Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1974. NOVEMBER 01.

Kisérsebészeti műtétek okozta korai érelváltozás

DR. BODOSI Mihály

Agyi keringészavarok kezelésében alkalmazott 23 shunt-műtét — a. temporalis superficialis és a. cerebri media anastomosisa — során az előbbi érből a felszabadítás különböző időpontjaiban vett minták képezik a feldolgozás alapját. 44 perccel a praeparálás után a megelőzően ép a. temporalis superficialis környezetében oedema és először foltokban, majd diffuse vérelemek jelennek meg az adventitiában. A „rapid gyulladásos reakció”-t az érfelszabadítás okozta traumának tudja be és az anastomosis-functio szempontjából értékeli.

HUN 1974;27(11)

Ideggyógyászati Szemle

1974. JÚNIUS 01.

Foramen Magendie elzáródás. Dandy-Walker syndroma. Arachnoidalis cysta

DR. RÓZSA László, DR. HULLAY József

A foramen Magendie elzáródás módozatainak és okainak ismertetése során a szerzők rámutatnak a Dandy—Walker syndromával kapcsolatos fogalomzavarra, s felhívják a figyelmet a rtg diagnosztika lehetőségeire. Nyolc eset neurológiai, radiológiai, ill. műtéti és boncolási leleteinek elemzése, s az irodalmi adatok alapján megfigyeléseiket a következőképpen foglalják össze. 1. A nem daganatos foramen Magendie elzáródás leggyakoribb módja a direct occlusio, ill. annak congenitalis változata, az atresia. 2. A Dandy—Walker syndromához tartozó IV. kamra diverticulum, ill. cysta fala átszakadhat, s az atresia spontán megoldódhat. Az ebből adódó functionalis értelmezéssel a DWs körüli fogalomzavar áthidalható. 3. A foramen Magendie elzáródás módozatainak és okainak felismerése a rutin neuro-radiologiai módszerekkel ma már lehetséges. 4. A helyi műtéti megoldás csak akkor elégséges, ha a liquor-felszívódás bizonyítható módon biztosított. Különben a helyi megoldást atrio-ventricularis shunt-műtéttel kell kiegészíteni, vagy csak az utóbbit érdemes elvégezni.

HUN 1974;27(6)

Ideggyógyászati Szemle

1973. SZEPTEMBER 01.

Ventriculo-atrialis shunt a subarachnoidalis vérzés kezelésében

Szerzők 5 betegnél alkalmazták a subarachnoidalis vérzés utáni akut szakban a ventriculo-atrialis shuntot a koponyaűri nyomásfokozódás csökkentése céljából, 4 esetben jó eredménnyel. Egy beteg meghalt, akinél a communicans anterior aneurysmájának vérzése a III. kamrába tört. A subarachnoidalis vérzés okozta hydrocephalus és nyomásfokozódás megszüntetésére súlyos állapotban levő betegek kezelésében a ventriculo-atrialis shuntot hasznos eszköznek látják.

HUN 1973;26(09)

Ideggyógyászati Szemle

1970. ÁPRILIS 01.

Absorptiós vizsgálatok intraventricularisan adott radioizotópokkal

DR. PARAICZ Ervin, DR. SIMKOVICS Miklós

Szerzők intraventricularisan adott radioaktív anyagok absorptióját vizsgálták normális és hydrocephalusos csecsemőkön. A RIHSA eltűnését az agykamrákból hydrocephalusban meglassultnak találták, az occlusiv formánál a legkifejezettebben. Bevezették 85Kr és 133Xe izotóniás oldatának intraventricularis alkalmazását az absorptio tanulmányozására. Ezen anyagok effectiv felezési idejét normális csecsemőn 4,5 percnek találták, hydrocephalusos csecsemőkön 27-95 percnek. Az absorptio ütemét nem befolyásolta számottevően az intracranialis nyomás változása vagy a ventriculoatrialis shunt-műtét. Kettős jelzéssel kimutatták, hogy különböző anyagok absorptiója egy betegen lehet különböző mértékben akadályozott.

HUN 1970;23(4)

Ideggyógyászati Szemle

1968. ÁPRILIS 01.

A liquor-átáramlás ellenőrzése shunt-műtétek után radioaktív izotóp alkalmazásával

SIMKOVICS Miklós, PARAICZ Ervin

Tapasztalataink azt mutatják, hogy a radioaktív izotóppal végzett passage-vizsgálat a shunt vezetőképességének megállapítására alkalmas és megbízható adatokat szolgáltat. Törekvésünk most mindinkább arra irányul, hogy a radioaktív anyag minél kisebb dosisával végezzünk értékelhető mérését, továbbá, hogy más, rövidebb felezési idejű anyagok alkalmazásával mindinkább csökkentsük a beteg sugár terhelését.

HUN 1968;21(04)

Ideggyógyászati Szemle

1959. NOVEMBER 01.

Congenitalis vitiumok idegrendszeri szövődményei

PÉTER Ágnes, SZUTRÉLY Gyula

62 congenitalis vitiumos-beteget figyeltünk meg. Ebből 41-nél rendszeres neurológiai és 28-nál EEG vizsgálatot is végeztünk. A 41 eset több mint 50%- ában (23) találtunk neurológiai szövődményt, ami magasabb százalékos arány, mint az irodalomban ismertetett átlag. Felfogásunk szerint a congenitalis vitiumhoz társuló idegrendszeri elváltozások pathomechanismusának megértéséhez a betegeket két csoportba kell osztani : 1. akiknél a cerebralis elváltozások a megváltozott haemodyna mikai viszonyokra vezethetők vissza, és 2. akiknél hypoxaemia a károsító tényező. Beteganyagunk alapján elemeztük a hypoxaemia által létrehozott klinikai tüneteket és azokból következtetést vontunk le az agy hypoxaemiás tolerantiájára. Nem cyanoticus congenitalis vitiumos betegeinknél (4) az idegrendszer reversibilis functiováltozásának jeleit észleltük terhelésre, a shunt megfordulására. Ez az acut hypoxaemia azonban csak egy sacerrel társuló vitiumos-betegnél vezetett irreversibilis károsodáshoz. Ideggyógyászatilag negatív cyanoticus betegeinknél (6) a tünetmentes séget a hypoxaemiát compensáló tényezőkre (értágulat, polyglobulia, stb.) vezettük vissza. Ügy találtuk, a polyglobulia nem párhuzamos a hypoxa emia fokával. Valószínűnek tartjuk, hogy e két kiegyenlítő tényező változó fokban, kölcsönhatásban érvényesül. Neurológiailag negatív cyanoticus betegeink amellett bizonyítanak, hogy chronicus hypoxaemia nem jelent chronicusan ható hypoxydosist. Cyanoticus, neurológiailag positiv betegeinket 2 főcsoportba osztottuk, a komplikált compensált adaptált és decompensált adaptáltak csoportjára. Előbbiekhez 2 cerebralis abscessusos betegünk tartozik. Ezek az adaptációt biztosító tényezők által okozott károsodás példái. A terhelésre decompensálódó adaptationak acut megnyilvánulásaként cyanoticus betegeinken is az agyi anaemia tüneteit találtuk. Ezeknél azonban, eltérően a nem cyanoticus vitiumos-betegektől, eszméletvesztés nélkül is bizonyos százalékban irreversibilis elváltozást mutattunk ki, kóros EEG formájában. A chronicus hypoxaemia károsító hatásának két alaptípusát találtuk. Mindkettő elsősorban EEG. elváltozásokban tükröződik. Egyik a sorozatosan jelentkező eszméletvesztések következménye, a másik a reversibilis károsodást előidéző acut hypoxaemia összegeződő hatása.

HUN 1959;12(11)

Ideggyógyászati Szemle

1957. MÁJUS 01.

Shunt-műtétek alkalmazása a hydrokephalus sebészi kezelésében

DR PÁSZTOR Emil

A communicalo és nem communicalo hydrokephalusok sebészi kezelésében az utóbbi években egyre gyakrabban alkalmazzák az ún. shunt-műtéteket.

HUN 1957;10(02)