Ideggyógyászati Szemle - 1962;15(11)

Ideggyógyászati Szemle

1962. NOVEMBER 01.

Dandy-Walker syndroma

DR. BALAJTHY Béla

Alábbi klinikai és pathológiai vonatkozásban egyaránt érdekes esetünk ismertetésével szeretnénk felhívni a figyelmet egy viszonylag kevéssé ismert, bár leíróik szerint korántsem ritka tünetegyüttesre, a Dandy—Walker syndromára. Ezt az elnevezést 1954-ben Clemens Benda javasolta, mivel a kórkép sajátosságait először Dandy (1914) majd Walker (1942) írta le.

HUN 1962;15(11)

Ideggyógyászati Szemle

1962. NOVEMBER 01.

Electroencephalográphiás megfigyelések barbiturát intoxicatio peripheriás electrostimulatiós (PESt) kezelése kapcsán

DR. KAJTOR Ferenc, DR. OSZLÁNSZKY Ottó

Altatószerek (barbiturát mérgezés) okozta comában therápiás céllal Robié (1949) alkalmazta először a nonconvulsiv cerebrális electrostimulatiót. Hazánkban a Nyirő és Kaffka által szerkesztett készülékkel nyert therápiás tapasztalatokról Dibó (1956) számolt be elsőként. Jones és munkatársai több közleményükben (1955, 1957, 1959) leírták a peripheriás electrostimulatiót (PESt), mint amely súlyos barbiturát és hypoglykaemiás comákban — pl. 4 mg% vércukor szint esetében is — rendkívül hatékonyan tudta befolyásolni a coma mélységét, ébresztette a beteget átmenetileg.

HUN 1962;15(11)

Ideggyógyászati Szemle

1962. NOVEMBER 01.

A neuroradiologiában használt koponyafelvételek osztályozása és nomenclaturája

DR. KOVÁCS Ákos

1961 jún. 16-án Milánóban Prof. Lenzi elnöklésével bizottság ült össze, a bizott­ság tagjai a következők voltak: dr. Appel, dr. Bull, dr. Canossi, dr. Decker, dr. Dilenge, dr. Fischgold. A neuro-radiologiai nomenclaturát és a röntgenfelvételezésben használt vetüle­teket a következő sorrendben vitatták meg : I. A koponya radiographiában használatos beesési pontok, vonalak és síkok meghatározása. II. a) A koponyaalap-felvételek leírása. b) A koponya speciális felvételeinek leírása.

HUN 1962;15(11)

Ideggyógyászati Szemle

1962. NOVEMBER 01.

Perifériás vegetatív zavarok poliomyelitis anterior acuta után

DR. KERÉNYI Károly, DR. NAGYENYEDI Zsuzsanna

A Heine—-Módin betegség (H.—M.) tünetei és maradandó következményei közül a legismertebb és a leglényegesebb a vázizomzat változó kiterjedésű és mértékű bénulása. Gyakran tapasztalható emellett, hogy a H.—M.-es beteg bénult végtagjának bőre hűvösebb, olykor halványabb, vagy kékes. Súlyosabb esetekben trophikus bőrjelenségek, különösen télen fagyás lép fel (1). Ismert az is, hogy az alsó végtagok vérkeringési zavarából származó trophikus bőrelváltozásoknál a lumbális sympathektomia olyankor jó eredménnyel járhat (2).

HUN 1962;15(11)