A SARS-CoV-2-betegség klinikuma egyre inkább megismerhetővé vált az elmúlt időszakban. A gyakori tünetek, mint láz, köhögés, nehézlégzés, tüdőgyulladás, íz- és szagérzésvesztés mellett ritkább szövődmények, köztük számos neurológiai betegség is azonosítható. Jelen közleményben három, Covid-19 okozta vagy ahhoz társuló neurológiai kórképet tárgyalunk (1. eset: Covid-19-encephalitis, 2. eset: Covid-19 okozta organikus fejfájás, 3. eset: SARS-CoV-2-fertőzés és ischaemiás stroke). Hangsúlyozzuk eseteink kapcsán, hogy e pandémiás időszakban különösen fontosa neurológusok számára a vírus idegrendszeri szövődményeinek ismerete és azonosítása. Így felesleges vizsgálatokat és egészség­ügyi személyzet–beteg kontaktusokat tudunk megelőzni.

[Általános és betegségspecifikus életminőség-kérdőívet használó vizsgálatok eredményei alapján mind migrénben, mind fájdalomcsillapító-túlfogyasztáshoz társuló fejfájásban (FTTF) szenvedő betegek esetében alacsonyabb életminőség-értékeket mértek a kontrollrésztvevőkhöz hasonlítva. Vizsgálatunk célja egyrészt a migrénben és FTTF-ben szenvedő betegek életminőségének, valamint a fejfájás-karakterisztika (fejfájós évek száma, auratünetek, triptánhasználat, fejfájássúlyosság és fejfájás-gyakoriság) életminőségre gyakorolt hatásának vizsgálata volt. Keresztmetszeti vizsgálatunkban 334 beteg vett részt (248 beteg fejfájás-ambulanciánkról, valamint 86 beteg hirdetés útján). A résztvevők életminőségének értékeléséhez az Átfogó Fejfájással Kapcsolatos Élet­minő­ség kérdőívet (CHQQ) használtuk. Adataink normál­eloszlást mutattak, így χ2-próba mellett parametrikus tesz­te­ket alkalmaztunk (például független mintás t-próba), a szig­nifikanciaszintet p < 0,05-ban határoztuk meg. A nem, életkor, beválogatási kritériumok, fejfájástípus, va­lamint fejfájás-karakterisztika (auratünetek megléte, fej­fájós évek száma, fejfájás súlyossága, fejfájás gyakori­sága, triptánhasználat) életminőségre gyakorolt hatásának vizsgálatához lineáris regressziós modelleket használtunk mind a három CHQQ-alskála és az összpontszám tekintetében is. Az utóbbi esetében az I. típusú hiba elkerülé­sé­nek érdekében a szignifikanciaszintet p  0,0125 (0,05/4) értékben határoztuk meg. A fejfájástípust önmagában vizsgálva az FTTF-ben szenvedő betegek a szociális alskála kivételével szignifikánsan alacsonyabb CHQQ-értékeket értek el, mint a migrénes betegek. A többi változó bevonásával elvégzett regressziós elemzések alapján a triptánhasználat mutatott fordított összefüggést az összes CHQQ-alskála-értékkel (p < 0,0125). A vizsgált fejfájás-karakterisztikák közül a fejfájás súlyossága mutatott szignifikáns kapcsolatot az alacsonyabb fizikaialskála-értékekkel (p = 0,001), valamint az alacsonyabb CHQQ-összpontszámmal (p = 0,002). Eredményeink azt mutatják, hogy a fej­fájás-karakterisztika (és nem a fejfájás típusa önmagában) összefüggést mutat a fejfájós betegek alacsonyabb életminőségével. Az életminőség-változást előidéző faktorok meghatározása fontos a különböző betegpopulációk adekvát kezelésének, valamint az egészségügyi szolgáltatások igénybevételével és az egészségügyi költségekkel kapcsolatos népegészségügyi intézkedéseknek a megtervezése érdekében.]

A SARS-CoV-2 koronavírus által okozott COVID-19- jár­vány 2020 tavaszára világszerte elterjedt, gyors és haté­kony reakciót igényelve össztársadalmi szinten, és az egész­­ségügyi ellátás szervezésében is. A COVID-19 fő tünetének a lázat, a köhögést és a nehézlégzést tartják. A légzőszervi érintettségen túl a fertőzés egyéb panaszokat és tüneteket is okozhat. Az eddigi adatok alapján neuro­lógiai jellegű panaszok és tünetek a kórházba kerülő COVID-19-betegek 30–50%-ánál előfordulnak, és gyakrabban jelentkeznek a súlyos állapotú eseteknél. Leírtak a COVID-19-hez társuló klasszikus akut neurológiai kórképeket is. A COVID-19-ellátásra fókuszáló egészségügyi ellátórendszerekben az egyéb akut ellátást igénylő kórképek szakellátásának visszaesését figyelték meg. A COVID-19-járvány során fontos feladat a krónikus neurológiai kórképekben szenvedők folyamatos ellátásának biztosítása is. A jövő feladata lesz a COVID-19 járvány által az egyéb neurológiai kórképekre kifejtett hatások felmérése, valamint annak megítélése, hogy a SARS-CoV-2 koronavírus által okozott fertőzés járhat-e késői neurológiai szövődményekkel.

Az előző, 2015-ben megjelent magyar irányelv óta számos új ismeret látott napvilágot, amelyeket a 2018-ban kiadott ESC/ESH új európai irányelv részletezett. Ezek érintik a vérnyomás emelkedésében és a következményes szervkárosodásokban (úgynevezett hypertonia mediálta szervkárosodás [hypertension-mediated organ damage] - HMOD) szerepet játszó kórélettani folyamatokat, a hypertonia epidemiológiáját, a társuló cardiovascularis kockázati tényezőknek és társbetegségeknek a hypertoniás betegekre gyakorolt hatását, a vérnyomáscsökkentő nem gyógyszeres és gyógyszeres kezelés hatékonyságát, valamint a hypertonia genetikáját. Ezek tették lehetővé a célvérnyomás pontosabb meghatározását is. Feladatunk tehát az volt, hogy ezeket az eredményeket beépítsük a korábbi irányelv szövegébe úgy, hogy egyúttal gyakorlatiasabb szempontokat is érvényesítsünk, és a hypertonia diagnosztikájára, kezelésére vonatkozó ajánlást közvetlenebb módon fogalmazzuk meg. A Magyar Hypertonia Társaság (MHT) 2018. évi irányelveinek szerkezete nem tér el lényegesen a korábbitól. Az ajánlások osztályai (I, IIa, IIb és III) és a bizonyítékok szintjei (A, B és C) is azonosak.

A perifériás érbetegségek (peripherial arterial disease, PAD) ellátása a cardiovascularis betegségek legmostohább területei, egyrészt mert az ebben a betegségben szenvedők a legelhanyagoltabb, legkevésbé egész­ségtudatos réteg (elég, ha csak a nagy­mér­tékű nikotin- és az ehhez gyakran társuló alkoholabúzusra gondolunk), másrészt mert elégtelen a perifériás érbetegségek ke­zelésére specializálódott szakemberek, az angiológusok száma. Az ar­té­riás érszűkület kimutatása ráadásul nem is lenne nehéz, hiszen széles körben alkalmazható, olcsó funkcionális szűrő­vizs­gá­lat, a boka-kar index (ABI) áll ehhez a ren­del­kezésünkre, melyet az alapellátásban kötelező szűrő­vizs­gálatként írtak elő. Egyre jobbak a terápiás lehetőségeink is, hiszen mióta a ci­losz­tazolt bevezették, evidenciákon alapuló, a tüneteket mérséklő, a progressziót lassítani képes gyógyszeres kezelés áll rendelkezésre, melynek az alkalmazását mind a magyar, mind az amerikai irányelvek első osztályú ajánlásként javasolják. A ci­losz­ta­zolnak, mint PDE3-inhibitornak, komplex farmakológiai hatása van, ugyanakkor számos esetben nem alkalmazható, emiatt a pentoxifyllin sem szorulhat ki teljesen a terápiás fegyvertárból. Az új európai ajánlás a vérlemezkegátlók helyét is jól definiálja a PAD kezelésében. A gyógyszeres kezelés mellett az intervencionális radio­ló­gia ugrásszerű fejlődése is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ne kelljen több végtagot elveszíteni, amennyiben az érszű­kületet idő­ben felismerik.