Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

2007. SZEPTEMBER 19.

A detemir inzulin kedvező hatása a cukorbetegek testtömegére

BECHER Péter

A detemir a legújabb bázisinzulin-analóg. Harmadik fázisú tanulmányok és a PREDICTIVE vizsgálat azt igazolták, hogy amikor detemirt alkalmaztak különböző inzulinrezsimekben (bázis- bolus kezelés, orális antidiabetikum mellé adott detemir), mind 1-es, mind 2-es típusú diabetesben elmaradt az inzulinterápiát eddig szükségszerűen kísérő hízás. Hasonló eredmények születtek, ha NPH (neutrális protamin Hagedorn) vagy glargin inzulint cseréltek detemirre, vagy korábban inzulinkezelésben nem részesült betegeknek állították be az új inzulint.

HUN 2007;17(08-09)

Lege Artis Medicinae

2006. NOVEMBER 19.

Aszpart inzulin a diabetológiai gyakorlatban

JERMENDY György

Az aszpart inzulin (B28 Asp-inzulin) rekombináns DNS-technológiával előállított, gyors hatású inzulinanalóg, kémiai szerkezetének jellegzetessége, hogy az inzulin B-láncának 28. helyén szereplő prolint aszpartáttal cserélték ki.

HUN 2006;16(11)

Lege Artis Medicinae

2006. ÁPRILIS 21.

A bázisinzulin-analóg detemir helye a diabetológiai gyakorlatban Bizonyítékok és lehetőségek

TAMÁS GYULA, KERÉNYI ZSUZSA

A hosszú hatású detemir inzulin semleges vegyhatású, oldékony, beadását követően önasszociációra hajlamos bázisinzulin-analóg. A B29-es pozícióhoz kötött 14 szénatomot tartalmazó zsírsavlánc - acilálás - következtében a keringésbe kerülve reverzíbilisen albuminhoz kötődik.

HUN 2006;16(04)

Lege Artis Medicinae

2001. ÁPRILIS 20.

Új orális antidiabetikumok A 2-es típusú diabetes mellitus terápiájának új szempontjai

GERŐ László

Az elmúlt években számos új orális antidiabetikummal bővült a terápiás eszköztár, és jelenleg is több ilyen gyógyszer forgalomba kerülése várható. Mind az inzulinérzékenységet növelő, mind az inzulinelválasztást fokozó vegyületek csoportja új készítményekkel gyarapodott. A modern inzulinszekretagóg gyógyszereket egyre inkább az azonnali, de rövid hatás jellemzi, amely a fiziológiáshoz hasonló inzulinszekréciót eredményez.

HUN 2001;11(04)

Lege Artis Medicinae

2000. FEBRUÁR 01.

Minőségbiztosítás diabetes mellitusban; Standardizálás mint lehetőség a Diabcare Hungary eredményeinek összehasonlítására

TABÁK Gy. Ádám, TAMÁS Gyula, KERÉNYI Zsuzsa

BEVEZETÉS – A DiabCare rendszer a cukorbetegség gondozásának folyamatos minőség-ellenőrzését és minőségjavítását szolgálja, alapját az európai konszenzus alapján létrehozott egységes diabetes-adatbázis alkotja. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK – Jelen elemzésben a szerzők a DiabCare Hungary programban 1995–97 között összegyűlt 2403 adatlapot dolgozták fel. A demográfiai jellemzők alapján öt, egymástól eltérő betegcsoportot gondozó központ eredményeit standardizálták, majd összehasonlították egymással és az országos átlagokkal. EREDMÉNYEK – A vizsgált betegek több mint fele 56 évnél idősebb (az egyes centrumokban 20–83%), egyharmaduk 36-55 éves (17–52%); 45% férfi (27-63%). Az 1-es típusú cukorbetegség gyakorisága 29% (0–80%) volt. A betegek közel 1/3-ának diabetestartama meghaladta a 15 évet (14–58%). A szem vizsgáltsága országosan 79% (28-98%), retinopathiás volt a betegek 29%-a (28–81%, standardizálás után alig változott). A rizikótényezők vizsgáltsága 80% feletti (kivéve a 3. központot, ahol 16–94%). A rizikótartományba került betegek aránya: a HbA1c (>8%) alapján 43%, a triglicerid (>2 mmol/l) alapján 33% (az 5. centrumban alacsonyabb, 17%, standardizálás után 37%), a vérnyomás (>160/95 Hgmm), dohányzás és rendszeres alkoholfogyasztás alapján 15%. Az albuminuria vizsgáltsága szélsőséges (25-89%), microalbuminuriája a betegek 24%-ának (0–38%) volt. Az önellenőrzés és a súlyos hypoglykaemiák gyakorisága (49, illetve 5%) a standardizálás során az 1-es típusú diabeteses betegek arányával párhuzamosan mozgott. KÖVETKEZTETÉS - A centrumok anonim centrális összehasonlítása az eredeti és a standardizált adatok felhasználásával elősegítheti a diabetesgondozás minőség-ellenőrzését, minőségének folyamatos javítását.

HUN 2000;10(02)

Ideggyógyászati Szemle

1983. NOVEMBER 01.

Hypoglykaemia-hajlam heveny alkohol elvonási tünetcsoportban

A szerzők 30 delirium tremensben szenvedő betegen végeztek szénhidrát és zsíranyagcsere vizsgálatokat. A heveny tünetek alatt 40%-ban találtak hypoglykaemiát. Különösen a szomatikusan leromlott betegeken kell számolni vele. A heveny tünetek alatt tanácsos a vércukor értékek ellenőrzése és a hypoglykaemiás betegeknek glukóz adása a vércukor érték rendeződéséig.

HUN 1983;36(11)

Ideggyógyászati Szemle

1977. DECEMBER 01.

Az etilalkohol által kiváltott hypoglykaemiákról (7 klinikai eset elemzése)

SZIRMAI Imre, HEGEDŰS Katalin

A szerzők hét - hypoglykaemia állapotában - eszméletlen beteg kóresetét ismertetik. Öt betegnél az eszméletvesztés kialakulása biztosan összefüggésbe hozható éhezéssel és alkoholfogyasztással. A felvételkor a vércukorértékek 7-80 mg% között váltakoztak. Nem találtak összefüggést a klinikai állapot súlyossága és a beteg aktuális vércukorszintje között. A tudatzavarok és a neurologiai tünetek glucose oldat intravénás adása után perceken belül megszűntek. Összefoglalják azokat a somatikus (krónikus alkoholisták bőrelváltozásai) és neurologiai (legtöbbször decorticatiós állapot kórjelei) tüneteket, amelyek hypoglykaemiára terelhetik a beteget vizsgáló szakorvos figyelmét. Részletesen tárgyalják saját alkoholterheléses vizsgálataik és irodalmi adatok alapján az alkohol által provokált hypoglykaemiák lehetséges biokémiai okait.

HUN 1977;30(12)

Ideggyógyászati Szemle

1973. MÁJUS 01.

Polygraphiás vizsgálatok hypoglykaemiás comában

DR MECHLER Ferenc, DR ENGÁRTH Gizella

Az insulin okozta hypoglykaemiás coma központi és peripheriás idegrendszeri hatásainak tanulmányozására 25 betegen végeztünk polygraphiás vizsgálatokat. Az EEG-t a sopor szakaszáig a synchronisatio-desynchronisatio vetélkedése jellemzi. A légzés- és szív-frekvencia az esetek többségében fokozódik, az esetek 1/4-ében arrhythmia alakul ki. Az intramuscularis hőmérséklet későn, a bőrhőmérsékletet követcen csökken. A legfe tűnőbb spontán izomtevékenység a myoclonus. A peripheriás idegek motoros rostjainak vezetési sebessége a sopor-coma szakában nem szignifikánsan, a distalis latentia-idő már a hypoglykaemia kezdetén szignifikánsan csökken. A munka foglalkozik az agy és a peripheriás idegek elektromos megnyilvánulásai és a serum, valamint a liquor összetételének (szénhydrát-anyagcsere-termékek, elektrolytek) változásai között esetleg fennálló összefüggésekkel.

HUN 1973;26(05)

Ideggyógyászati Szemle

1962. NOVEMBER 01.

Electroencephalográphiás megfigyelések barbiturát intoxicatio peripheriás electrostimulatiós (PESt) kezelése kapcsán

DR. KAJTOR Ferenc, DR. OSZLÁNSZKY Ottó

Altatószerek (barbiturát mérgezés) okozta comában therápiás céllal Robié (1949) alkalmazta először a nonconvulsiv cerebrális electrostimulatiót. Hazánkban a Nyirő és Kaffka által szerkesztett készülékkel nyert therápiás tapasztalatokról Dibó (1956) számolt be elsőként. Jones és munkatársai több közleményükben (1955, 1957, 1959) leírták a peripheriás electrostimulatiót (PESt), mint amely súlyos barbiturát és hypoglykaemiás comákban — pl. 4 mg% vércukor szint esetében is — rendkívül hatékonyan tudta befolyásolni a coma mélységét, ébresztette a beteget átmenetileg.

HUN 1962;15(11)