Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

2002. AUGUSZTUS 20.

Változások az emlőrák hormonterápiájában

MOSKOVITS Katalin

Napjainkban a posztmenopauzában lévő, receptorpozitív, előrehaladott stádiumú emlőrákos betegek hormonterápiájában a standard másodvonalbeli kezelést az új, harmadik generációs aromatázgátlók jelentik.

HUN 2002;12(08)

Ca&Csont

2002. ÁPRILIS 20.

MOOT-állásfoglalás a nõihormon-pótló kezelésrõl

Rendkívüli szakmai és médiavisszhangot váltott ki a hír, miszerint az Amerikai Egyesült Államok legtekintélyesebb egészségügyi szervezete, a National Institute of Health (NIH) idõ elõtt megszakított egy igen jelentõs klinikai vizsgálatot, amelynek célja a konjugált ösztrogén-medroxiprogeszterin (MPA) kezelés elõnyeinek, hátrányainak értékelése volt egészséges, menopauzában lévõ asszonyokon.

HUN 2002;5(01-02)

Lege Artis Medicinae

2001. FEBRUÁR 20.

A HER2-status klinikai jelentősége emlőrákban

KAHÁN Zsuzsanna

A HER2 (HER2/neu, c-erbB-2) az EGF-receptorcsalád olyan tagja, amely (akár hozzákötődő, „aktiváló” ligand nélkül is) daganatos átalakuláshoz és daganatprogresszióhoz vezet. A humán emlőrákok hozzávetőleg egynegyedében a HER2 fokozott kifejeződése figyelhető meg. A HER2-expresszió, a HER2-status meghatározására a gyakorlatban az immunhisztokémiai és a fluoreszcens in situ hibridizációs (FISH) módszerek tűnnek a legalkalmasabbnak.

HUN 2001;11(02)

Lege Artis Medicinae

2000. JÚNIUS 01.

Magyar szerzők külföldi szakfolyóiratokban publikált közleményeinek kivonatai

HUN 2000;10(06)

Lege Artis Medicinae

1994. MÁRCIUS 30.

A hormonpótló kezelés nőgyógyászati onkológiai vonatkozásai

BŐSZE Péter

Ma már hazánkban is egyre inkább tudatosul, hogy a nők túlélik „biológiai életkorukat", és egy olyan életszakaszba kerülnek, amelyben egészségüket több veszély fenyegeti. Ebben az életkorban a szív-érrendszeri megbetegedések és a csontritkulás népbetegségnek számítanak. Hormonok adásával nagyon sok megbetegedés kivédhető vagy mérsékelhető. Tudásunk bővülésével szemléletünk is megváltozott, és sok olyan megbetegedést, amely a hormonpótló kezelés ellenjavallatát képez te, ma már inkább javallatnak tekintünk. Úgy tűnik, így van ez a daganatos megbetegedésekkel is. Abszolút ellenjavallatnak tekintett előzetes méhtest- vagy emlőrák eseteiben kiderült, hogy a hormonpótló kezelés nem csak hogy nem ártalmas, hanem inkább előnyös. A legkevésbé tisztázott az ösztrogének vagy ösztrogén-gesztagének szerepe a méh sarcomák kiújulásában. Ezek azok az esetek, amelyekben a hormonok adása megfontolandó. Minden más esetben, a rendelkezésünkre álló irodalmi adatok és tapasztalatok szerint a hormonpótló kezelés előnyei meghaladják a hormonok adásának kockázatát, ezért nem tűnik indokoltnak, hogy a hormonpótlás jótékony hatását a daganatos betegektől, rossz beidegződés miatt megtagadjuk. Szemérem test-, hüvely-, méhnyak- és petefészekrák eseteiben a hormonok ugyanúgy adhatók, mint daganatos megbetegedésben nem szenvedőknek. Emlő- és talán méhtestrák eseteiben a hormonpótló kezelésnek nem kívánt következményei is lehetnek. Minden esetet egyedileg kell elbírálni, és nőgyógyász-onkológus bevonásával eldönteni, hogy emlő- vagy méhtestrák esetében adhatunk-e hormon pótló kezelést.

HUN 1994;4(03)

Lege Artis Medicinae

1993. JÚNIUS 30.

Postmenopausalis hormonszubsztitúciós kezelése

H S Jacobs, F E Loeffler

Az elmúlt évben az Egyesült Királyságban számos összefoglaló közlemény jelent meg a postmenopausalis hormonszubsztitúciós terápiáról (1–3). Ezért ebben az áttekintésben azokra a területekre koncentrálunk, amelyek – bár gyakran ellentmondásosak – számot tarthatnak a gyakorló orvosok érdeklődésére. Tárgyaljuk a postmenopausalis hormonterápia hatásait az ischaemiás szívbetegség, az osteoporosis és a rákos megbetegedések kialakulásának kockázatával kapcsolatosan és ismertetünk néhány, az ösztrogén tachifilaxis és dependencia koncepciójával kapcsolatos megfigyelést. Következtetéseinket a menopausa hormonkezelésével kapcsolatos ajánlásainkban összegezzük.

HUN 1993;3(06)

Lege Artis Medicinae

1992. ÁPRILIS 29.

Congenitalis osteogenesis imperfectához társult arteriopathia calcificans infantum

MOLDVAY Judit, SZENDE Béla, GÖRBE Éva, PAPP Zoltán

A szerzők egy éretlen fiú újszülött esetét ismertetik, akinél az intrauterin élet 32. gestatios hetében ultrahang vizsgálattal polyhydramniont, rövid, deformált magzati végtagokat találtak és aki a születés után 20 perccel meghalt. Boncoláskor congenitalis osteogenesis imperfectához egy ritka érelváltozás, az arteriopathia calcificans infantum társulását észlelték. Az anya ovuláció indukció céljából clomifen kezelést kapott, amelyet a terhesség ideje alatt is folytatott, ezért felmerül az ok okozati összefüggés lehetősége.

HUN 1992;2(04)