Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1974. ÁPRILIS 01.

Az atropin-coma therapia methodikájáról, különös tekintettel az atropin-érzékenység változására

DR. GASZNER Péter

A szerző psychiatriai indicatio alapján 61 betegnél végzett atropin coma therapiát intravénásán adott atropinsulphattal. Azt tapasztalta, hogy az egyes betegek atropin érzékenysége igen különböző és ez az érzékenység a kezelés során jelentősen változhat. A dosis nagyságát individuálisán választotta meg, a gyógyszert lassan, a coma jelentkezéséig adagolva. A legkisebb hatásos dosis 0,5 mg/tskg, a legnagyobb 8,2 mg/tskg volt. Az egyes betegek atropinsulphat iránti érzékenységének változását figyelembe vette és ennek megfelelően a therapiás dosist növelte, illetve csökkentette. Így a kezelések során szövődményt nem észlelt.

HUN 1974;27(4)

Ideggyógyászati Szemle

1974. FEBRUÁR 01.

Az elmebetegek coma-, görcs- és tranquillans-kezelésének időszerű kérdései

ZSADÁNYI Ottó, MOLNÁR Klára

A szerzők elemzik a schizophrenia, a reactiv psychosis, a symptomás psychosis és a circularis psychosis diagnosissal kezelt betegek serumában és liquorában mért cukor, lactat, pyruvat mennyiségének, a lactat/pyruvat arány és a pH értékeinek Atropin-coma, tranquillansok, ES, Tetracor és „kombinált” kezelés hatására bekövetkező változásait. Arra a következtetésre jutnak, hogy az Atropin-coma az agy szénhydrát-anyagcseréjét nem, a convulsiv kezelések ezzel szemben kórosan megváltoztatják. A „kombinált” kezelés fokozza a szén- hydrát-anyagcsere anaerob folyamatait, de a változás kisebb fokú, mint a görcskezelések idején, ugyanakkor ezzel a kezelési módszerrel érhető el kiemelkedően jó therapiás eredmény.

HUN 1974;27(2)

Ideggyógyászati Szemle

1974. JANUÁR 01.

Az elmebetegek atropin- coma-, görcs- és tranquillans-kezelésének időszerű kérdései

ZSADÁNYI Ottó, MOLNÁR Klára, ENGÁRT Gizella

A szerzők összefoglalják az elmegyógyászatban alkalmazott kezelések mechanizmusával foglalkozó irodalom adatait, a kezelések nem kívánatos mellékhatásait. 283 elmebeteg (schizophrenia, reactiv psychosis, symptomás psychosis, circularis psychosis, epilepsiás psychosis) különböző kezelésekkel (Atropin-coma, Insulin-coma, convulsiv kezelés, „kombinált” kezelés, tranquillansok), elért therapiás eredményeit vetik össze a kezelések közben kialakult EEG-változásokkal. Az egy évet meghaladó tünet és panaszmentességet alapul véve megállapítják, hogy a legjobb therapiás hatása (82%) az Atropin-coma+ convulsiv (kombinált) kezelésnek van. A különböző kezelések utáni EEG frekvencia analysissel is bizonyítják, hogy a kombinált kezelés relative csekély mértékű agykárosodást okoz. Részletezik a circularis psychosis és az epilepsiás psychosisok, magatartászavarok therapiás befolyásolhatóságát. Megállapítják, hogy az Atropin-coma kezelés a circularis psychosist lényegesen nem javítja, az epilepsiás psychosisokban viszont kiemelkedően jó a hatása.

HUN 1974;27(1)

Ideggyógyászati Szemle

1973. JÚNIUS 01.

Az Atropin-coma hatása a neuromuscularis rendszerre, különös tekintettel a peripheriás idegek motoros rostjainak működésére

DR MECHLER Ferenc

Szerző 25 betegen polygraphiás vizsgálatokban elemezte az Atropin-coma központi és peripheriás idegrendszeri hatásait. Az EEG, EMG, EKG, légzés, az intramuscularis hőmérséklet, a peripheriás idegek vezetési sebessége, distalis latent ia-ideje, refractaer periódusa mellett figyelte a szénhydrát-anyagcserének, a vér és liquor ion-tartalmának és pH értékeinek változásait Atropin-comában. A refractaer periódus változását, valamint a distalis latentia-idő szignifikáns csökkenését észlelte. Megfigyeléseit az irodalom adataival egybevetve fejtegeti.

HUN 1973;26(06)

Ideggyógyászati Szemle

1972. JÚLIUS 01.

Az Atropin-coma kezelés alkalmazásáról a psychiatriai gyakorlatban

DR ZSADÁNYI Ottó

Az irodalmi adatokból, valamint saját megfigyeléseinkből gyértelműen levonható a következtetés, hogy az Atropin-coma veszélytelen és egyéb kezelési módokkal kombinálható. Előnye, hogy jó therapiás hatás mellett sem okoz olyan durva idegrendszeri károsodásokat, amelyek a legtöbb psychiatriai kezelés esetén kialakulnak. Tapasztalataink szerint egyéb kezelésekkel - pl. convulsióval - kombinálva sem idéz elő EEG-vel kimutatható idegrendszeri laesiót, más szervek működését sem befolyásolja károsan.

HUN 1972;25(07)

Ideggyógyászati Szemle

1972. JANUÁR 01.

Psychologiai teszt-vizsgálatok leleteinek változása Atropin-coma kezelés hatása alatt

DR KLEININGER Ottó, DR ZSADÁNYI Ottó, DR MOLNÁR Klára

Szerzők 20 psychiatriai beteg psychológiai-teszt vizsgálatát végezték Atropin-coma kezelés közben. Megfigyeléseik és az irodalom adatai alapján megállapították, hogy: 1. Atropin-coma kezelés után sem intelligentia- sem memória-csökkenés nem található, sőt a betegek teljesítménye a kezelés befejezésekor lényegesen jobb, mint a kezelés előtt. 2. Az Atropin-coma főleg a szorongásos depressiós kórképekben jobb, mint az elektroshock-kezelés. 3. A paranoid kórképekben viszont nem látszik hatásosnak.

HUN 1972;25(01)

Ideggyógyászati Szemle

1965. JANUÁR 01.

Adatok az agykérgi görcs-potenciálok keletkezési mechanizmusához

FEHÉR Ottó, HALÁZS Péter, MECHLER Ferenc

Szerzők strychnin, d-tubocurarin, továbbá ezen szerek egyikének és eserines acetilkolin oldat együttes alkalmazásával görcs-potenciálokat váltottak ki macska agykérgen. Makroelektródás felszíni és mély, továbbá mikroelektródás elvezetéssel tanulmányozták e görcs-potenciálok neuronális substratumát. Megállapították, hogy a strychnin- és d-tubocurarin-potenciálok alvó kérgen is létrejönnek s ilyenkor nem kíséri őket egyes-sejt aktivitás. Utóbbi csak éber kérgen társul e potenciálok főként első, pozitív fázisához. Eserines acetilkolin hatására az előbbi két szerrel kezelt kérgen ritmikus utókisülés jelenik meg, amely már nem lokalizálódik a kéreg felső 5—600 // vastagságára, hanem a kéreg teljes mélységében észlelhető. Egyes-sejt kisülések ilyenkor minden felszíni hullámmal pontos korrelációban megfigyelhetők. Ritmikus utókisülés egyes-sejt aktivitás nélkül nincs. Szerzők arra következtetnek, hogy az epilepsziás elektrogrammhoz igen hasonló ritmikus utókisülés neuronális substratuma egy kérgen belüli vertikális ingerületi kör, melyben az ingerület a felszínről a mély felé halad, majd ott átkapcsolódva visszafut a felszínre. Ezt az ingerületi kört, mely más agyi területek és a test periféria felé is küld impulzusokat, atropin és diphedan alkalmazásával meg lehet szakítani. A fentiekben jellemzett kisülés-típust szerzők az epilepsziás roham alatti kisülés modelljének tekintik, mely alkalmasnak látszik antiepileptikus hatás vizsgálatára is.

HUN 1965;18(01)

Ideggyógyászati Szemle

1959. DECEMBER 01.

Adatok az agykérgi görcs-potenciálok keletkezési mechanizmusához

FEHÉR Ottó, HALÁSZ Péter, MECHLER Ferenc

Szerzők strychnin, d-tubocurarin, továbbá ezen szerek egyikének és eserines acetilkolin oldat együttes alkalmazásával görcs-potenciálokat váltottak ki macska agykérgen. Makroelektródás felszíni és mély, továbbá mikroelektródás elvezetéssel tanulmányozták e görcs-potenciálok neuronális substratumát. Megállapították, hogy a strychnin- és d-tubocurarin-potenciálok alvó kérgen is létrejönnek s ilyenkor nem kíséri őket egyes-sejt aktivitás. Utóbbi csak éber kérgen társul e potenciálok főként első, pozitív fázisához. Eserines acetilkolin hatására az előbbi két szerrel kezelt kérgen ritmikus utókisülés jelenik meg, amely már nem lokalizálódik a kéreg felső 5—600 Y vastagságára, hanem a kéreg teljes mélységében észlelhető. Egyes-sejt kisülések ilyenkor minden felszíni hullámmal pontos korrelációban megfigyelhetők. Ritmikus utókisülés egyes-sejt aktivitás nélkül nincs. Szerzők arra következtetnek, hogy az epilepsziás elektrogrammhoz igen hasonló ritmikus utókisülés neuronális substratuma egy kérgen belüli vertikális ingerületi kör, melyben az ingerület a felszínről a mély felé halad, majd ott átkapcsolódva visszafut a felszínre. Ezt az ingerületi kört, mely más agyi területek és a test periféria felé is küld impulzusokat, atropin és diphedan alkalmazásával meg lehet szakítani. A fentiekben jellemzett kisülés-típust szerzők az epilepsziás roham alatti kisülés modelljének tekintik, mely alkalmasnak látszik antiepileptikus hatás vizsgálatára is.

HUN 1959;12(12)