Részletes keresés

LAM KID

2013. DECEMBER 20.

A D-vitaminról - kombináljunk!

HONTVÁRI Lívia

A D-vitamin-hiány világszerte elterjedt egészségügyi probléma. A közelmúltban megrendezett D-vitamin konszenzuskonferencia ajánlásaira alapozva szeretnénk a figyelmet felhívni a prevenció és a tényleges hiányállapot felismerésének, kezelésének fontosságára.

HUN 2013;3(04)

Lege Artis Medicinae

2013. DECEMBER 18.

Az angiotenzinreceptorblokkolók idegrendszeri hatásai hypertoniában és dementiában

KOVÁCS Tibor

A renin-angiotenzin rendszer (RAS) a hypertonia kialakulásának és kezelésének szempontjából is az egyik legfontosabb mechanizmus. Elemei nagyrészt az idegrendszerben is megtalálhatók. A RAS gátlásán alapszik az angiotenzinkonvertáz-gátló és az angiotenzinreceptor-blokkoló (ARB) antihipertenzívumok hatása.

HUN 2013;23(12)

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

Antihipertenzívumok és demencia

Egyes vérnyomáscsökkentő gyógyszerek csökkenthetik a demencia kialakulásának kockázatát - közölték amerikai kutatók.

HUN

Lege Artis Medicinae

2011. JANUÁR 20.

A hypertonia és a LAM húsz éve

FARSANG Csaba

Vajon nyomon követhető-e a hipertonológia fejlődése folyóiratunk cikkei alapján?

HUN 2011;21(01)

LAM Extra Háziorvosoknak

2009. DECEMBER 12.

Terápiarezisztens hypertonia: differenciáldiagnózis és kezelés

TISLÉR András

Terápiarezisztenciáról akkor beszélünk, ha magas vérnyomás miatt kezelt betegnél a vérnyomás három, különböző támadáspontú antihipertenzívum (köztük egy diuretikum) szedése ellenére sem éri el a célértéket.

HUN 2009;1(05)

Lege Artis Medicinae

2009. DECEMBER 10.

Terápiarezisztens hypertonia: differenciáldiagnózis és kezelés

TISLÉR András

A rezisztens hypertonia klinikai jelentősége nemcsak gyakoriságában rejlik, hanem abban is, hogy prognózisa rossz. A célszervkárosodások gyakorisága, 50-100%-kal nagyobb a jól beállított betegekhez képest.

HUN 2009;19(12)

Lege Artis Medicinae

2001. SZEPTEMBER 10.

Endotheldiszfunkció és hypertonia

KELEMEN Judit, BLASKÓ György

Az utóbbi két évtizedben számos adat gyűlt össze az endothelium szerepéről a különböző cardiovascularis kórfolyamatok - elsősorban a hypertonia, a keringési elégtelenség és az atherosclerosis - létrejöttében. A sokáig csak passzív barrierként számon tartott endothelsejtekről kiderült, hogy parakrin és autokrin hormontermelés révén részt vesznek a vascularis simaizmokra irányuló vasodilatator és vasoconstrictor hatások modulálásában és regulációjában, az ép endothel gátolja a thrombocyták és a monocyták adhaesióját, a thrombocytaaggregációt, továbbá az érfali simaizomsejtek migrációját és proliferációját.

HUN 2001;11(08-09)

Lege Artis Medicinae

2000. OKTÓBER 01.

Metabolikus rizikófaktorok - metabolikus szindróma

AUDIKOVSZKY Mária, PADOS Gyula

Mióta a hypercholesterinaemia és a dohányzás mellé az abdominalis elhízást, a diabetes mellitust, valamint a metabolikus szindrómát is az elsőrendű coronaria-rizikófaktorok közé sorolták, a hat legfontosabb rizikófaktor közül ötöt metabolikus eredetűnek tekinthetünk. Ezek együttes előfordulása sokkal gyakoribb, mint külön-külön a populációban. A tünet együttes összetételét és hátterét többféleképpen értelmezték az X-szindróma elnevezéstől a mai metabolikus szindrómáig. Reaven az inzulinrezisztenciát és a kompenzatorikus hyperinsulinismust tekinti elsődlegesnek, Matsuzava és mások a visceralis típusú obesitast (visceralis zsír szindróma), míg Björntrop a szimpatikus tónusfokozódást (civilizációs szindróma). A metabolikus szindróma diagnosztikájában és terápiájában tekintettel kell lennünk a fentiekre. Legalább három vagy mind a négy klasszikus rizikófaktor jelenléte szükséges a diagnózishoz. A kezelésben alapvető a testtömegcsökkentő étrend és a mozgásterápia, de előtérbe kerülhetnek az inzulinérzékenységet, a lipideket és a szimpatikus aktivitást kedvezően befolyásoló antidiabetikumok, inzulinérzékenységet fokozó szerek, antihipertenzívumok is.

HUN 2000;10(10)