Lege Artis Medicinae

Terápiarezisztens hypertonia: differenciáldiagnózis és kezelés

TISLÉR András

2009. DECEMBER 10.

Lege Artis Medicinae - 2009;19(12)

Magas vérnyomás miatt kezelt beteg esetében akkor beszélünk terápiarezisztenciáról, ha a vérnyomás három, különböző támadáspontú antihipertenzívum (köztük egy diuretikum) szedése ellenére sem éri el a célértéket. A terápiarezisztencia okai alapvetően három csoportba sorolhatók: Pszeudorezisztenciát - azaz látszólagos rezisztenciát - okozhat a nem megfelelő vérnyomásmérési technika, a „fehérköpeny-hatás”, illetve a betegek nem megfelelő együttműködése a gyógyszeres és nem gyógyszeres orvosi tanácsokkal. Az okok felismerésében a vérnyomásmérés módszerének - köztük a mandzsetta méretének - ellenőrzése, illetve az otthoni és ambuláns vérnyomás-monitorozás lépcsőzetes alkalmazása segíthet. Másodlagos rezisztenciáról akkor beszélünk, ha valamilyen, a vérnyomást növelő vagy az antihipertenzívumok hatását gátló gyógyszer-interakció vagy kísérő betegség áll fenn. Emellett másodlagos rezisztenciához vezethetnek a különböző szekunder hypertoniát okozó kórképek, amelyek között kitüntetett figyelmet kell fordítani a renovascularis és renoparenchymás betegség mellett a hyperaldosteronismus megfelelő szűrővizsgálatainak elvégzésére is. A nem optimális kezelés leggyakrabban szubklinikus volumenterheléssel, elégtelen típusú vagy dózisú diuretikus terápiával magyarázható. Emellett az alkalmazott gyógyszer-kombináció kiválasztása során gondot kell fordítani a különböző vérnyomás-szabályozó rendszerek mind teljesebb bénítására. A leggyakrabban alkalmazott antihipertenzívumok kombinálása mellett az aldoszteronantagonisták, vasodilatatorok, nitrátok és centrálisan ható szerek alkalmazása segíthet a kezelés optimalizálásában.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Inzulinanalógok és terhesség

TAMÁS GYULA, KERÉNYI ZSUZSA

A várandós cukorbetegek (közel) normoglykaemiás anyagcserevezetése - pregesztációs diabetesben már prekoncepcionálisan megkezdve - csökkenti az anyai és a magzati szövődmények előfordulását. Ezt optimalizált inzulinkezelési rendszerek alkalmazásával lehet elérni. Az elmúlt évtizedben sorra megjelenő (ultra) gyors hatású és hosszú hatású inzulinanalógok elméleti megfontolások alapján alkalmasak lehetnek a normoglykaemia biztosítására. A ma rendelkezésünkre álló adatokat összegezve a gyors hatású inzulinanalógok (lizpro, aszpart inzulin) terhességben adva hatásosnak és biztonságosnak tűnnek, alkalmazásuk módja azonban kérdéseket vet fel. A hosszú hatású inzulinanalógok terhességi alkalmazása jelenleg nem javasolt, további vizsgálatok szükségesek hatásosságuk és biztonságosságuk egyértelmű igazolására.

Lege Artis Medicinae

A cukorbetegség közvetlen egészségügyi költségei Magyarországon

VOKÓ Zoltán, NAGYJÁNOSI László, KALÓ Zoltán

BEVEZETÉS - A cukorbetegség jelentős betegségterhet jelent világszerte és hazánkban is. Vizsgálatunk célja az volt, hogy megbecsüljük a cukorbetegek ellátására fordított direkt egészségügyi kiadások mértékét annak érdekében, hogy jellemezni tudjuk a betegségterhet ebből a szempontból, illetve, hogy az eredmények hasznosíthatók legyenek további elemzések számára. MÓDSZEREK - Az elemzéshez az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatait használtuk. Cukorbetegként definiáltuk azokat, akik 2007 második fél évében orális antidiabetikum- (OAD) vagy inzulinreceptet váltottak ki. Az így kialakított vizsgálati populációt felosztottuk két csoportra, aszerint, hogy 2007-2008-ban részesültek-e aktív fekvőbeteg-ellátásban a cukorbetegség legfontosabb szövődményei miatt. A vizsgált szövődmények miatt fekvőbeteg-ellátásban nem részesülő csoportot tovább osztottuk háromfelé a gyógyszerhasználat jellege szerint (csak OAD, csak inzulin, OAD és inzulin). A csoportokban költségelemenként és korcsoportonként megbecsültük a 2008. évi egészségügyi kiadások átlagát, szórását és mediánját az egész csoportra, illetve az adott szolgáltatást igénybe vevőkre vonatkozóan. Ezenkívül a szövődményes csoporton belül mintákat vettünk az egyes konkrét szövődményekben szenvedők köréből, és megbecsültük a szövődményt követő első és második év kiadásait. EREDMÉNYEK - A vizsgálatba bevont 521 545 cukorbetegre jutó éves átlagos egészségügyi kiadás 335 ezer forint volt, a szövődményes betegeké 633 ezer, a szövődménymentes OAD-használóké 242 ezer, a szövődménymentes inzulinhasználóké 449 ezer Ft. A költségek 53%-át a gyógyszerek, 27%-át a fekvőbeteg-ellátás költsége tette ki. Az összes gyógyszerköltség 26%-a esett az orális antidiabetikumokra és az inzulinokra. A szövődményeket követő első évben többszörösére növekedett az aktív fekvőbeteg-ellátás és a gyógyszerek költsége. Ez utóbbi a legtöbb vizsgált szövődmény esetén az ezt követő évben is nagyjából azonos szinten maradt vagy növekedett. KÖVETKEZTETÉS - A cukorbetegek ellátása napjainkban is igen jelentős egészségügyi kiadást jelent Magyarországon, különösen a betegség szövődményeinek a kezelése. A korai halálozásban, az életminőség romlásában, a jelentős kiadásokban jelentkező betegségterhet, valamint az epidemiológiai trendeket figyelembe véve a cukorbetegség megelőzése, hatékonyabb gondozása népegészségügyi prioritás kell legyen hazánkban.

Lege Artis Medicinae

Bosszú és kegyelem

NAGY Zsuzsanna

Sztálin személyesen ismeri és olvassa Bulgakov műveit. És talán élvezi is az iróniát, amint a regényben Woland, a mágus,de főleg a kísérői gonoszabbnál gonoszabb tréfákat űznek az ijesztő és kisszerű helyi hatalmasságokkal, romlott bürokratákkal, magánlakásokba behatoló fegyveres nyomozókkal.

Lege Artis Medicinae

A D-dimer-szint meghatározásának jelentősége a klinikai gyakorlatban

PINCZÉS István, SPEER Gábor

A D-dimer plazmaszintje számos kóros körülmény során is megemelkedhet, amit diagnosztikai és prognosztikai célból egyaránt felhasználhatunk. Talán a kiterjedt komorbiditás miatt az életkorral együtt is megnő a koncentrációja. Munkánkban egyrészt a már jól ismert vénás thromboemboliás betegségekben mutatjuk be diagnosztikai szerepét. Ezenkívül és hangsúlyozottabban a D-dimer-meghatározásnak jelentőségére egyéb, kevésbé ismert, de igen jelentős irodalmi eredményeket felmutató (cardiovascularis, daganatos és gyulladásos) eseményekben is felhívjuk a figyelmet. Úgy tűnik, ezekben az állapotokban - megfelelő klinikai feltételek mellett - nemcsak diagnosztikai, de prognosztikai szerepe is lehet. További célunk volt több, helytelen klinikai gyakorlat visszaszorítása is. A D-dimer-koncentráció mérésének elmulasztása („Nehogy pozitív legyen!”) a diagnosztikai tévedés lehetőségét rejti magában. Ezzel ellentétben, a D-dimer-szint klinikai értékelés nélküli, minden esetben elvégzett meghatározása („Megnyugszunk, ha negatív.”) a nem várt pozitivitás esetén diagnosztikai zavart kelt, és sok esetben további felesleges vizsgálatokat vonhat maga után (leggyakrabban a hibás interpretáció miatt).

Lege Artis Medicinae

Vakcinamizéria: betegség- vagy egészségtünet?

BÁNFALVI Attila

„Az egyik ismerősöm beadatta a vakcinát, és azt olvasta az interneten, hogy ennek következtében elkárhozik a lelke.” - Kell ez az izgalom, vágyunk rá, hiszen a Pokol sokkal izgalmasabb, mint a Menyország...

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

A pszeudorezisztens hypertonia igazolásának nehézségei egy eset kapcsán

FEJES Imola, ÁBRAHÁM György, LÉGRÁDY Péter

A terápiára nem reagáló hypertonia hátterében fennálló pszeudorezisztencia felderítése nem egyszerű feladat. Egy 44 éves fiatal nő vérnyomása hatos kombinációval sem érte el a céltartományt, általában 170-200/100 Hgmm tartományban mozgott. Felvételét követően emelkedő adagú és számú vérnyomás - csökkentők mellett is 174/100-210/100 Hgmm vérnyomást mértünk. Előbb spi ro - no lacton per os, végül intravénás urapidil mellett sem változott a helyzet. Viszont ekkor jelezték a nővérek, hogy a gyógyszereit kiköpte. A vérnyomás csökkentőit víz - ben oldva adagoltuk tovább per os, így vérnyomása 24 órás ABPM-mel igazoltan át - lag 88/46 Hgmm lett. Egy noncompliance tisztázásához mindenképpen javasolt in - té zeti felvétel és ellenőrzött gyógyszeradagolás.

Hypertonia és Nephrologia

Vízhajtók kombinációja rezisztens hypertoniában

RADÓ János

Évtizedes nem kezelt magas vérnyomás után kialakult krónikus veseelégtelenségben furosemid, β-blokkoló, kalciumblokkoló, angiotenzinkonvertálóenzim- gátló és angiotenzinreceptor-blokkoló együttes alkalmazására rezisztens hypertonia fejlődött ki egy 60 éves férfi betegben. Tiazidvegyület és a kacsdiuretikum (furosemid) kombinációjával sikerült a rezisztens állapotot áttörni. Betegünk esetét közlésre érdemesnek tartjuk, mert a tiazidvegyület (chlorthalidon) abban a glomerulusfiltrációs tartományban (<30 ml/min) is eredményesen volt alkalmazható, amelyben többen hatástalannak tartják, és mert a hatásos diuretikumkombináció mindkét tagját (a vesebetegséghez képest) kis adagban adtuk. Röviden összefoglaljuk a tiazidvegyületek és a kacsdiuretikumok fontosabb kombinációinak szakirodalmát, és utalunk némely történeti szempontra.

Hypertonia és Nephrologia

A diuretikus kezelés hazai története. I. rész: Fodor Imre

RADÓ János

A higanyvegyületek diuretikus hatását 1920-ban fedezték fel, ám a „higanyos diurézis” kifejezés 36 évvel korábbról, Jendrassik Ernőtől származik. Fodor Imre 1923-ban közölte a higanyos diuretikumra vonatkozó tapasztalatait, amit azután világszerte többen idéztek. A hazai gyógyszergyártás is kivette a részét a higanyos diuretikum előállításából Novurit néven, amely 40 éven át világszerte elismert kiváló készítmény volt, és sok, előrehaladott szívelégtelenségben szenvedő beteg életét meghosszabbította. Maga Fodor Imre is az élete végén súlyos cardialis oedemája miatt a higanyos diuretikum rendszeres használatára szorult. Amikor a gyógyszer már hatástalanná vált, azaz refrakter oedema fejlődött ki, az akkoriban legfrissebb amerikai szakirodalomból nyert ötlet alapján „önkísérletet” végzett ACTH alkalmazásával a higanyos diuretikum iránti érzékenység visszaállítására. Tapasztalatait közvetlenül a halála előtt munkatársaival megíratta. Fodor Imre kiváló klinikus, iskolateremtő belgyógyász volt, aki beírta a nevét a diuretikumok használatával foglalkozó tudomány történetébe is.

Lege Artis Medicinae

A diuretikumok helye a hypertonia kezelésében napjainkban

CSIKY Botond

A hazai és nemzetközi terápiás útmutatók alapján a tiazid típusú diuretikumok első vonalbeli antihipertenzív gyógyszernek minősülnek. Kis dózisban alkalmazva, illetve kombinációs terápia részeként eredményesen csökkentik a vérnyomást számottevő mellékhatás nélkül, mérséklik a cardiovascularis rizikót, ráadásul bizonyos vérnyomáscsökkentőkkel együtt adva szinergista hatást is tapasztalunk. Az indapamid gyakorlatilag metabolikus mellékhatásoktól mentes tiazidszerű diuretikum. A diuretikumok bizonyos társbetegségek, célszervkárosodások esetén (szívelégtelenség, hypervolaemia stb.), illetve időskorban különösképpen ajánlottak. Megfelelő indikáció esetén alkalmazásuk a hypertoniás célszervkárosodások, szövődmények megelőzéséhez és a betegek életminőségének javulásához vezet.

Hypertonia és Nephrologia

Antihipertenzív szer választása a cardiovascularis kockázat csökkentésére: angiotenzinkonvertálóenzimgátló vagy angiotenzinreceptor-blokkoló?

BARNA István

A cardiovascularis prevenció során elsődleges feladat a célvérnyomás elérése. A célszervkárosodások megelőzéséhez jól tolerálható, hosszú hatástartamú, kevés mellékhatású szer alkalmazása javasolt. Az angiotenzinkonvertáló enzim (ACE) -gátlók népszerű és egyben kiváló készítmények, azonban mellékhatásaik csökkentik az élethosszig tartó, megfelelő beteg-együttműködést. A hatékony angiotenzinreceptor- gátlók egyedülálló tolerabilitással rendelkeznek és a cardiovascularis morbiditást és mortalitást bizonyítottan az ACE-gátlókhoz hasonló mértékben csökkentik. A kombinációjuk tiaziddal vagy kalciumcsatorna-blokkolóval igen ésszerű választás, különösen nagy kockázatú betegek esetében. A telmisartan a vizsgálatok alapján önállóan vagy kombinációban is biztonsággal adható, jól tolerálható szer nagy cardiovascularis kockázatú betegeknek, szív- és vesebetegeknek, perifériás érbetegeknek, cerebrovascularis betegeknek, akár diabetesben is szenvednek, akár nem.