobb" antiarrhythmiás gyógyszer. Jelenleg az AHA/ACC 1998-as ajánlása alapján az implantabilis cardioverter-defibrillátor alkalmazása az elsőként választandó kezelés a hirtelen (arrhythmia okozta) szívhalál szekunder prevenciójában, amelyet minden egyes beteg esetében mérlegelni kell. A jövőben az antiarrhythmiás készülékek és gyógyszerek együttes adása, az úgynevezett hibrid kezelés alkalmazása várható.
Lege Artis Medicinae
Tága híres képtára, a Mauritshuis, ha méreteit tekintve nem is vetekedhet mondjuk az amszterdami Rijksmuseummal, feltehetően legalább annyira ismert a holland festészet szerelmesei körében. Mindez nem csoda, hiszen a válogatott műalkotásokból álló gyűjtemény többek között olyan remekművekkel büszkélkedhet, mint például Rembrandt 1632-ben festett Dr. Tulp anatómiai leckéje, vagy Vermeer felejthetetlen alkotása, a Delft látképe. A világhírű kollekció talán nem is kaphatott volna méltóbb helyet a Jacob van Campen tervei alapján 1634–1644 között épült kis városi palotánál, amely a klasszicizáló barokk egyik legszebb emléke Hollandiában. Míg azonban a rangos gyűjtemény legjavát kitevő XVII. századi festmények alkotóit valószínűleg senkinek nem kell már külön bemutatni, talán még a hollandok közül sem tudja mindenki pontosan, ki is volt valójában a múzeum névadója, a Mauritshuis, azaz a Móricház építtetője és első tulajdonosa.
Lege Artis Medicinae
A baktériumokat 84 évvel ezelőtt fedezték fel egy baktériumtenyészet feloldásának észlelése kapcsán. Az első kísérletek a bakteriofágok terápiás felhasználására irányultak. A nem megfelelően kontrollált kísérletek nem igazolták a várakozásokat, és az antibiotikumok eredményes hatása döntő érvként szolgált a fágterápia elvetésére. Az 1950-es évektől a bakteriofágok a biológiai és genetikai kutatások modelljeként általános biológiai jelentőséget nyertek. Az antibiotikum-terápia sikerének világszerte bekövetkező csökkenő tendenciája vezetett a már elvetett fágterápiás kísérletek újraéledéséhez. A szerző ismerteti a kezdeti, főleg állatkísérletes eredményeket és a genetikai módszerek fejlődése során kidolgozott, tisztított bakteriofágokkal történő humán kísérleteket. Az eredmények szerint az antibiotikum-kezelésnek ellenálló bakteriális fertőzésekben, megfelelő körülmények között, a bakteriofágterápia eredményes lehet, antibiotikum-érzékeny baktériumok esetén pedig a terápia értékes kiegészítőjeként szolgálhat.
Hypertonia és Nephrologia
2019 végén a kínai Vuhanból induló új koronavírus-betegség (Covid-19) epidémiája nagy kihívások elé állította még a legfejlettebb országok egészségügyi rendszerét is. A betegség magas mortalitását főleg idősebbekben és a különböző cardiovascularis és metabolikus társbetegséggel élőkben tapasztalták. Jelen összefoglalóban a diabetes mellitus és a Covid-19-betegség kapcsolata kerül terítékre, a legfrissebb nemzetközi adatok alapján.
Lege Artis Medicinae
Az utóbbi években a nemzetközi és hazai ajánlásokban az életmód-terápia kiegészítéseként a metformin a 2-es típusú cukorbetegek első vonalbeli gyógyszeres kezelésének preferált készítményeként szerepel, ellenjavallat hiányában. A nátrium-glükóz-kotranszporter-2-gátlók igazoltan lassítják a krónikus vesebetegség progresszióját, csökkentik a veseelégtelenség kialakulását, egyúttal csökkentik a pangásos szívelégtelenség miatti kórházi felvételi igényt és a szív- és érrendszeri halálozást a 2-es típusú cukorbetegekben, ez utóbbit főleg szekunder prevencióban. Jelenleg úgy tűnik, hogy a nagy cardiovascularis eseményeket és a renoprotektív hatást illetően a nátrium-glükóz-kotranszporter-2-gátlók nem egységesek. Ezzel szemben a szívelégtelenség miatti hospitalizációs igényre gyakorolt kedvező hatás csoporthatásnak tekinthető. Az összefoglaló közleményben a szerzők áttekintik a nátrium-glükóz-kotranszporter-2-gátlókkal kapcsolatos újabb adatokat, és ezen készítmények lehetséges szerepét a közeljövőben.
Lege Artis Medicinae
A szívelégtelenség incidenciája, prevalenciája folyamatosan növekszik, a betegség morbiditása és a mortalitása továbbra is nagy, így a kórkép jelentősége óriási, megfelelő kezelése kiemelt jelentőségű. A betegség prognózisát javító érdemi evidenciák továbbra is csak csökkent balkamra-funkcióval járó krónikus szívelégtelenség (HFrEF) kezelése esetén állnak rendelkezésre. Az elmúlt évtizedekben számos „mérföldkővizsgálat” született, melyek eredményei a mai napig alapjaiban határozzák meg a betegség terápiáját. A HFrEF bázisterápiája sokáig három alappillérre épült: angiotenzinkonvertáló-enzim- (ACE-) gátló, β-blokkoló és mineralokortikoidreceptor-antagonista, melyek I/A ajánlási szinttel szerepelnek a különböző szívelégtelenség-ajánlásokban. 2014-ben publikálták az áttörő sikert hozó, nagy jelentőségű PARADIGM-HF (heart failure) vizsgálatot, amelyben egy teljesen új gyógyszercsoportot, az angiotenzinreceptor-blokkoló/ neprilysininhibitor (ARNI-) vegyületek csoportjába tartozó sacubitril/valsartant vizsgálták HFrEF-betegeken. A vizsgálat eredménye szerint a sacubitril/valsartan szignifikáns mértékben, 20%-kal csökkentette a cardiovascularis (CV) halálozás és a szívelégtelenség miatti hospitalizáció primer összetett végpontját, valamint 16%-kal csökkentette az összmortalitást egy aktív komparátorhoz, az HFrEF terápiájában a legnagyobb evidenciákkal rendelkező enalaprilhoz képest. Az Európai Kardiológusok Társasága (European Society of Cardiology, ESC) 2016-os szívelégtelenség-irányelve I/B evidenciaszinttel javasolja a sacubitril/ valsartan alkalmazását ACEI helyett a szívelégtelenség miatti hospitalizáció és halálozás csökkentése céljából olyan ambuláns HFrEF-betegek esetén, akik az optimális ACEI, β-blokkoló (BB) és mineralokortikoidreceptor-antagonista (MRA-) kezelés ellenére is panaszosak maradnak. A későbbiekben sacubitril/valsartannal több kisebb vizsgálatot is publikáltak kissé eltérő indikációkkal és más betegcsoportokon. A PIONEER-HF vizsgálat bizonyította, hogy a sacubitril/valsartan terápia korai, az akut szívelégtelenség stabilizációját követően történő megkezdése biztonságos és hatékony HFrEF-betegek esetén, gyorsabban csökkenti a szívelégtelenség prognózisával korreláló NT-proBNP-szintet, mint az enalapril. A TRANSITION és a TITRATION vizsgálat a sacubitril/valsartan terápia kezdetéről, a dózistitrálás módjáról adott hasznos információkat. A sacubitril/ valsartan megjelenése új korszak kezdetét jelentette néhány évvel ezelőtt a HFrEF terápiájában. Ez a korszak Magyarországon most zajlik. Elképzelhető, hogy az SGLT-2-inhibitoroknak köszönhetően egy újabb korszak kapujában állunk, és erre várhatóan választ ad majd az ESC idén megjelenő új szívelégtelenség-ajánlása.
Megvizsgálni a családorvosi praxisokban dolgozók diabetes mellitusszal kapcsolatos ismereteit, szűrési gyakorlatukat, illetve a kiterjesztett hatáskörű ápolók szerepét a prevencióban. Online kérdőív segítségével végeztük kutatásunkat, amelyben 94 háziorvos, illetve 83 ápoló vett részt. Az ápolók 20%-a nem rendelkezett a megfelelő szakképesítéssel. Összességében a kiterjesztett hatáskörű ápolók érték el a legjobb eredményt a vizsgálatban. A praxisok 55,4%-ában végeznek rendszeresen praediabetes-szűrést, az ápolóknak pedig mindössze 35,5%-a javasolja a pácienseknek a szűrővizsgálaton való részvételt. A szűrések elmaradásának leggyakoribb oka a magas napi betegforgalom, a nem megfelelő infrastrukturális és személyi feltételek. A háziorvosok véleménye alapján kiegészítő finanszírozással, dietetikus alkalmazásával, életmód klubokkal, a betegforgalom korlátozásával javítható lenne a prevenció hatékonysága. A kiterjesztett hatáskörű ápolók önálló munkavégzését támogatták a háziorvosok. A középfokú ápolók esetében nagyobb szerepet kellene kapnia a prevenciós módszerek oktatásának, illetve a szűrővizsgálatokban való részvételnek. A kiterjesztett hatáskörű ápolók mielőbbi integrálása elengedhetetlen az alapellátás fejlesztése kapcsán.
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle
[A fluoxetint szedő Covid-19-pneumoniás betegeknek nagyobb a túlélési esélye: retrospektív, eset-kontrollos vizsgálat ]4.
5.
1.
2.
3.
4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás