Az eLitMed.hu orvostudományi portál a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ.
Ha bővebb információkat szeretne kapni a cookie-k használatáról és arról, hogyan módosíthatja a beállításokat, kattintson ide: Tájékoztató az eLitMed.hu Cookie-használatáról.
Részletes keresés
Kérjük, állítsa be a paramétereket!
Találatok száma: 362
Klinikai Onkológia
2016. FEBRUÁR 15.
A méhnyakrák gyógyszeres prevenciója és terápiája
Az évente világszerte újonnan regisztrált méhnyakrákos esetek száma 530 000, és mintegy 270 000 beteget veszítünk el. Az adatok alapján a méhnyakrák a negyedik leggyakoribb halálok a női populációban és vezető halálok a fejlődő országok női lakosságának körében. A daganat kialakulásában a human papillomavirus (HPV) fertőzés a legfontosabb tényező. A HPV elleni immunizáció képes megelőzni a fertőzést, ebből adódóan csökkenteni a betegség incidenciáját. A már diagnosztizált megbetegedések esetében a sebészi ellátás és a sugárterápia a meghatározó terápiás entitás. A magas kockázatú, valamint a helyileg előrehaladott betegségek esetében alkalmazandó adjuváns/neoadjuváns gyógyszeres kezelésekkel csak korlátozott evidenciák állnak rendelkezésünkre. A klasszikus citosztatikus kezelés, valamint angiogenezist gátló terápia az extrapelvicus metasztázis, a definitív sugárkezelést követő perzisztáló tumor, valamint a sebészileg nem kezelhető, nem irradiálható pelvicus recidíva esetén mérlegelendő.
Klinikai Onkológia
2016. FEBRUÁR 15.
Follicularis lymphoma - Útban a személyre szabott és célzott kezelés felé
A follicularis lymphoma (FL) a leggyakoribb indolens lefolyású non-Hodgkin lymphoma típus, ennek ellenére ritka megbetegedés. A follicularis lymphomás betegek többsége általában hosszan, relatív jó életminőséggel él, de a jelenlegi standard immunokemoterápiás kezelésekkel végleges gyógyulás nem érhető el. A molekuláris genetikai ismeretek bővülése és a daganatos mikrokörnyezet szerepének jobb megismerése révén egyre többet tudunk a betegség patogeneziséről. A sejtfelszíni antigének funkcióinak, a jelátviteli utak kapcsolódási pontjainak részletes feltérképezése számos új gyógyszer (monoklonális antitest, kináz- és NFκB-gátló), a citotoxikus T-sejt sejtfelszíni receptorainak megismerése a monoklonális checkpoint-gátlók kifejlesztéséhez vezetett. Az epigenetikai moduláló szerek közül főként a metilációgátlókkal vannak kedvező tapasztalatok. Az új szerek közül legreményteljesebbnek és leghatékonyabbnak a tumoros mikrokörnyezetét szabályozó, immunmoduláns hatású lenalidomid tűnik, mely rituximabbal kombinálva, elsődleges kezelésként alkalmazva a jelenlegi standard kezeléssel azonos hatásúnak bizonyult. Az új ismeretek és gyógyszerek megfelelő használata a ténylegesen célzott és egyénre szabott kezelésekhez vezethet. Mindez a terápia hatékonyságát és egyúttal az élettartam további növekedését eredményezi. A nagyon hosszú betegségmentes élettartam pedig már gyógyulás.
Hypertonia és Nephrologia
2016. FEBRUÁR 10.
Az orto- és metatirozin-beépülés in vitro eritropoetinrezisztenciához vezet
Bevezetés: Az eritropoetin (EPO) fontos szerepet játszik a vörösvértestképzés szabályozásában. Az EPO-kezelésre adott válaszkészség csökkenése a krónikus vesebetegek anaemiájának kezelésében eddig megoldatlan problémát jelent. Célkitűzések: Az volt a célunk, hogy vizsgáljuk az EPO-rezisztencia egy lehetséges mechanizmusát in vitro kísérletekben. Módszerek: Kísérleteink során TF-1 erythroblast-sejtvonalat használtunk. Sejt osz lá - sos vizsgálataink EPO jelenlétében vagy hiányában, három napig tenyésztett, para-, orto- vagy metatirozinnal kezelt sejtkultúrákon történtek. A sejtszámokat két független vizsgáló naponta, Bürker-kamra segítségével határozta meg. A fehérjekoncentráció méréséhez kolorimetriás módszert használtunk. Fluo reszcens, nagy teljesítményű folyadékkromatográfiás méréseink során a sejtekben fehérjéhez kötött tirozinizomerek össztirozinhoz viszonyított relatív mennyiségét határoztuk meg. Western blot módszerrel vizsgáltuk az orto- és metatirozin-kezelés hatását a STAT (signal transducer and activator of transcription) 5- és az ERK (extracelluláris szignálregulált kináz) 1/2-foszforilációra. Eredmények: Orto- és metatirozin-kezelés hatására csökkent EPO kiváltotta sejt - osz lást észleltünk a paratirozin jelenlétében tenyésztett sejtekhez viszonyítva. Ennek megfelelően az orto- vagy metatirozinnal kezelt sejtkultúrák szignifikánsan kevesebb fehérjét tartalmaztak, mint a paratirozin jelenlétében tenyésztettek. A kóros tirozinizomerek sejtoszlást gátló hatása paratirozinnal koncentrációfüggő módon kivédhető volt. Kromatográfiás méréseink alapján a tenyésztőoldathoz adott orto- és metatirozin beépül a sejtalkotó fehérjékbe. Western blot vizsgálataink igazolták, hogy orto- vagy metatirozin jelenlétében a STAT5 és az ERK foszforilációja csökkent. Megbeszélés: Igazoltuk, hogy a sejtet alkotó fehérjékbe beépült orto- és metatirozin gátolja az EPO-függő jelátvitelt, ennek eredményeképpen csökken az EPO-indukált sejtoszlás. A meta- és az ortotirozin EPO-hatásra gyakorolt gátlása paratirozinnal, koncentrációfüggő módon kivédhető volt.
Klinikum
2016. FEBRUÁR 03.
Kedves Kollégák!
Szeretettel köszöntelek Benneteket az Új esztendőben és kívánok Mindenkinek nagyon jó egészséget, boldog évet! Úgy gondolom sikeres év áll mögöttünk, 2015 gazdag volt eseményekben, sikerült több alkalommal találkoznunk, tennünk a magyar gyermekreumatológiai fejlődéséért.
Klinikum
2016. JANUÁR 11.
Gastrointestinalis stroma tumorok
A gastrointestinalis stroma tumorok (GIST) mesenchymalis eredetű solid daganatok. Incidenciájuk 11-14 beteg / 1 millió ember / év. A betegek átlagéletkora a betegség felismerésekor 60 év, a férfiakat és a nőket hasonló arányban érinti. A GIST-ok leggyakrabban a gyomorfalban (60%) és a vékonybelek falában (30%) alakul ki.
Klinikai Onkológia
2015. DECEMBER 10.
Az EGFR receptorcsalád jelentősége az onkológiai gyakorlatban
A normális hámsejtek kommunikációja a külső környezettel többek között tirozinkinázaktivitású sejtfelszíni receptorokon keresztül történik. Az EGFR fehérjecsalád négy jelentős homológiát mutató tagja (EGFR1, EGFR2/HER2, EGFR3/HER3, EGFR4/HER4) a sejtaktivitás szempontjából az egyik legfontosabb ilyen közvetítő receptor. Jelentőségük a hámeredetű daganatok kialakulásában és progreszsziójában, valamint ezen keresztül a daganatellenes terápiában is kimagasló. A receptor expressziójában és aktivitásában bekövetkező változás a tumorsejtek környezetéből érkező stimulus hatását, illetve a jelátvitel intenzitását döntően befolyásolja. Mindezek mellett a receptorok mutációi a tirozinkináz-gátló kezelés hatékonyságát is meghatározzák. Összefoglalónkban a receptorcsalád egyes tagjainak szerepe, valamint klinikailag is fontos genetikai és biológiai eltérései kerülnek áttekintésre.
Hypertonia és Nephrologia
2015. DECEMBER 10.
A Janus-arcú tiazidok
A tiazid típusú diuretikumok effektív vérnyomáscsökkentő szerek, de számos mellékhatással is rendelkeznek. Használatuk során, különösen nagyobb dózisok alkalmazása esetén fennáll a hypokalaemia, hyperuricaemia, hypercalcaemia kialakulásának lehetősége, továbbá kedvezőtlen a szénhidrát-anyagcserére és a lipidanyagcserére gyakorolt hatásuk is. Randomizált, kontrollált vizsgálatok adatai szerint kombinációs kezelés alkalmazása során a renin-angiotenzin rendszert gátló készítményeket tiazid típusú diuretikumok helyett előnyösebbnek tűnik kalciumantagonistákkal kombinálni.
Hypertonia és Nephrologia
2015. NOVEMBER 05.
A rilmenidin kiemelkedő terápiahűsége egy hazai vizsgálat tükrében
Bevezetés: A hypertonia kezelésére az ESH/ESC és az MHT ajánlásai szerint számos hatástani csoportba tartozó készítmény alkalmazható. Ha - zai vizsgálatunkban az ARB-k, az ACE-gátlók és a rilmenidin egyéves terápiahűségét hasonlítottuk össze. Betegek és módszerek: Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisából azo kat a betegeket vontuk be, akik hypertoniaindikációval (BNO: I10H0) első alkalommal váltottak ki bármely ACE-gátlót, ARB-t vagy rilmenidint. A bevonási időszak 2012. október 1. és 2013. szeptember 30. között tartott. A fenti három csoportban havonta vizsgáltuk a receptek kiváltását, és minden beteget összesen 14 hónapig követtünk. Kizártuk elemzésünkből a követés alatt elhunytakat. Hatvannapos gyógy - szerkihagyást (grace periódus) megengedve vizsgáltuk, hogy a fenti antihipertenzív csoportokkal kezelt betegek mekkora hányada maradt a terápián. Re fe ren cia - csoportnak az ARB-ket tekintettük. Eredmények: 2012. október 1. és 2013. szeptember 30. között 164 213 beteg kez - dett ARB-, 185 239 beteg ACE-gátló-, míg 37 217 beteg rilmenidinterápiát. Az egyéves terápiahűség az ARB-k esetében 37%, a rilmenidint szedőkben 31%, míg az ACE-gátlóknál 27% volt. Az ARB-ket referenciának véve a rilmenidin elhagyásának a kockázata 1,25-szoros (CI, 1,24-1,27, p<0,001), míg az ACE-gátlóké 1,29-szo - ros volt (CI, 1,28-1,30, p<0,001). Következtetések: A rilmenidin egyéves terápiahűségét az ARB-k és az ACE-gátlók csoportja között találtuk.
Hypertonia és Nephrologia
2015. SZEPTEMBER 20.
Az angiotenzin-konvertáz enzim (ACE) -gén inszerció/deléció (I/D) polimorfizmusának hatása hemodializált betegek túlélésére
Bevezetés: Az ACE-gén I/D polimorfizmus és a cardiovascula ris mortalitás közötti kapcsolat vizsgálata ellentmondó eredményeket adott. He mo dia - lizált, krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegekben az emelkedett angiotenzinkonvertálóenzim- szinttel együtt járó DD polimorfizmus mutatott összefüggést a halálozással, elsősorban diabeteses betegekben. A rövid távú (három év) túlélési adatok elemzésével magunk is igazoltuk ezt az összefüggést. Feltételeztük, hogy a hosszú távú megfigyelés során (10 év) megerősíthetők addigi eredményeink és igazolódik az ACE-gén I/D polimorfizmus jelentősége krónikus veseelégtelenségben. Módszer: Beavatkozással nem járó, prospektív, multicentrikus vizsgálatunkban 746 beteget vizsgáltunk, akiknél a klinikai adatok összegyűjtése mellett egyszeri vérmintából az ACE-gén I/D polimorfizmus került meghatározásra (single nucleotide polimorfizmus, SNP). A mortalitás vizsgálatakor három genotípuscsoportot (I/I, I/D és D/D) hoztunk létre, és az adatokat többváltozós Cox proportional hazard modellben elemeztük. Eredmények: A betegek átlagéletkora 54,9 év volt és a nők aránya 46,8% volt. A diabetes mellitus gyakorisága 19,3% volt. ACE-gátló kezelésben a betegek 47,9%-a részesült. A vizsgálat megkezdését megelőzően a vérvétel előtti medián dialízis-időtartam 23,8 hónap (IQR 11,2-47,1). Az ACE-gén-genotípusok gyakoriságai eltérőek voltak egymástól [I/D (42,6%), a D/D (37,7%) és az I/I (19,7%)]. A betegek tízéves követése során a medián követési időtartam 29,8 hónap (IQR 12,6-63,4) volt. A D/D genotípusúak rövidebb túlélést mutattak (I/I vs. D/D: log-rank test: p=0,04) az ACEgátló kezelésben nem részesülő betegek között. A többváltozós Cox regressziós modellekben a D/D genotípus (összehasonlítva az I/I genotípussal) a mortalitás szignifikáns meghatározójaként csak az ACE-gátló kezelésben nem részesülő betegek között jelentkezett (HR 0,67, 95% CI 0,46-0,97, p=0,03). Következtetés: Vizsgálatunk eredménye alapján az ACE-gén I/D polimorfizmus ön - ma gában nem befolyásolja a hemodializált betegek halálozását, de felvethető, hogy deléció/deléció (D/D) genotípusú hemodializált betegek túlélését az ACE-gátló ke - zelés kedvezően befolyásolhatja.
Klinikai Onkológia
2015. SZEPTEMBER 05.
Angiogenezis – antiangiogenezis
A daganatoknak növekedésükhöz tápanyagra van szükségük, ezt az érrendszer biztosítja. Az érellátás jellege daganatonként, sőt azok fejlődése során ugyanabban a daganatban is, eltérő lehet, a már meglevő erek felhasználásától a kiserek proliferációjáig (azaz az angiogenezisig). Az is előfordul, hogy a daganatsejtek maguk képeznek erekhez hasonlító csatornákat. Ezek a különbségek a terápiában is fontosak lehetnek, bár az érellátás jellege, és a klinikai válasz, azaz az antiangiogének hatása közötti összefüggés még tisztázatlan. Az biztos, hogy hatékony terápiás választ szinte kizárólag csak kombinációkkal lehet elérni, amelyben szerepelhetnek a tradicionális citotoxikus és molekuláris célpontok elleni szerek. A klinikai előnyt azonban nem ritkán fokozott toxicitás kíséri, emiatt is nagyon fontos a megfelelő szupportív kezelés. Még váratnak magukra olyan biomarkerek, melyek a daganatok jellege, a beteg állapota és a tervezett terápiás stratégia közötti összefüggést, a kezelés várható hatását előre tudnák jelezni. A legtöbb próbálkozás a VEGF/R-családot érinti, hiszen ezek a leggyakoribb célpontjai az angiogenezist gátló szereknek. Ez a gátlás, ha lassan is, de fokozatosan javítja a betegek élettartamát és életminőségét.
1.
2.
3.
4.
5.
1.
2.
3.
4.
5.
Ideggyógyászati Szemle Proceedings
A Magyar Stroke Társaság XVIII. Kongresszusa és a Magyar Neuroszonológiai Társaság XV. Konferenciája. Absztraktfüzet
2024 SZEPT 06.