Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

2002. ÁPRILIS 20.

Véralvadási genetika fiatalkori stroke-ban

PONGRÁCZ Endre, TORDAI Attila, CSORNAI Márta, NAGY Zoltán

A szerzők prospektív vizsgálatot végeztek annak megítélésére, hogy milyen arányban fordulnak elő DNS-pontmutációk egészségesek és stroke-betegek esetében, valamint van-e összefüggés a betegek családi anamnézise, egyéni rizikófaktorai, a carotis Doppler-szonográfiás (CDS) és a koponya CT-leletei, valamint a polimorfizmusok között.

HUN 2002;55(03-04)

Lege Artis Medicinae

2001. JÚLIUS 10.

Primer haemostasis az atherothromboticus folyamatokban

UDVARDY Miklós

A koszorúér occlusiv eseményeinek 90%-a plakkruptura és thromboticus folyamat következtében lép fel, a stroke esetében ez az arány, illetve a thromboticus esemény mintegy 75%-nyit tesz ki. Az artériás occlusiv thromboticus események patogenezisében minden kétséget kizáróan fontos szerepet játszanak a koagulációs rendszer prothromboticus eltérései, a klasszikus értelemben vett primer haemostasis, a vérlemezke-érfal integrált működése, illetve annak zavara.

HUN 2001;11(06-07)

Lege Artis Medicinae

2000. MÁRCIUS 01.

A mérsékelt alkoholfogyasztás csökkenti a coronariabetegség kockázatát: a lipidekre és a véralvadási faktorokra gyakorolt hatás metaanalízise

RIMM B. Eric, WILLIAMS Paige, KERRY Fosher, MICHAEL Criqui, MERIL J. Stampfer

CÉLKITŰZÉS – A mérsékelt alkoholfogyasztás és a coronariabetegség kockázatának biológiai markerei között fennálló összefüggés számszerű összesítése, és annak előre jelzése, hogy ezen változások miként csökkentik a kockázatot. A VIZSGÁLAT MÓDSZEREI - Azon kísérletes vizsgálatok metaanalízise, amelyek a mérsékelt alkoholfogyasztás hatásait vizsgálták a high density lipoprotein koleszterin (HDL- koleszterin), az apolipoprotein Al, a fibrinogén, a trigliceridek és más biológiai markerek koncentrációira, amelyekről korábban kimutatták, hogy összefüggésben állnak a coronariabetegség kockázatával. A VIZSGÁLAT ALANYAI - Krónikus betegségben nem szenvedő, nem alkoholfüggő férfiak és nők. Azokat a tanulmányokat vontuk be, amelyekben a biológiai markereket napi maximum 100 g alkohol elfogyasztása előtt és után vizsgálták. BEAVATKOZÁSOK - Alkohol: etanol, sör, bor vagy rövid italok formájában. AZ ÉRTÉKELÉS FŐ SZEMPONTJAI – A HDL-koleszterin, az apolipoprotein Al, az Lp(a) lipoprotein, a trigliceridek, a szöveti plazminogénaktivátor-aktivitás, a szöveti plazmino génaktivátor-antigén, az inzulin és a glükóz koncentrációváltozása azt követően, hogy a résztvevők 1-9 hétig egy experimentális alkoholmennyiséget fogyasztottak; ennél rövidebb időperiódust azokban a vizsgálatokban fogadtunk el, amelyek a fibrinogén, a VII. faktor, a von Willebrand faktor, a szöveti plazminogénaktivátor-aktivitás és a szöveti plazminogénaktivátor-antigén koncentrációváltozásait vizsgálták. EREDMÉNYEK – A metaanalízisre alkalmas 42 vizsgálatból, amelyek információt tartalmaztak a coronariabetegség kockázatát jelző biológiai markerek változásával kapcsolatban, 61 adatcsoportot vontunk ki. Az etanol napi 30 g-os kísérleti adagja a HDL-koleszterin koncentrációját 3,99 mg/dl rel (95%-os megbízhatósági tartomány 3,25-4,73), az apolipoprotein Al koncentrációját 8,82 mg/dl-rel (7,79–9,86), és a trigliceridkoncentrációt 5,69 mg/dl-rel (2,49–8,89) emelte. Az alkohol mérsékelten hatott a thrombolyticus profillal kapcsolatos több véralvadási faktorra. Ezen biológiai markerek és a coronariabetegség kockázata közötti eddig kimutatott összefüggések alapján napi 30 g alkohol körülbelül 24,7%-kal csökkenti a coronariabetegség kockázatát. KÖVETKEZTETÉSEK - Az alkoholfogyasztás okozati össze függésben áll a coronariabetegség kockázatának csökkenésével a zsírokra és a véralvadási faktorokra gyakorolt hatása révén.

HUN 2000;10(03)

Lege Artis Medicinae

1994. DECEMBER 28.

A gyulladásos szöveti reakció klinikai és laboratóriumi paraméterei akut colitis ulcerosában

NAGY Ferenc, PAPÓS Miklós, CSERNAY László

A gyulladás intenzitásával összefüggő klinikai és laboratóriumi paramétereket kerestük akut colitis ulcerosában. 36 betegben a gyulladás mértékét szegmentenként, leukocytaszcintigráfiával határoztuk meg (A. csoport). Az értékek összegét a gyulladás intenzitásának tekintettük, és a klinikai, laboratóriumi paraméterekkel hasonlítottuk össze. A 36 betegből 30 betegben biopsziával igazoltuk az akut colitis ulcerosát, két toxicus esetben szövettani vizsgálat nem történt, további négy betegben a folyamat inaktív volt. A 36 betegből 20 esetben (16 akut colitis ulcerosa, 4 inaktív) szegmentenként, kolonoszkópos biopsziákkal és leukocytaszcinti gráfiával is pontoztuk a gyulladás mértékét (B. csoport). Az értékek összegét a két módszer korrelációjának meghatározására használtuk. A gyulladás szcintigráfiával meg határozott intenzitása jól korrelált (r = 0,6564, p = 0,0016) a kolonoszkópos szövettani vizsgálat eredményével (B. csoport). Az A. csoportban a vörösvérsejt-süllyedéssel (r = 0,6398), a fibrinogénnel (r = 0,5424), az alfa2-globulinnal (r = 0,4721), a véres székletek számával (r = 0,4605), a thrombocytaszámmal (r = 0,4594) jó, további hat változóval kielégítő korrelációt találtunk, Akut colitis ulcerosában öt klinikai, illetve laboratóriumi változó értékéből következtethetünk a gyulladás intenzitására. Az ajánlott paraméterek eredményei segítséget jelenthetnek az újonnan diagnosztizált beteg vizsgálati stratégiájának tervezésében, a gyógyszeres kezelés hatékonyságának meghatározásában.

HUN 1994;4(12)

Lege Artis Medicinae

1993. OKTÓBER 27.

A trombózis és a fogyatékossági angioma pectoris elleni európai összehangolt fellépés tanulmánya

MATOS Lajos

Az egy vagy több koszorúéren több mint 50%-os szűkületet mutató betegek fibrinogénszintje szignifikánsan magasabb volt (p<0,0001). Csökkent fibrinolitikus aktivitást is megfigyeltek a koszorúerek szűkülete esetén, elsősorban a plazminogén aktivátor inhibitor-1 (PAI) magasabb szintje miatt. A csökkent fibrinolitikus aktivitás szoros kapcsolatot mutatott a cukorbetegséggel, az emelkedett triglicerid szinttel, a dohányzással és a bal kamra systolés pumpaműködésének romlásával. A koleszterin szint elsősorban a protein-C és a plazminogén szintjével mutatott korrelációt.

HUN 1993;3(10)

Ideggyógyászati Szemle

1993. MÁJUS 20.

A fibrinogen általános kockázati tényező az agyi keringési betegségekben

SZIRMAI Imre, KAMONDI Anita

A szerzők 348, különböző diagnosztikai csoportból származó cerebrovascularis beteg fibrinogén, HDL-koleszterin, koleszterin és hematokrit értékeit elemezték statisztikai módszerekkel a kórképek akut, szubakut és krónikus szakaszában. Kontrollként 72, nem vascularis beteg adatai szolgáltak. A plazma fibrinogén szint cerebrovascularis betegségekben az alábbi tényezőkkel függ össze: 1. atheroscleroticus elváltozások jelenléte az extra- és intracranialis artériákban, 2. a vizsgálatok időpontja az insultus után, 3. a betegek mozgásképessége. Megállapították, hogy a plazma fibrinogén tartalma az atherothrombosis eredetű agyi ischaemiákban a legmagasabb. A fibrinogén plazma koncentrációja mind az ischaemiák, mind az agyvérzések csoportjában prediktív értékű a halálozás szempontjából. Atheroscleroticus betegek csoportjában a HDL-koleszterin és a plazma fibrinogén szint között szignifikáns negatív korreláció van. Megállapították, hogy a plazma fibrinogén szint kiemelt rizikó tényező az agyi keringési betegségekben.

HUN 1993;46(05-06)

Lege Artis Medicinae

1993. ÁPRILIS 28.

Pro-urokináz szívinfarktusban végzett vizsgálat

MATOS Lajos

Az infarktushoz vezető ér átjárhatósága a 60. percben 71,8% volt az rscu-PA csoportban és 48% a streptokinase-val kezeltek között (p < 0,001). A 90. percben ugyanezen értékek 71,2%-nak, illetve 63,9%-nak adódtak (p = 0,15). A 24–36 óra között az ér újra-elzáródása 6/121 esetben következett be rscu-PA-, illetve 5/114 esetben streptokinase kezelés során. A thrombolyticus kezelés végén a fibrinogén koncentráció 0,44 g/l értékre csökkent rscu-PA injektio esetén, illetve 0,17 g/l-re streptokinase adására. A vérzéses szövődmények gyakorisága szignifikánsan kisebb volt rscu-PA kezelés után, mint streptokinase-t követően (p< 0,01).

HUN 1993;3(04)

Lege Artis Medicinae

1992. OKTÓBER 28.

Az akut szülészeti DIC diagnózisa és kezelése

RÁKÓCZI István

A szerző összefoglalja az akut szülészti DIC diagnózisát és kezelését. Számos szülészeti patológiás állapothoz kapcsolódhat akut DIC, így magzatvíz emboliához, korai lepényleváláshoz, intrauterin fertőzéshez (septicus abortus), halott magzat szindrómához és különböző eredetű prolongált shockhoz. Az akut DIC előterében a vérzés (főleg hüvelyből) és shock áll. A teljes véralvadási idő, a trombocytaszám és a fibrinogen szint meghatározás klinikailag a leghasználhatóbb laboratóriumi paraméterek az akut DIC diagnózisában. A kezelés elsődlegesen magába foglalja a precipitáló faktorok, vagyis az alapbetegség meg szüntetését (így a korai lepényleválás esetén a magzat megszületését, septicus abortusban a méh kiürítését és antibiotikum adását, halott magzat szindróma esetén szülésindukciót). Rendkívül fontos a shock-ellenes kezelés, a megfelelő volumenpótlás (crystalloid, kolloid, vér). A véralvadási zavar kezelésének célja, hogy a lecsökkent alvadási faktorokat pótoljuk, amelyre a legalkalmasabb a friss-fagyasztott plazma vagy a cryoprecipitatum. Akut, vérző szülészeti DIC-ben heparint nem szabad használni, ugyanis fokozza a vérzést. Újabban kedvező eredményekről számoltak be antithrombin III (AT III) koncentrátumokkal végzett kezelésről akut szülészeti DIC-ben.

HUN 1992;2(10)

Lege Artis Medicinae

1991. MÁJUS 29.

A veleszületett thrombophilia klinikai vonatkozásai

DOMJÁN Gyula, PÁL András, PETŐ Iván, SAS Géza

A veleszületett, többnyire örökletes thrombosis hajlam jelölésére az utóbbi évtizedekben nyert polgárjogot a „thrombophilia" elnevezés. Kialakulásáért a vér fokozott alvadékonyságát (hypercoagulabilitas) tesszük elsősorban felelőssé. A véralvadás mechanizmusának fontos tényezői a természetes anticoagulansok, amelyek az alvadási folyamat során képződő aktív tényezőket közömbösítik. Kiemelkedő jelentőségű az antithrombin III., újabban vált is mertté a heparinkofaktor II. Fontos regulációs szerepe van a protein C-nek és a protein S-nek is. A fibrinogen és plasminogen képződésének veleszületett zavara, a fibrinolitikus rendszer csökkent aktivitása is okozója lehet a fokozott alvadékonyságnak. Az elmúlt időben több olyan esetet ismertünk meg, ahol a thrombophilia oka az alvadási rendszer két inhibitorának együttes hiánya volt. Jelentőséget tulajdonítunk olyan lehetőségeknek is, amikor egy inhibitor örökletes defektusa az alvadással közvetlen összefüggésben nem lévő veleszületett anyagcserezavarral társul. A veleszületett thrombophiliák diagnózisa számos laboratóriumi vizsgálatot igényel. A kezelés során eredmény várható a thrombolysistől, esetleg érsebészeti beavatkozásoktól és nem friss esetekben az anticoagulatiotól. Nő a jelentősége az inhibitor-hiányok kezelésében a szubsztitúciós kezelésnek.

HUN 1991;1(09-10)

Ideggyógyászati Szemle

1988. MÁRCIUS 01.

Haemorheologiai vizsgálatok cerebrovascularis kórképekben

SZIRMAI Imre, FENDLER Kornél, GÖMÖRI Éva, BÁTFAI László

287 cerebrovascularis beteg tüneteinek kialakulása után legkorábbi rheologiai adatait elemeztük a funkcionális és definitív diagnosztikai csoportokban. A rheologiai profil alapján jól elkülönülnek egymástól az agyvérzések és a agyi ischaemiák. Az angiographiával bizonyított thromboemboliás ischaemiák 9 közül 7 paraméter tekintetében szignifikánsan különböznek az agyvérzésektől. Az ischaemiás kórképek rheologiai szempontból hasonlóak. A paraméterek statisztikai eltérése csak a TIA és a thromboemboliás csoport között jelentős: az utóbbiban a TIA-khoz viszonyítva szignifikánsan magasabb a plasma viscositas és a serum fibrinogen, alacsonyabb a HDL-cholesterin/Cholesterin index. Az agyi ischaemiákban a 49% feletti hematocrit értékekhez a 40% alatti — mesterségesen létrehozott — csoporthoz viszonyítva szignifikánsan alacsonyabb serum fibrinogen és magasabb HDL/cholesterin értékek tartoznak. A rheologiai paraméterek közül a vérviscositas és a hematocrit értékek correlatioja legszorosabb a control csoportban (serum-tényezők zavaró hatásának hiánya), legalacsonyabb az elhúzódó ischaemiákban (klinikailag rosszul definiálható csoport). A plasma és vérviscositás a control csoportban nem határozzák meg egymást, az atherothrombosisoknál a fenti összefüggés szoros. Agyi keringészavarokban a rheologiai profil ismerete segítheti a diagnosztikai döntést, ezáltal az acut szakaszban a célszerű kezelést. Polyglobuliás betegek mindössze 8—10%-ánál emelkedik kóros mértékben a serum fibrinogen és kórosan alacsony a HDL cholesterin. A haemodilutio javallatához is complex rheologiai vizsgálatszükséges.

HUN 1988;41(03)