Az eLitMed.hu orvostudományi portál a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ.
Ha bővebb információkat szeretne kapni a cookie-k használatáról és arról, hogyan módosíthatja a beállításokat, kattintson ide: Tájékoztató az eLitMed.hu Cookie-használatáról.
Részletes keresés
Kérjük, állítsa be a paramétereket!
Találatok száma: 68
Lege Artis Medicinae
1991. AUGUSZTUS 28.
Ionizálódó vagy nem ionizálódó kontrasztanyagok dilemmája
A szerzők nagy klinikai és kísérletes anyag alapján elemzik a különböző kontraszt anyagok hatásait, használhatóságát, jelentős árkülönbségük miatt. 812 betegen, vala mint 140 kutyavesén végezték vizsgálataikat. A kontrasztanyag beadását követő szubjektív észleléseket, mellékhatásokat, szövődményeket, valamint a vérnyomás, a pulzusszám, az UN, Se bi, SGOT és a vizelet fehérje tartalmának qualitativ változásait regisztrálták. A kutyákon szelektív renalis angiographiák, valamint ezt követően 3 és 24 óra múlva a vesékből szövettani vizsgálatok történtek. A betegek az alacsony ozmotikus nyomású kontrasztanyagokat jobban tolerálták, a mellékhatások száma szignifikánsan kevesebb volt. A kísérletek során az új, nem ionizálódó kontrasztanyagok alkalmazása után észlelték a legkevesebb rendellenes angiogramot és szövettani elváltozást. Egyes szerzők számításai szerint a szövődmények leküzdésére használt gyógyszerek és az altatás szükségtelenné válása, valamint az ápolási napok csökkenése miatt meg érné minden vizsgálathoz az új típusú, nem ionizálódó kontrasztanyagokat használni. A mai gazdasági helyzetben azonban hazánkban még nem nélkülözhetjük az olcsóbb, konvencionális kontrasztanyagokat. Mégis, az alacsony ozmotikus nyomású kontrasztanyagok intravascularis alkalmazását a szerzők feltétlenül szükségesnek tartják a rizikó csoportokba tartozó betegeknél, gyermekeknél, valamint érzékeny szervek (ideg rendszer, koszorúserek, vese) vizsgálatánál.
Ideggyógyászati Szemle
1988. SZEPTEMBER 01.
A Tolosa—Hunt-féle szindróma CT lelete
Egy 54 éves Tolosa—Hunt-szindróma képét mutató betegnél a CT vizsgálat az érintett oldalon a sinus cavernosus oldalsó falának szélesebb hyperdenzitását mutatta ki kontrasztanyag adása után. A beteg gyógyulása után az eltérés megszűnt. A lelet és a sinus cavernosus pontos topikai viszonyai arra utalnak, hogy a szemmozgató idegeket ellátó apró artériák gyulladásos folyamata okozza a betegséget.
Ideggyógyászati Szemle
1983. SZEPTEMBER 01.
A teljes gerinc myelographiája lumbalisan befecskendezett Amipaque-kal
A szerzők által ismertetett módszer a teljes gerinc myelográfiájára alkalmas lumbalisan befecskendezett Amipaque-kal. A beteg megfelelő pozíciójával, s a gerinc görbületeinek figyelembevételével elérhető, hogy a kontrasztanyag lényeges felhígulása nélkül elérje a cervicalis gerincszakaszt, melyet hason fekvő helyzetben vizsgálnak, majd a beteget hanyatt fordítva kirajzolják a foramen magnum tájékát és a thoracalis gerinccsatornát. A vízoldékony kontrasztanyag különösen alkalmas a gerincvelő alak- és méretváltozásainak kimutatására. Az ismertetett módszer előnyei kétségtelenek minden olyan esetben, ahol a gerincvelő-laesio magassága klinikailag bizonytalan, vagy eleve több regiora terjedő, illetve multiplex elváltozás várható.
Ideggyógyászati Szemle
1983. AUGUSZTUS 01.
Az agyi kapilláris rendszer jelentősége aneurysma rupturából származó subarachnoidalis vérzésekben
A szerzők agy-szcintigrafia és kontrasztanyag adása után, megismételt számítógépes réteg-vizsgálatok (CT) elvégzésével vér-agygát károsodásra utaló jelenséget találtak subarachnoidalis vérzésben szenvedő betegek egy részében a betegség akut szakában. Összefüggést figyeltek meg e jelenség és az olyan késői szövődmények előfordulása között,, amelyeknek oka érspasmus, agyi ischaemiából (redő infarktus. Ez alapján azt feltételezik, hogy a vér-agygát károsodás a subarachnoidalis vérzés akut szakában a betegség patomechanizmusában fontos szerepet játszik. Azt javasolják, hogy a subarachnoidalis vérzésben szenvedő betegek diagnosztikájában, főként az akut szakban, agyszcintigráfia, illetve kontrasztanyag adása után megismételt CT vizsgálat történjék, mert ezek további adatot szolgáltathatnak a betegség prognózisára, és a helyes terápia megválasztására.
Ideggyógyászati Szemle
1979. JÚLIUS 01.
Vízoldékony kontrasztanyag (Amipaque) az agytörzs és a hátsókoponyagödör röntgen vizsgálatában
A szerzők 19 katéteres szelektív Amipaque ventrikulográfiás vizsgálat tapasztalatairól számolnak be. Összevetik alkalmazhatóságát a korábban használatos módszerekkel (levegő, olajos kontrasztanyagok), s arra a következtetésre jutnak, hogy a vízoldékony pozitív kontrasztanyagok közül számos előnyös tulajdonsága miatt az Amipaque ajánlható.
Ideggyógyászati Szemle
1968. OKTÓBER 01.
A Myodil-ventrieulographiák diagnosztikus jelentősége
128 Myodil-ventriculographia alapján a szerzők részletesen tárgyalják a jód ester-ventriculographiák diagnosztikus eredményeit. Myodil-ventriculographia végzését javasolják stereotacticus műtétek mellett axialis supra- és infra-tentorialis daganatok, fejlődési rendellenességek s egyéb liquor-keringési zavart okozó betegségek kimutatására. Megállapítják, hogy az eljárás 10—20 ml levegővel kiegészítve az oldalkamrák helyzetéről is pontos felvilágosítást ad. A vizsgálat lényeges liquor-dynamikai zavart nem okoz, fájdalmatlan s ezért különösen alkalmas gyermekkori hydrocephalusok eredetének tisztázására. A Myodil-ventriculographia nemcsak pontosan localisalja az elváltozásokat, hanem — tapasztalatuk szerint — a kontrasztanyag plasticus, öntvényszerű ábrázolása által a betegség jellege is legtöbbször megállapítható, s így az ún. exploratív craniotómiák csaknem teljesen kiküszöbölhetők. Myodilra visszavezethető szövődményt nem észleltek.
Ideggyógyászati Szemle
1966. AUGUSZTUS 01.
A véralvadás változásának vizsgálata carotis angiographia során
Szerzők 50 esetben vizsgálták a carotis angiographia során a kontrasztanyag hatását a véralvadásra. Megállapították, hogy a carotis angiographia során adott kontrasztanyag átlagos mennyisége értékelhetően nem befolyásolja a véralvadást.
Ideggyógyászati Szemle
1966. JÚLIUS 01.
Transfemoralis vertebralis angiographia gerincvelői szövődménye
Intracranialis aneurysma gyanúja miatt ismételt carotis angiographiát követően transfemoralis katheteres vertebralis angiographiát végeztek. A kontrasztanyagot (60%-os Urographint) az art. subclaviába injiciálták. Másnapra a C VI. magasságban csaknem teljes haránt-laesio alakult ki. A beteg állapota fél év alatt csak minimálisan javult. A szerző feltételezése szerint a szövődmény oka az, hogy a kontrasztanyag a gerincvelőt accidentalisan, kellő hígulás nélkül érte el az art. radicularison át, és ott az aortographiáknál ismert elhalást okozott.
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle Proceedings
Egészségügyi szakmai irányelv az akut ischaemiás stroke diagnosztikájáról és kezeléséről
AUG 31.
4.
5.
1.
2.
Klinikai Onkológia
A rosszindulatú daganatok fenotípusának plaszticitása és az immunogén mimikri
AUG 29.
3.
Klinikai Onkológia
A szarkopénia mérése komputertomográfiával és jelentősége az onkológiai betegeknél
AUG 29.
4.
5.