Minőségbiztosítás diabetes mellitusban; Standardizálás mint lehetőség a Diabcare Hungary eredményeinek összehasonlítására
TABÁK Gy. Ádám1, TAMÁS Gyula1, KERÉNYI Zsuzsa2
2000. FEBRUÁR 01.
Lege Artis Medicinae - 2000;10(02)
TABÁK Gy. Ádám1, TAMÁS Gyula1, KERÉNYI Zsuzsa2
2000. FEBRUÁR 01.
Lege Artis Medicinae - 2000;10(02)
BEVEZETÉS – A DiabCare rendszer a cukorbetegség gondozásának folyamatos minőség-ellenőrzését és minőségjavítását szolgálja, alapját az európai konszenzus alapján létrehozott egységes diabetes-adatbázis alkotja. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK – Jelen elemzésben a szerzők a DiabCare Hungary programban 1995–97 között összegyűlt 2403 adatlapot dolgozták fel. A demográfiai jellemzők alapján öt, egymástól eltérő betegcsoportot gondozó központ eredményeit standardizálták, majd összehasonlították egymással és az országos átlagokkal. EREDMÉNYEK – A vizsgált betegek több mint fele 56 évnél idősebb (az egyes centrumokban 20–83%), egyharmaduk 36-55 éves (17–52%); 45% férfi (27-63%). Az 1-es típusú cukorbetegség gyakorisága 29% (0–80%) volt. A betegek közel 1/3-ának diabetestartama meghaladta a 15 évet (14–58%). A szem vizsgáltsága országosan 79% (28-98%), retinopathiás volt a betegek 29%-a (28–81%, standardizálás után alig változott). A rizikótényezők vizsgáltsága 80% feletti (kivéve a 3. központot, ahol 16–94%). A rizikótartományba került betegek aránya: a HbA1c (>8%) alapján 43%, a triglicerid (>2 mmol/l) alapján 33% (az 5. centrumban alacsonyabb, 17%, standardizálás után 37%), a vérnyomás (>160/95 Hgmm), dohányzás és rendszeres alkoholfogyasztás alapján 15%. Az albuminuria vizsgáltsága szélsőséges (25-89%), microalbuminuriája a betegek 24%-ának (0–38%) volt. Az önellenőrzés és a súlyos hypoglykaemiák gyakorisága (49, illetve 5%) a standardizálás során az 1-es típusú diabeteses betegek arányával párhuzamosan mozgott. KÖVETKEZTETÉS - A centrumok anonim centrális összehasonlítása az eredeti és a standardizált adatok felhasználásával elősegítheti a diabetesgondozás minőség-ellenőrzését, minőségének folyamatos javítását.
Lege Artis Medicinae
A szerző áttekinti a magzati hypoxia és asphyxia etiopatogenezisét és definícióját, az érett magzatok postasphyxiás károsodásának lehetséges formáit, az agyi bénulás gyakoriságát és neurológiai következményeit. A hypoxiás állapotok szűrőmódszerei közül kiemeli a színkódolt és pulzus Doppler-technikát (flowmetria), a kardiotokográfiát (CTG), a nonstressz tesztet és a biofizikális profilt, továbbá az amnioszkópiát és a magzati pulzoximetriát. Az asphyxia profilaxisával összefüggésben hangsúlyozza a prekoncepcionális és praenatalis gondozás jelentőségét, az anyai meg betegedések fontosságát, a lepény, a köldökzsinór és a magzat kóros állapotait, valamint a szülés alatti tényezők szerepét. A brit szülészek ajánlása is megerősíti a Magyarországon eddig folytatott gyakorlatot, hogy CTG-eltérés esetén a fejbőrvér pH-jának meghatározása, vagy ennek hiányában császármetszés végzése indokolt. Végül a szerző az érett újszülöttek még mindig nagyszámú hypoxiás agykárosodása miatt szükségesnek látja a császármetszések számának emelését fenyegető intrauterin magzati asphyxia esetén.
Lege Artis Medicinae
Tanulmányunknak az a célja, hogy bemutassa a Mental Disability Rights International (magyarul: Mentális Zavarban Szenvedők Jogvédő Nemzetközi Szervezete, a továbbiakban MDRI) által 1996-ban közreadott jelentést a magyar elmeegészségügy helyzetéről. (Az MDRI-jelentést az MDRI-bizottság vezetőjének, Eric Rosenthalnak neve után gyakran Rosenthal-jelentésnek is nevezik.) Az MDRI amerikai székhelyű jogvédő szervezet, amely céljának az elmezavarban szenvedők jogainak nemzetközi szintű elismertetését tekinti (1). A jelentés, amely szakmai és jogi szempontból vizsgálta a magyar pszichiátriai intézményrendszer működését, éles vitát váltott ki a magyar pszichiátriai szakmában, a honi pszichiátria számos vezető egyénisége reagált a megjelentekre. Nem célunk, hogy részletesen elemezzük a jelentés kritikai észrevételeit és ajánlásait, inkább vitájában elhangzottakat és különböző hatásait szeretnénk összefoglalni. Az MDRI-jelentés megjelenése és vitája számos általános etikai, jogi, gazdasági és szervezeti kérdést hozott felszínre, amelyek az egészségügy más oldalairól is érdeklődésre tarthatnak számot.
Lege Artis Medicinae
Az orvos hivatása az emberek egészségének védelme. Az orvos tudásának és lelkiismeretének e küldetés végrehajtását kell szolgálnia. Az Orvosok Világszövetségének Genfi Deklarációja a következő szavakkal kötelezi az orvost: „Betegem egészsége lesz legfőbb szempontom.” Az Orvosi Etika Nemzetközi Kódexe pedig deklarálja: „Az orvos kizárólag a beteg érdekét tarthatja szem előtt, amikor olyan orvosi ellátásban részesíti őt, amely gyengítheti annak testi vagy lelki állapotát.” Az embereken végzett orvosbiológiai kutatás célja diagnosztikus, terápiás vagy profilaktikus eljárások javítása vagy a betegségek etiológiájának és patogenezisének jobb megértése legyen!
Lege Artis Medicinae
Százhúsz esztendővel ezelőtt, 1880 márciusában nem mindennapi oklevél-honosítási kérelem került a budapesti orvosi kar tanári testülete elé. A hagyományokat felrúgó nosztrifikációs eljárás újdonságát az adta, hogy ezúttal a gyengébb nem egy képviselője, gróf Hugonnai Vilma kérelmezte Zürichben megszerzett orvosdoktori diplomájának honosítását. Az eljárás precedens értékűnek számított. Amennyiben ugyanis a kérelem kedvező elbírálásban részesül, a döntés az orvosi pálya nők előtti megnyitásával egyenértékű.
Lege Artis Medicinae
A szerző áttekinti a terhesség alatti anyai és magzati, valamint az újszülöttkori pajzsmirigyműködés sajátosságait. Az anyai és a magzati pajzsmirigyműködés kapcsolatát ismertetve kiemeli az anyai pajzsmirigyhormon transzferszerepét a magzati fejlődésben. Összefoglalja az újszülöttkori pajzsmirigy betegségeket és -diszfunkciókat. Elemzi az anyai pajzsmirigybetegségeknek az újszülöttkori pajzsmirigyműködésre gyakorolt hatását; kiemeli a jódhiány szerepét és hangsúlyozza az optimális jódellátás fontosságát. Foglalkozik a congenitalis hypothyreosis kérdésével, áttekinti a koraszülöttekben észlelhető pajzsmirigy-diszfunkciókat. Hangsúlyozza a terhesgondozás, az újszülöttkori hypothyreosis szűrés és a koraszülöttek pajzsmirigyműködés-vizsgálatának fontosságát.
Lege Artis Medicinae
A cukorbetegség és a depresszió gyakran komorbid krónikus betegségek. Önmagukban is nagy betegségterhet jelentenek, azonban együttes előfordulásuk tovább növeli a cukorbetegség szövődményeinek számát, a morbiditást és a mortalitást. A két betegség közti kapcsolat kétirányú, amelynek hátterében már ismert és még csak feltételezett mechanizmusok állnak. A szerzők összefoglaló közleményének célja az antidepresszívumok és a cukorbetegség közti kapcsolat bemutatása, illetve a gyógyszerek szénhidrát-anyagcserére gyakorolt hatásának elemzése. Az antidepresszívum-kezelés egyrészt javíthatja a betegek hangulatát, kognitív funkcióit és adherenciáját, amely pozitív hatással lehet a glükózháztartásra, másrészt a gyógyszerek metabolikus mellékhatásai ronthatják is a szénhidrát-anyagcserét. A metabolikus mellékhatások szempontjából a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók a legelőnyösebbek, a triciklikus antidepresszívumok és a monoaminoxidáz-gátlók szoros kontroll mellett alkalmazhatók. A szerotonin- és noradrenalinvisszavétel-gátlók a noradrenerg aktiválási úton keresztül ronthatják a glykaemiás kontrollt. Az újabb típusú antidepresszívumok hatása pedig pozitív vagy semleges. A depresszió szűrésével és időben elkezdett kezelésével csökkenthetők a két betegség komorbiditásából származó komplikációk. A cukorbetegek depressziójának kezelése során pedig fontos az antidepresszívumok metabolikus mellékhatásainak a figyelembevétele, és a szénhidrátháztartás szorosabb ellenőrzése.
Hypertonia és Nephrologia
Az Amerikai (ADA) és az Európai (EASD) Diabetes Társaság 2018-ban a 2-es típusú diabetes kezelési alapelveiről adott ki egy közös ajánlást, majd 2019-ben az ADA Professional Practice Committee tagjai közölték a cukorbetegség kezelési-gondozási javaslataikat a klinikusok számára. Fentieken túl kidolgozták a diabeteshez társult hypertonia és hyperlipidaemia kezelési irányelveit is. A javallatokat és irányelveket egy rövid illusztratív képsorban mutatjuk be.
Lege Artis Medicinae
A Magyar Diabetes Társaság 2017-es hazai szakmai irányelvében nagy hangsúlyt kap a cukorbetegek individuális kezelése és szénhidrátanyagcsere-zavarának terápiája a felismeréstől a célértékre törekvő rendezésre. A betegek kezelésében a monoterápia mellett megjelenhet a primer kettős vagy hármas kombinációs kezelés. Az alapellátásban elsősorban a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők ellátása területén mutatkozik számos teendő. Reményeink szerint az új szakmai irányelv mindennapi használata hozzájárul a cukorbetegek családorvosi gondozásának sikeresebbé tételéhez. A cukorbetegség összes eseteinek több mint 90%-át kitevő 2-es típus primer, szekunder és tercier prevenciójában a családorvosi team holisztikus szemléletű gondozásának alapvető szerepe van.
LAM Extra Háziorvosoknak
Az alfa-glükozidáz-gátló akarbóz adása mellett a szénhidrátok elhúzódó felszívódása következtében a vércukorgörbe ingadozásai ellapulnak, a napi vércukorprofil sokkal egyenletesebbé válik. A vércukorszint- csökkentő hatás elsősorban a postprandialis vércukor csökkentésében nyilvánul meg. Egyértelműen kedvezőek az akarbóz nem glykaemiás, vérnyomásra, lipidekre, koagulációs rendszerre kifejtett hatásai is, összességében a készítmény a rendelkezésre álló adatok szerint a cardiovascularis kockázatot is csökkenti. Alkalmazása monoterápiaként nem jár hypoglykaemiával. Fő mellékhatásként flatulentia, hasmenés jelentkezhet. Szakmai szempontból akarbóz adása javasolt a főétkezéseket követő, 2,2 mmol/l értéket meghaladó vércukorszint-emelkedés esetén.
Lege Artis Medicinae
A 2-es típusú cukorbetegek kezelése során a korai inzulinkezelés bevezetése javítja a β-sejt-funkciót, lassítja a betegség progreszszióját és hosszú távon is eredményesen javítja a glykaemiás értékeket. Ezekben az esetekben is a bázis-bolus inzulinkezelési rendszerrel érhetőek el a legszigorúbb glykaemiás célértékek. Továbbá a normoglykaemiára való törekvés lassítja leginkább a krónikus szövődmények kialakulását. Speciális feladatot jelent a humán inzulinnal történő bázis-bolus kezelési rendszer váltása analóg inzulinokra. A szerző egy eset kapcsán mutatja be a gyakorlati, klinikai tudnivalókat a váltással kapcsolatban.
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle
[A fluoxetint szedő Covid-19-pneumoniás betegeknek nagyobb a túlélési esélye: retrospektív, eset-kontrollos vizsgálat ]4.
5.
1.
2.
3.
4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás