Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1960. MÁJUS 01.

Operált intracerebralis vérzések

HARASZTI Erzsébet, HULLAY József

Az intracerebralis vérzésekre vonatkozó és sebészi gyógyításukkal foglalkozó irodalmi adatok rövid áttekintése mellett ismertettük 12 esetünk klinikumát és műtéti megoldását. A klinikai képre az acut kezdet és a véres vagy xantochrom liquor mellett a góctünetek és a progressiv koponyaűri nyomásfokozódás kialakulását lehet jellemzőnek mondani, ami magas kor és hypertonia esetén apoplexiára, egyébként leggyakrabban éranomáliából származó vérzésre lehet pathognomicus, az utóbbira különösen akkor, ha az acut kezdetet megelőzően paroxysmalis jelenségek is szerepelnek. A vérzés oka eseteinkben az irodalmi adatoknak megfelelően hypertonia, angioma, aneurysma, trauma és ismeretlen ok volt. A műtéti megoldás a vérzés kiszívásából, ill. a tokos vérzés kihámozásából, s ahol erre mód volt az oki elváltozás megoldásából állt. 12 betegből a műtét után egyet sem vesztettünk el, s 11 esetben az eredmény kielégítőnek mondható. Állásfoglalásunk a műtét kérdésében a nem hypertonias vérzések esetében azonos az általános elvekkel, a hypertoniás vérzésekkel kapcsolatban azonban mellőzi az időpont megválasztással kapcsolatos általánosító kötöttséget.

HUN 1960;13(05)

Ideggyógyászati Szemle

1960. MÁRCIUS 01.

A strophanthin hatása az agy véráramlására, kálium és natrium háztartására, valamint az agyi venásnyomásra

SOLTI Ferenc, PÉTER Ágnes, SIMONYI Gusztáv, ISKUM Miklós, RÉFI Zoltán, DUBSKY Mária, RANDL János

A Strophanthin agykeringésre és agyi kálium és nátrium háztartására gyakorolt hatását vizsgáltuk keringésileg egészséges embereken. Az agyon átfolyó vérmennyiség nő Strophanthin acut hatására, míg az agyi erek ellenállása csökken. Az agyi venásnyomás is kifejezetten csökkent. Az agy káliumot ad le Strophanthin hatására. Valószínűnek tartjuk, hogy a strophanthinnak jelentős agyi támadás pontja van. Az agy kaliumháztartásának megváltozása a Strophanthin centralis hatásának egyik fő oka.

HUN 1960;13(03)

Ideggyógyászati Szemle

1959. NOVEMBER 01.

Congenitalis vitiumok idegrendszeri szövődményei

PÉTER Ágnes, SZUTRÉLY Gyula

62 congenitalis vitiumos-beteget figyeltünk meg. Ebből 41-nél rendszeres neurológiai és 28-nál EEG vizsgálatot is végeztünk. A 41 eset több mint 50%- ában (23) találtunk neurológiai szövődményt, ami magasabb százalékos arány, mint az irodalomban ismertetett átlag. Felfogásunk szerint a congenitalis vitiumhoz társuló idegrendszeri elváltozások pathomechanismusának megértéséhez a betegeket két csoportba kell osztani : 1. akiknél a cerebralis elváltozások a megváltozott haemodyna mikai viszonyokra vezethetők vissza, és 2. akiknél hypoxaemia a károsító tényező. Beteganyagunk alapján elemeztük a hypoxaemia által létrehozott klinikai tüneteket és azokból következtetést vontunk le az agy hypoxaemiás tolerantiájára. Nem cyanoticus congenitalis vitiumos betegeinknél (4) az idegrendszer reversibilis functiováltozásának jeleit észleltük terhelésre, a shunt megfordulására. Ez az acut hypoxaemia azonban csak egy sacerrel társuló vitiumos-betegnél vezetett irreversibilis károsodáshoz. Ideggyógyászatilag negatív cyanoticus betegeinknél (6) a tünetmentes séget a hypoxaemiát compensáló tényezőkre (értágulat, polyglobulia, stb.) vezettük vissza. Ügy találtuk, a polyglobulia nem párhuzamos a hypoxa emia fokával. Valószínűnek tartjuk, hogy e két kiegyenlítő tényező változó fokban, kölcsönhatásban érvényesül. Neurológiailag negatív cyanoticus betegeink amellett bizonyítanak, hogy chronicus hypoxaemia nem jelent chronicusan ható hypoxydosist. Cyanoticus, neurológiailag positiv betegeinket 2 főcsoportba osztottuk, a komplikált compensált adaptált és decompensált adaptáltak csoportjára. Előbbiekhez 2 cerebralis abscessusos betegünk tartozik. Ezek az adaptációt biztosító tényezők által okozott károsodás példái. A terhelésre decompensálódó adaptationak acut megnyilvánulásaként cyanoticus betegeinken is az agyi anaemia tüneteit találtuk. Ezeknél azonban, eltérően a nem cyanoticus vitiumos-betegektől, eszméletvesztés nélkül is bizonyos százalékban irreversibilis elváltozást mutattunk ki, kóros EEG formájában. A chronicus hypoxaemia károsító hatásának két alaptípusát találtuk. Mindkettő elsősorban EEG. elváltozásokban tükröződik. Egyik a sorozatosan jelentkező eszméletvesztések következménye, a másik a reversibilis károsodást előidéző acut hypoxaemia összegeződő hatása.

HUN 1959;12(11)

Ideggyógyászati Szemle

1959. SZEPTEMBER 01.

Anoxyás agyi lelet acut alkoholmérgezés kapcsán jelentkező status epilepticusnál

SCHÉDA Vilmos

13 éves fiúgyermek heveny alcoholmérgezésben, a mérgezéstől számított 30—32 óra múlva meghalt. Klinikailag keringési elégtelenséget, decerebratiót és sorozatos epilepsiás rohamokat észleltünk. Boncolásnál az agy oedemás volt. Szövettanilag csaknem az egész agykéregre kiterjedő (kivéve az area striatát) lamináris nekrosist találtunk. Nemcsak a III. és V. réteg sejtjei degeneráltak (elsősorban ischaemiás sejtelváltozás), hanem a szemcséssejtek is (zsugorodás). A mesenchymalis reactio kifejezett, azonban gliosis és velős hüvelyelfajulás még nincs, mely az elváltozások acut jellegét bizonyítja. A kéregnecrosist az alcohol okozta status epilepticus következményének tartjuk.

HUN 1959;12(09)

Ideggyógyászati Szemle

1959. JÚLIUS 01.

Az arteria carotis-interna thrombosis klinikuma

AMBRÓZY György

1. Az angiogprahia elterjedése következtében egyre gyakrabban és korábbi időpontban diagnosztizálják a carotis-interna elzáródását. Irodalmi adatokkal összehasonlítva, 13 angiographiával verificált esetünket ismertetjük. 2. A kórkép aetiológiájában gyakran érbetegségek (arteriosclerosis, thrombangitis obliterans, arteritis luetica), ritkábban trauma, embólia szerepelnek. Különböző aetiológiai tényezők szövődhetnek egymással. 3. CIT lehetőségére hívja fel a figyelmet, ha : leginkább középkorú, általában normális vérnyomású férfibetegnél a „carotisrendszer intermittáló keringési elégtelenségé”-re utaló tünetek után jelentkezik vascularis katasztrófa, viszonylag gyors remissióval. A kisegítő diagnoszticus eljárások közül értékelhető a carotis-jel, a carotis lüktetésének tapintása a nyakon, ophthalmodynamometriás vizsgálat és EEG. 4. A diagnózist biztosítja a carotis-interna angiogrammon való telődési hiánya. Utánozhatja a carotis elzáródás képét a beszűkült carotis spasmusa, nagyfokú agynyomás fokozódás miatt létrejött agyi keringési gyengeség is. A felvételen észlelhető elzáródás helye néha nem felel meg pontosan az anatómiai viszonyoknak. 5. A klinikai tünetek kialakulását és a betegség prognózisát a circulus arteriosus Willisi anatómiai viszonyai, a kifejlődő collateralis keringés mértéke, az elzáródás időbeli lefolyása, valamint általános keringési tényezők befolyásolják. 6. Az intraluminaris nyomásesés, oxigén tensiocsökkenés, és vér PH. eltolódás hatására kifejlődő pialis collateralis keringés csak megfelelő általános tensioszínt mellett marad fenn, így leginkább acut, de chronicus stádiumban is, az agyi értágítás mellett igen fontos a megfelelő tensioszínt biztosítása. Anticoagulans therapia eredményei bizonytalanok. Sebészi megoldások közül eredményes az end-end anastomosis, rövid segmentalis elzáródás mellett thrombendectomia. Legeredményesebb azonban a carotis részleges elzáródása esetén, a beszűkült szakasz megkerülése, műanyagcső alkalmazásával. Feltételezhető, hogy ilyen esetekben a keringés helyreállításával, az ún. structura oxigén mellett, a functióhoz szükséges oxigénmennyiséget is biztosítjuk és így neurológiai tünetekben javulást érhetünk el. A kórkép korai, lehetőség szerint a „carotisrendszer intermittáló elégtelenségé”-nek szakában való diagnózisa fontos az esetleges sebészi therápia szempontjából.

HUN 1959;12(07)

Ideggyógyászati Szemle

1955. FEBRUÁR 03.

Központi idegrendszer és RÉS II. Acut és tartós altatás hatása a máj tárolására

DR CSABA György, DR RAPPAY György

Napjainkban az idegrendszer szerepeltetése a gyógyító-megelőző munkában hatalmas jelentőségűvé vált, az ezirányú vizsgálatok alapján a gyógyító munka egyik komoly eszközévé lett a tartós altatás, mely számos cortico-visceralis és egyéb más megbetegedés esetén alkalmazva jó therápiás eredményekhez vezetett.

HUN 1955;8(01)

Ideggyógyászati Szemle

1953. NOVEMBER 20.

Az u. n. acut halálos katatonia elektrogörcs kezelése

VARGHA Miklós, KOVÁCS Béla

A schizophrenia nosolgiai egységének felbontását több oldalról megkísérelték. A psychopathologia alapon történő, részletekbe menő differenciálás hasznos lehet abból a szempontból, hogy szorosabb kapcsolatot találjuk a szerteágazó biochemiai, pathophysiologiai, morphologiai részeredmények és a psychopathologiai kép között. A morphologiai elváltozások (Miskolczy, Hechst (Horányi), Josephy, Fünfgeld), mint azt Miskolczy is hangsúlyozza, a schizophrenia csak bizonyos alakjaiban adnak egységes képet. A köztiagy területeknek viszonylagos épsége (Stief, Hechst (Horányi)) a klinikai tünetek egy részével áll ellentétben, úgyhogy azt mondhatjuk, hogy a morphologiai elváltozások - akár az agy, akár a máj (Gaupp) stb. elváltozásaira gondolunk - nem tudták sem a schizophrenia egységét bizonyítani, sem pedig a különböző megjelenési formák hovatartozáságát tisztázni. A biochemiai, pathophysiologiai kutatás az adatgyűjtés szakában van, mint azt Riebelling is, a legfrissebb összefoglaló referátumában megállapította.

HUN 1953;6(04)

Ideggyógyászati Szemle

1953. FEBRUÁR 10.

Klinikai adatok a vér-csarnokvízgát permeabilitásához

WEINSTEIN Pál, FORGÁCH József

A szerzők Amsler és Huber elektromos nullpont metódikájával vizsgálták a vér-csarnokvízgát permeabilitását fluoresceinre 150 esetben (iritis, glaucoma, hypertonia, diabetes mellitus, chorioretinitis, myxoedema, heterochromia iridis, Horner-tünet, contusio bulbi, retinalis vérzések, allergiás szembajok, sclerosis multiplex, ggl. ciliare, ggl. stellatum novocain blokád eseteiben). Glaucoma infl. chron. és gl. simplexben normális permeabilitást találtak. Acut rohamban sem emelkedett lényegesen a permeabilitás, de a roham lezajlása után jelentősen fokozódott a vér-csarnokvízgát átjárhatósága. Contusio bulbi, Horner-syndroma, ggl.ciliare, ggl. stellatum novocain blokádja eseteiben csak akkor növekedett a permeabilitás, ha egyszersmind a szemfeszülés is csökkent, amiből az ú. n. secretiós-blokád lehetőségére következtetnek (látszólagos permeabilitás fokozódása Goldmann szerint.) Retinitis hypertonica eseteiben gyakran anaemiát észleltek a permeabilitás jelentős fokozódásával. Anaemia perniciosa szemfenéki elváltozásai esetén is fokozott volt a permeabilitás (anoxiás jelenség). Pilocarpin, histamin, adrenalin localis alkalmazása után, valamint hydase i. v. injekciója után a permeabilitásban eltérést nem találtak.

HUN 1953;6(01)