Ideggyógyászati Szemle - 1956;9(5)

Ideggyógyászati Szemle

1956. OKTÓBER 01.

Plexussclerosis és senium

DR. HORÁNYI Béla

1 . A ploxussclerosis mértéke nem arányos a korral. Igen magas korban egyes esetekben kisfokú, fiatalabb korban nagyfokú sclerosis volt észlelhető. 2. 32 éves tehén és öreg kutyák (17 és 18 évesek) plexusaiban nem volt számbavehető plexussclerosis észlelhető. 3. A plexussclerosis mértéke nem mutat semmiféle párhuzamosságot az idegrendszer egyéb részeinek ún. senilis elváltozásaival (senilis plaqueok, Alzheimer-féle fibrillum-elváltozás, lipoidhalmozás, gliafelszaporodás stb.). 4. A plexusok kötőszövete és erei az idegrendszer egyéb részeivel szemben bizonyosfokú biológiai önállóságot mutatnak : nem vesznek részt mindig az idegrendszer kórfolyamataiban. A plexussclerosis mértéke nem függ az idegrendszer egyéb részeinek megbetegedési formájától és fokától. 5. A plexussclerosis valószínfileg a plexuscapillarisok fokozott áteresztőképességének következménye ( dysoriás jelenség "Organsclerose". Rössle). 6. Öreg korban a sclerosis ellenére valószínűleg nem csökken a liquortermelés.

HUN 1956;9(5)

Ideggyógyászati Szemle

1956. OKTÓBER 01.

Az ideg- és elmegyógyászaiban használt farados áramú orvosi készülékek ható áramformái és a szervezetre gyakorolt hatásuk közötti összefüggések

DR. NYIRŐ Gyula, KAFFKA Károly

Áttérünk a villamos görcskezelés — az ES-nél és a stimulatiónál használatos készülékek, ill. ezek áramnemeinek ismertetésére

HUN 1956;9(5)

Ideggyógyászati Szemle

1956. OKTÓBER 01.

A cerebrum polycysticum histogenesise a fejlődő agy zsíros lebomlása nyomán

CSERMELY Hubert

Szerző három csecsemő agy histopathologiai vizsgálatát tárgyalja. A három agy lényegében ugyanazon folyamat különböző stádiuma, mely a kéreg 2—6 rétegének incomplet pusztulásával kezdődött. Az első agyban szülési ártalom okozta a kéreg sejtjeinek anoxiás nekrosisát, a második agyban pertussis során functionalis vasalis factor és a 3. esetben toxoplasma encephalitis okozta a kéreg sejtjeinek diffus pusztúlását. A kéreg elsődleges pusztúlása eredményezi a velőhüvelyek és tengelyfonalak lebomlását. A fejlődő agy nem képes hegszövettel, hanem csak cystával válaszolni a lebomlásra. Az átmenet a status spongiosustól a polycystás agyig követhető a három agyon. A kéregnekrosis lehet szülési hypoxia következménye, de létrejöhet postnatalis infekcióval (pertussis, grippe stb.) kapcsolatban is anoxiás- vasalis factor szövődményként, továbbá toxoplasma encephalitis is okozhat ilyen károsodást. Az általános felfogás, hogy a lezajlott cerebrum polycysticum „kiégett“ toxoplasma encephalitisnek felel meg, revízióra szorul mert azok egy része szülési vagy fertőző betegség során fellépő anoxiás-vasalis károsodás késői következménye .

HUN 1956;9(5)

Ideggyógyászati Szemle

1956. OKTÓBER 01.

Gondolatok a psychiátria szemléletéhez

DR. MOUSSONG Kovács Erzsébet

A filozófiai alapot engedmény nélkül kell korlátozni, ezzel szemben a methodika minden beszűkítését károsnak tartom a psychiátriai megismerés terjedelmére, mélységére és gyorsaságára nézve egyaránt.

HUN 1956;9(5)

Ideggyógyászati Szemle

1956. OKTÓBER 01.

Az idegi folyamatok dinamikája a mozgásfunkció helyreállásának időszakában

DR. PÁSZTOR Emil

A műtét előtti időszakban frontális és frontoparietalis localizációjú agydaganatos betegeink egyik csoportjában a tumor körüli zóna idegelemeinek fokozott ingerlékenységi állapota és az ingerlési folyamat pathológiás pangása állott fenn. A betegek egy másik csoportjában ugyanezen időszakban az alapvető idegfolyamatoknak a gátlás irányában történő eltolódása volt észlelhető. A korai műtét utáni időszakban betegeink mindkét csoportjánál a gátlási folyamatok túlsúlya és az ingerlési folyamatok gyengesége volt jellemző. A mozgásfunkció helyreállásának megfelelően a „motoros kéreg“ a gátlási túlsúly alól fokozatosan felszabadult. Az agykéreg funkcionális állapota így normalizálódott. Egyes betegeknél ismét előtérbe került a kéregsejtek fokozott ingerlékenységi állapota. Gyakran ez az állapot klinikailag epilepsiás rohamok megjelenésében is megnyilvánult. Mindezek alapján arra következtethetünk, hogy klinikailag közepes fokú bénulás esetében a „motoros kéreg“ funkcionális állapota különböző lehet, attól függően, hogy az ingerlési vagy a gátlási állapot van-e túlsúlyban. Eredményeink arra is utalnak, hogy egyes epilepsiás betegeknél a feltételes mozgásreakciók vizsgálata a klinikai tünetek vagy EEG hiányában is kimutathatja a kéregsejtek fokozott ingerlékenységi állapotát. Ilyen irányban azonban további vizsgálatok szükségesek.

HUN 1956;9(5)

Ideggyógyászati Szemle

1956. OKTÓBER 01.

Agytumor és pangásos papilla

DR. PARAICZ Ervin, DR. BAUER Henrietta

A pangásos papilla kialakulása szempontjából 467 agydaganatos beteg kórrajzát dolgoztuk fel. A tumor localisatiója és a szemfenéki pangás között fontos összefüggések vannak. A különböző szöveti struktúrájú tumorok alig különböző gyakorisággal okoznak pangást a szemfenéken. A térszűkítő folyamat dynamikája és a szemfenéki pangás megjelenése között meningeomáknál szoros kapcsolat, gliomáknál szabálytalan összefüggés figyelhető meg. Aneurysmák kiterjedésüknek megfelelően okoznak nyomásemelkedést és szemfenéki pangást. Agytumoros betegeinknél 30%-ban találtunk oldalkülönbséget a pangásos papilla mértékében. Ennek localdiagnosztikai jelentőségét egyedül ponto-cerebellaris tumorok esetében láttuk.

HUN 1956;9(5)