Részletes keresés

Idegtudományok

2022. OKTÓBER 29.

A szkizofrénia a Homo sapiens sajátossága – a neuropszichiátriai betegségek evolúciós hátterének feltárása

A szkizofrénia valóban a modern emberben jelenhetett meg, és megjelenésének evolúciós szerepe van; a neandervölgyi agyban más lehetett a dopaminerg neurotranszmisszió szerepe, különösen a jutalom- és fájdalom-feldolgozás vonatkozásában (az ezekért felelős agyterületeken csökkent az FDOPA-felvétel a több neandervölgyi eredetű DNS-variációval rendelkező egészséges személyek egyes agyterületein).

HUN

Lege Artis Medicinae

2022. OKTÓBER 28.

Fókuszban a mozgásszervi betegségek

Multidiszciplináris fórum a Magyar Orvostudományi Napok keretében a Magyar Osteológiai és Osteoarthrológiai Társaság szervezésében

HUN 2022;32(10)

Ideggyógyászati Szemle

1956. OKTÓBER 01.

A cerebrum polycysticum histogenesise a fejlődő agy zsíros lebomlása nyomán

CSERMELY Hubert

Szerző három csecsemő agy histopathologiai vizsgálatát tárgyalja. A három agy lényegében ugyanazon folyamat különböző stádiuma, mely a kéreg 2—6 rétegének incomplet pusztulásával kezdődött. Az első agyban szülési ártalom okozta a kéreg sejtjeinek anoxiás nekrosisát, a második agyban pertussis során functionalis vasalis factor és a 3. esetben toxoplasma encephalitis okozta a kéreg sejtjeinek diffus pusztúlását. A kéreg elsődleges pusztúlása eredményezi a velőhüvelyek és tengelyfonalak lebomlását. A fejlődő agy nem képes hegszövettel, hanem csak cystával válaszolni a lebomlásra. Az átmenet a status spongiosustól a polycystás agyig követhető a három agyon. A kéregnekrosis lehet szülési hypoxia következménye, de létrejöhet postnatalis infekcióval (pertussis, grippe stb.) kapcsolatban is anoxiás- vasalis factor szövődményként, továbbá toxoplasma encephalitis is okozhat ilyen károsodást. Az általános felfogás, hogy a lezajlott cerebrum polycysticum „kiégett“ toxoplasma encephalitisnek felel meg, revízióra szorul mert azok egy része szülési vagy fertőző betegség során fellépő anoxiás-vasalis károsodás késői következménye .

HUN 1956;9(5)

Ideggyógyászati Szemle

1956. ÁPRILIS 01.

A subacut panencephalitisekről

DR. MÁTTYUS Adorján

A Pette—Döring-, van Bogaert- és Dawson- encephalitis irodalmának áttekintése, valamint saját két esetünk átvizsgálása alapján megállapítjuk, hogy a 3 forma nem különíthető el egymástól. Klinikailag azonosak, szövettani leletük a szürke állomány elváltozásait illetően szintén azonos. A gliarostképződés és velőshüvelypusztulás változó intensitású a van Bogaert-encephalitisben is és megtalálták egyes Pette-Döring esetekben. A Dawson-encephalitis önálló betegségként való elválasztására a záradéktestek nem elegendők. A subacut panencephalitisek fokozatosan előrehaladó apalliumos syndroma képében zajlanak le. Ezért részben functionalis keringési zavarokat teszünk felelőssé. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozzuk az anoxyás idegsejtelváltozások gyakoriságát ezen betegségnél . Különlegessége második esetünknek az igen súlyos, minden bizonnyal anoxyás eredetű laesio a törzsdúcokban és j. o. Ammonszarvban.

HUN 1956;9(2)

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

2022. SZEPTEMBER 21.

A Magyar Neuroimmunológiai Társaság IX. Kongresszusa

A Magyar Neuroimmunológiai Társaság IX. kongresszusa Absztraktfüzet

HUN 2022;7(4)

Hivatásunk

2022. AUGUSZTUS 28.

IV. szekció - A pandémia és a veszélyhelyzeti működés hatása az egészségügyi ellátásban II.

Tartalom:

Covid tények – Covid lélek

ÖSSZEFOGLALÓ Idézés JOGKÉRÉS

HUN 2022;17(1)

Ideggyógyászati Szemle

2022. JÚLIUS 30.

[Orexin-A- és neurofilamentum-könnyűlánc fehérjeszintek relapszáló-remittáló sclerosis multiplexben szenvedőknél: pilot vizsgálat]

SARUHAN Ercan , KORKMAZ Muammer , ALTIPARMAK Basak , TOSUN Kursad , KUTLU Gulnihal

[A sclerosis multiplex (SM) a központi idegrendszer autoimmun betegsége, aminek leggyakoribb típusa a relapszáló-remittáló forma (RRSM). A tanulmány célja az volt, hogy meghatározza a neurofilamentum-könnyűlánc- (NFL-) és az orexin-A- (OXA-) fehérjeszinteket RRSM-betegekben, és összehasonlítsa azokat egészséges kontrollszemélyek adataival. Módszerek – Ebben az eset-kontroll vizsgálatban összesen 61 személytől (23 RRSM-beteg és 38 egészséges kont­roll) gyűjtöttünk szérum- és cerebrospinalisfolyadék-min­tákat. A szérum- és cerebrospinalisfolyadék-minták NFL- és OXA-szintjeit enzimkapcsolt immunszorbens esszékkel határoztuk meg. A vizsgálati alanyok fáradtságszintjük és annak életminőségre kifejtett hatásának meghatározása céljából kérdőíveket is kitöltöttek. Az NFL- és OXA-szintek optimális határértékének meghatározása érdekében ROC-görbe-analízist végeztünk. A kontrollszemélyekkel összehasonlítva, az RRSM-betegek cerebrospinalis folyadékmintáiban szignifikánsan magasabbak voltak az NFL- és az OXA-koncentrációk (p < 0,001), de a szérumkoncentrációk között nem találtunk szignifikáns különbséget (p = 0,842, p = 0,597). A cerebrospinalis folyadékminták NFL- és OXA-szintjének optimális határértékei a következők voltak: 1,194 ng/ml (NFL) és 77,81 pg/ml (OXA). Az RRSM-be­tegek esetében pozitív korrelációt találtunk a kiterjesztett rokkantsági skála (EDSS) és az Epworth-féle álmos­ság­skála pontszámai között (ρ = 0,49, p = 0,045). Eredményeink alapján a cerebrospinalis folyadék megemelkedett NFL- és OXA-szintjei egyaránt arra utalnak, hogy az RRSM-betegekben neuronalis destrukció zajlik. A neurodegenerációval kapcsolatos további vizsgálatoknak arra kell fókuszálniuk, hogy meghatározzák a neuropeptidek szerepét az RRSM patogenezisében.]

ENG 2022;75(07-08)

Hypertonia és Nephrologia

2022. JÚLIUS 05.

Polyarthritishez társuló vesefunkció-romlás

CZIROK Szabina, DOLGOS Szilveszter

A 69 éves nőbetegnek 2018-ban jelentkeztek időszakosan kézkisízületi fájdalmai, amelyek időtartama és intenzitása is folyamatosan nőtt. Ekkor reumafaktor- (RF-) értéke jelentősebben (354 IU/ml), süllyedése (We) mérsékelten emelkedett (33 mm/h) volt. Kézkisízületi röntgenfelvétele eróziót nem mutatott, illetve a klinikai kép alapján rheumatoid arthritis (RA) nem volt alátámasztható. Egy évvel a tünetek jelentkezése után a kontrasztanyagos MRI már igazolta a kisízületi synovitist.

HUN 2022;26(03)

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

2022. JÚNIUS 16.

Az immunmoduláns kezelések választásának szempontjai sclerosis multiplexben

RÁCZ Csilla, CSABALIK Richárd, ÁROKSZÁLLÁSI Tamás, CSÉPÁNY Tünde

Az elmúlt évtizedekben számos olyan immunmoduláns, illetve immunszuppresszív készítményt törzskönyveztek sclerosis multiplex (SM) kezelésére, amelyek megváltoztathatják az SM hosszú távú kimenetelét. Jelenleg relapszáló-remittáló (RR), primer progresszív (PP) és szekunder progresszív (SP) kórformák kezelése lehetséges. A RR kórforma esetén alkalmazható terápiás paletta a legszínesebb, ami olykor jelentősen megnehezíti a terápiás döntést.

HUN 2022;7(1)

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

2022. JÚNIUS 16.

Poszt-Covid szindróma autonóm idegrendszeri eltérései

SZIRMAI Danuta, GYÖRFI Orsolya, KAMONDI Anita

Irodalmi adatok alapján Covid-betegséget követően az esetek körülbelül 80%-ában neurokognitív maradványtünetet észlelhető. Ezen tünetek egy része az autonóm idegrendszer károsodásával hozható összefüggésbe (például homályos látás, palpitatio, szemszárazság).

HUN 2022;7(1)