Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

2001. NOVEMBER 01.

Az ornitin-transzkarbamiláz-hiány fatális lefolyású késői formája

LIPTAI Zoltán, GYARMATI Éva, KULCSÁR Andrea, CENNI Bruno, FAGGYAS Attila

A leggyakoribb ureaciklus-zavar, az ornitin-transzkarbamiláz-defektus újszülöttkori formája mellett kevésbé ismert az encephalopathiával, magatartászavarral, epizodikus hányásokkal járó késői típusa. A szerzők egy 14 éves leánybeteg esetét ismertetik, akinek anamnéziséből a húsételek négy-öt éves kortól való ösztönös kerülése érdemel említést. Egy évvel felvétele előtt fejfájás, szédülés miatt vizsgálták, kóros eltérést nem találtak.

HUN 2001;54(11-12)

Lege Artis Medicinae

2000. JÚNIUS 01.

Az emberi hippocampus születés utáni morfológiai fejlődése

SERESS László

Jean Piaget elmélete szerint az ember kognitív fejlődése több lépésben megy végbe. Az első lépcső az úgynevezett szenzorimotoros periódus, amely a születés utáni első két évre jellemző. Az utóbbi években nyilvánvalóvá vált, hogy a normális emléknyom rögzítéséhez érett és sértetlen hippocampus szükséges a kísérleti állatoknál és az embernél egyaránt. Az emberi hippocampus morfológiai fejlődését vizsgálva összehasonlítjuk azt az intellektuális fejlődés gyermekkori stádiumaival. Eredményeink szerint a neuronok képződése mintegy 16-18 héttel a születés előtt fejeződik be az emberi Ammon-szarvban. A gyrusden tatusban kis arányú (1%-nál kevesebb) szemcse sejtképződés figyelhető meg az újszülöttkorban, egyéb neuronok osztódása nem észlelhető. Az első hat hónap során az éretlen szemcsesejtek a hiluson keresztül vándorolnak a szemcsesejtek rétegébe. A neuronok fénymikroszkópos morfológiája alapján állítható, hogy a szemcsesejtek és célsejtjeik között a szinaptikus kapcsolat nem alakul ki a születés idejére. Amennyiben kísérleti állatokban meggátoljuk ezeknek a szinaptikus kapcsolatoknak a létrejöttét, a hippocampalis funkció tartósan károsodik. Ezek a kapcsolatok a harmadik életévre alakulnak ki; emiatt feltételezhető, hogy az újszülöttekben az emléknyomok rögzítésének alapvető neuronalis körei létezhetnek ugyan, de a memória rögzítésében fontos szerepet játszó hippocampalis neuronalis körök jelentős változásokon mennek keresztül az újszülöttkor és a késői gyermekkor között. Feltételezzük, hogy ennek következménye a tartós emléknyomok hiánya a csecsemőkorból. Ugyancsak feltételezzük, hogy a kognitív fejlődés morfológiai alapja többek között a hippocampus születés utáni fejlődése.

HUN 2000;10(06)

Lege Artis Medicinae

2000. JÚNIUS 01.

Magyar szerzők külföldi szakfolyóiratokban publikált közleményeinek kivonatai

HUN 2000;10(06)

Lege Artis Medicinae

2000. FEBRUÁR 01.

A preinatalis thyreoidologia gyakorlati kérdései

ILYÉS István

A szerző áttekinti a terhesség alatti anyai és magzati, valamint az újszülöttkori pajzsmirigyműködés sajátosságait. Az anyai és a magzati pajzsmirigyműködés kapcsolatát ismertetve kiemeli az anyai pajzsmirigyhormon transzferszerepét a magzati fejlődésben. Összefoglalja az újszülöttkori pajzsmirigy betegségeket és -diszfunkciókat. Elemzi az anyai pajzsmirigybetegségeknek az újszülöttkori pajzsmirigyműködésre gyakorolt hatását; kiemeli a jódhiány szerepét és hangsúlyozza az optimális jódellátás fontosságát. Foglalkozik a congenitalis hypothyreosis kérdésével, áttekinti a koraszülöttekben észlelhető pajzsmirigy-diszfunkciókat. Hangsúlyozza a terhesgondozás, az újszülöttkori hypothyreosis szűrés és a koraszülöttek pajzsmirigyműködés-vizsgálatának fontosságát.

HUN 2000;10(02)

Lege Artis Medicinae

2000. FEBRUÁR 01.

Magyar szerzők külföldi szakfolyóiratokban publikált közleményeinek kivonatai

HUN 2000;10(02)

Lege Artis Medicinae

1992. OKTÓBER 28.

Disszeminált intravascularis coagulatio az újszülöttkorban

GOLDSCHMIDT Béla

A szerző a disszeminált intravascularis coagulatio újszülöttkori sajátosságait foglalja össze. Ismerteti azokat a felnőttől eltérő fiziológiai és patofiziológiai állapotokat, melyek ebben az életkorban különösen hajlamosítanak e véralvadási zavar kialakulására. Foglalkozik továbbá a DIC klinikumával, a laboratóriumi diagnosztika és differenciáldiagnosztika új szülöttkori kérdéseivel, végül részletesen tárgyalja a terápia lehetőségeit.

HUN 1992;2(10)

Ideggyógyászati Szemle

1971. FEBRUÁR 01.

Szocio-kulturális körülmények szerepe az újszülöttkori asphyxiát követő későbbi fejlődésben

DR. SZILÁRD János, DR. SZEREDAY Zoltán

Szerzők, a korszerű resuscitatív kezelésben részesült asphyxiás újszülöttekre vonatkozó vizsgálataik során jelen alkalommal a szocio-kulturális tényezők számottevő szerepét tárgyalják. Rámutatnak arra, hogy ezek éppenúgy figyelmet érdemelnek a kora- és kisgyermekkori fejlődés elemzésekor, mint a különböző mechanikus, traumásinfekciósus és egyéb károsító ágensként szóbajövő tényezők.

HUN 1971;24(02)