Lege Artis Medicinae

Változások az emlőrák hormonterápiájában

MOSKOVITS Katalin

2002. AUGUSZTUS 20.

Lege Artis Medicinae - 2002;12(08)

Napjainkban a posztmenopauzában lévő, receptorpozitív, előrehaladott stádiumú emlőrákos betegek hormonterápiájában a standard másodvonalbeli kezelést az új, harmadik generációs aromatázgátlók jelentik. A kezelésben az első vonalban pillanatnyilag etalonként alkalmazott tamoxifen helye változhat, mivel az aromatázgátlók legalább olyan hatásosak vagy hatásosabbak, ugyanakkor kevesebb a mellékhatásuk. Ezekkel az okokkal magyarázható a megjelenésük az adjuváns kezelés részeként is, bár még nem ismertek a hosszabb távú mellékhatások. A következő években a klinikai vizsgálatok eredményei és az alkalmazás alapján elegendő ismeretet szerzünk a mindennapi gyakorlatunk megváltoztatásához. Ígéretes, új gyógyszerek az úgynevezett tiszta antiösztrogének. Az utóbbi években a sebészi és az irradiációs ovariumablatióval ellentétben az LHRH-analógok okozta reverzíbilis, kémiai kasztráció került előtérbe. Korra, menopauzális állapotra, nyirokcsomó-státusra és tumorméretre való tekintet nélkül minden receptorpozitív emlőrákos beteg kezelésének része kell, hogy legyen a hormonterápia, de tartózkodni kell az endokrinkezeléstől olyan betegek esetében, akiknek tumorában hormonreceptor egyáltalán nem mutatható ki.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A gastrooesophagealis reflux betegség atípusos formái

KIS János Tibor, NEMESÁNSZKY Elemér

A gastrooesophagealis reflux betegség a nemzetközi és hazai szakirodalom érdeklődésének homlokterébe került. A betegség prevalenciája a korábban becsültekhez képest sokkal nagyobb, és számos esetben atípusos formában jelentkezik. Irodalmi adatok szerint az emberiség 30- 40%-a szenved a refluxbetegség következményeitől. Az extraoesophagealis tünetek megnyilvánulhatnak mellkasi fájdalom, fül-orr-gégészeti, pulmonológiai, fogászati betegségek, illetve krónikus köhögés, csuklás formájában. Az atípusos formák gyakran okoznak differenciáldiagnosztikai és így kezelési nehézségeket. A szerzők, saját tapasztalataikat is felhasználva, ismertetik az egyes megjelenési formák gyakoriságát, morbiditási jelentőségét, megvizsgálják a gastrooesophagealis reflux és szövődményei között lévő kapcsolat patomechanizmusát. Segítséget nyújtanak a helyes diagnózis felállításához támogatást adó tipikus tünetek és a szükséges diagnosztikus vizsgálatok részletezésével. Részletesen bemutatják a terápiás ajánlások változásait és a legújabb kezelési és betegvezetési stratégiákat. Saját betegeik közül bemutatott esetekben a 24 órás nyelőcső-pH-monitorozás diagnosztikus jelentőségét hangsúlyozzák.

Lege Artis Medicinae

A gestatiós diabetes mellitus és a neuropathia összefüggésének vizsgálata

STELLA Péter, KERÉNYI ZSUZSA, NÁDASDI Ágnes, TABÁK Gy. Ádám, TAMÁS GYULA

BEVEZETÉS - Kevés adat áll rendelkezésre a gestatiós diabetes és a neuropathia kapcsolatáról. Vizsgálatunkban a két betegség közötti összefüggéseket kívántuk jellemezni. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Tanulmányunkban 123, korábban gondozásunk mellett szült, akkor gestatiós diabetesben szenvedő nő utánvizsgálatát végeztük el, átlagosan 7,2 évvel a szülést követően. A kontrollcsoportot 26 praegestatiós, 2-es típusú diabetesben szenvedő beteg alkotta. Az aktuális szénhidrátanyagcsere-állapot szerinti reklasszifikálást követően felmértük a diabeteses neuropathia előfordulási gyakoriságát és a vele összefüggő tényezőket. A perifériás neuropathiát a vibrációs küszöbérték mérésével, míg a cardiovascularis autonóm neuropathiát négy standard cardiovascularisreflex-teszt segítségével határoztuk meg. EREDMÉNYEK - A reklasszifikálás után a 123, korábban gestatiós diabetesben szenvedő nő közül 63 esetében (52,9%) diabetes mellitust, míg 14 esetében (11,8%) károsodott glükóztoleranciát igazoltunk. (A reklasszifikáció - technikai okokból - négy utánvizsgált beteg esetén sikertelennek bizonyult.) Az utánvizsgáltak 23,6%-ánál perifériás neuropathiát, 37,4%-ánál paraszimpatikus neuropathiát, míg 7,3%-ánál szimpatikus neuropathiát diagnosztizáltunk. A reklasszifikáció során kórosnak ítélt anyagcsere-állapottal csak a paraszimpatikus neuropathia mutatott statisztikailag is szignifikáns összefüggést (p=0,0001); ez a kapcsolat független volt a betegek magasabb BMI-értékétől, kóros albuminuriájától és a körükben észlelt gyakoribb hypertoniabetegségtől is (p=0,006). A nem diabeteseseknél észlelt jelentős számú pozitív neuropathiateszt alapján felmerül, hogy ezek az elváltozások nem kizárólag a cukorbetegséggel függnek össze, hanem keresztmetszeti kapcsolat szintjén az inzulinrezisztencia szindrómával is. Ezt a kapcsolatot a betegek anyagcsere-állapotától függetlenül sikerült igazolnunk a paraszimpatikus neuropathia esetében (p=0,005). KÖVETKEZTETÉSEK - A paraszimpatikus neuropathiának a vizsgálatunk során tapasztalt gyakorisága megerősítette a gestatiós diabetes - sokak által alábecsült - jelentőségét, hiszen ez utóbbi, a magas diabetesgyakoriságon túl, prognosztizálja a jelentős számban manifesztálódó késői diabetesspecifikus szövődmények kialakulását is. Vizsgálatunk szerint a következményes neuropathia összefüggésben állhat a 2-es típusú diabetes mellitus/inzulinrezisztencia szindrómával, így szerepet játszhat a kórképben észlelhető cardiovascularis többletmortalitásban.

Lege Artis Medicinae

Orvosi szemlélet és vélekedés a Budai Irgalmasrendi Kórházban 2001-ben

BALÁZS Péter

BEVEZETÉS - Magyarországon az 1989-es rendszerváltozás után kialakult új társadalmi-gazdasági és ideológiai környezetben nem készült olyan szociológiai felmérés, amely az orvosok vallásos hitével, és az ehhez kapcsolódó szakmai- társadalmi értékítéletével foglalkozott volna. Kedvező háttérfeltételeket teremtett egy ilyen vizsgálat tervbevételéhez, hogy a társadalmi köztudat megértéssel fogadta a 2001. évi népszámlálás úgynevezett szenzitív kérdéseit, amelyek a többi között a népesség felekezeti kötődésére is irányultak. MÓDSZEREK - A vallásos légkör természetes jelenléte miatt, a tervezett vizsgálat elvégzéséhez a legkedvezőbb feltételeket a Budai Irgalmasrendi Kórház 2000. július 1-jén újrakezdett működése nyújtotta. Itt történt az adatgyűjtés 2000 novembere és 2001 decembere között. A kórház 98, főfoglalkozású, gyógyítómunkát végző orvosa 51 kérdéscsoportra válaszolva, külön-külön folytatott személyes beszélgetés keretében mondta el a véleményét. A kutatás arra irányult, hogy több mint fél évszázados szünet után, első alkalommal betekintést nyerhessünk az orvosok vallásos hithez való viszonyulásába, illetve ennek szakmai és etikai hatásaiba. EREDMÉNYEK - Az orvosok teljeskörűen és készségesen együttműködtek az adatszolgáltatásban. Magas arányban (83 a 98-ból) számoltak be vallásos kötődésről, szakmai felfogásuk azonban távol állt a miszticizmus bármilyen formájától. Ugyanakkor kimutatható volt, hogy a túlzottan szomatikus-materialista gondolkodás helyett a lelki folyamatoknak kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a gyógyítómunkában. Ezt a szemléletet a vallásos orvosok a más hivatásokkal történő összehasonlításban is következetesen képviselték. KÖVETKEZTETÉS - Munkájuk során az orvosok vallásos hite nem került összeütközésbe szakmai tevékenységükkel. Az orvosi munka társadalmi értékelésében a hívő orvos sem véli úgy, hogy az erkölcsi elismerés korlátlanul helyettesíthetné a szakma anyagi megbecsülését.

Lege Artis Medicinae

Az Európai Diabetes Társaság 38. kongresszusa

JERMENDY György

Az Európai Diabetes Társaság (European Association for the Study of Diabetes, EASD) tudományos kongresszusának 2001-ben Glasgow, 2000-ben Jeruzsálem, 1999-ben Brüsszel volt a helyszíne.

Lege Artis Medicinae

Az esomeprazol és a lansoprazol hatékonyságának összehasonlítása erozív oesophagitis kezelésében

NEMESÁNSZKY Elemér

A protonpumpagátló hatású gyógyszerek egyértelműen hatékonyabban csökkentik a gastrooesophagealis reflux (GORB) tüneteit, mint a H2-receptor blokkolók. A különbözõ protonpumpagátlók vonatkozásában azonban az utóbbi években publikált tanulmányok sem tudtak klinikai szempontból is lényeges különbséget bizonyítani.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Meningitis carcinomatosa

CSERNI Gábor, VÁGÓ Tibor, TÖRÖK Norbert, GAÁL Zoltán, VELKEI Tamás, SERÉNYI Péter, GÖCZŐ Katalin, TUSA Magdolna, KOVÁCS Katalin, SZŰCS Miklós

BEVEZETÉS - A meningitis carcinomatosa a szolid daganatoknak általában előrehaladott stádiumban fellépő súlyos szövődménye, a hosszabbodó túlélések miatt napjainkban gyakoribbá válhat. ESETISMERTETÉSEK - Az 53 éves, emlőrákos anamnézisű (pT2pN2M0) nőbeteg egy éve mastectomián esett át, és kombinált adjuváns kezelésben részesült. Kettős látás, szédülés, gyengeség tüneteivel, vertebrobasilaris keringési zavar, esetleges térszűkítő folyamat gyanúja miatt került felvételre. A párhuzamosan tárgyalt, hypertoniás anamnézisű 62 éves férfi beteg hasi panaszok miatti kivizsgálásakor a közös epevezeték szűkületét állapították meg. Intenzív fejfájás, majd hányás és kétoldali hallásvesztés jelentkezett tenziókiugrással, ezt hipertenzív krízisnek véleményezték. Mindkét esetben a gyorsan progrediáló neurológiai tünetegyüttes és az emlőrákos anamnézis, illetve a pancreasfej-daganat lehetőségét felvető, de be nem fejezett kivizsgálás alapján, lényegében negatív CT- és korlátozott értékű, de ugyancsak negatív MR-lelet ellenére meningitis carcinomatosa klinikai diagnózisát állították fel. Ezt a liquor laboratóriumi és citológiai lelete, majd - a kórházi felvételhez vezető tünetek kialakulása után kevesebb mint egy hónappal beálló halált követően - a kórbonctani vizsgálat is alátámasztotta. A második betegnél a primer daganat a gyomor kiterjedt áttéteket képző diffúz típusú rákja volt. KÖVETKEZTETÉS - A meningitis carcinomatosa változatos, de jellegzetes klinikai képe alapján többnyire könnyen diagnosztizálható, de néha differenciáldiagnosztikai kérdéseket vet fel. A két eset tanulságai segíthetik a kórkép felismerését.

Lege Artis Medicinae

Az emlőrák komplex patológiai diagnosztikája és az ezen alapuló betegellátás 20 éve

CSERNI Gábor

Az elmúlt 20 évben az emlőrák diagnosztikája komplexebbé vált. Az intraoperatív kórismézés helyett a multidiszciplináris közegben megvalósuló preoperatív/nonoperatív diagnosztika került előtérbe. Mind a mell, mind pedig a hónalj sebészi kezelése előre tervezhető. A szelekció nélküli radikális műtétek helyébe a többnyire szűréssel felfedezett kisebb tumorokhoz mért, szelektíven alkalmazott, csökkentett radikalitású, konzervatív műtétek (szektorális vagy széles kimetszés, őrszemnyirokcsomó-biopszia) kerültek sok esetben. A patológiai leletben szereplő prognosztikai paraméterek (nyirokcsomóstátus, tumorméret, érinvázió, a reszekciós szélek épsége) mellett egyre nagyobb hangsúlyt kaptak azok a prediktív markerek (ösztrogénreceptor, progeszteronreceptor, HER-2, bazális és proliferációs markerek), amelyek alapján az emlőrákok molekuláris típusait igyekszünk leírni, és amelyek a szisztémás kezelést napjainkban leginkább befolyásolják. A kezelések hatékonyságát jósló eszközök tárháza bővülőben van, és ezek segíthetnek a tumorok neoadjuváns kezelésének indikálásában, ami megint csak az elmúlt 20 év vívmánya. A jelen közlemény e változások egy részébe ad szubjektív, a patológiai módszerekkel való kapcsolatuk alapján válogatott, rövid, tematikus betekintést.

Klinikai Onkológia

Multigénes prognosztikai tesztek klinikai szerepe az emlőrák terápiájában

GYŐRFFY Balázs

Az emlőrák klinikai kezelése az evidencián alapuló orvoslás szerint működik. Ennek lényege, hogy a beteg az átlagos betegpopuláció számára legjobb kezelést kapja - ez azonban nem feltétlenül egyezik a számára is legmegfelelőbbel. A klinikai döntéshozatalt megfelelő prognosztikus és prediktív biomarkerek alkalmazásával lehet javítani. Az egyidejűleg több gén kifejeződésének mértékét meghatározó, „többgénes” genetikai tesztek ebben a döntéshozatalban tudnak segíteni. Ezek közül kettő (MammaPrint és Prosigna) már FDA-jóváhagyással is rendelkezik, és számos további teszt is elérhető kereskedelmi forgalomban (IHC4, Oncotype DX, EndoPredict, BCI). A legtöbb tesztben közös, hogy az ösztrogénreceptor-pozitív, korai emlőrák esetén alkalmazhatóak és a felhasználásukkal megválaszolt legfontosabb kérdés a kemoterápia várható eredményének előrejelzése. Még nem rendelkezünk olyan algoritmussal, amelyik konkrétan meg tudná mondani, hogy pontosan milyen kemoterápiával kellene kezelni a beteget, valamint a receptornegatív betegekre sincs használható teszt. Maguk a mérések több különböző technológia (immunhisztokémia, génchipek, RT-PCR) felhasználásával, különböző génlisták alkalmazásával működnek - ezek egymáshoz viszonyított hatékonysága még nem ismert. Az ismert problémák ellenére a többgénes tesztek gyorsan terjednek. Emögött nagy valószínűséggel az áll, hogy a kemoterápia során a drága gyógyszeres kezelésben részesülő betegek számának csökkentésén keresztül mérséklik az onkológiai kezelések összköltségét.

Magyar Radiológia

A debreceni Kenézy Emlőcentrumban 2002-2003-ban végzett emlőszűrés és klinikai mammográfia eredményei

SEBŐ Éva, SARKADI László, KOVÁCS Ilona, VAJDA Olga

BEVEZETÉS - Magyarországon az Országos Népegészségügyi Program keretén belül 2002. január 1-jén indult a szervezett emlőszűrés. A program célja a nők daganatos halálokai között első helyen szereplő emlőrák mortalitásának csökkentése. Minél korábbi stádiumban mutatjuk ki a betegséget, annál inkább növelhető a gyógyulás esélye. Ebbe a programba kapcsolódott be a debreceni Kenézy Emlőcentrum is. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Panaszmentes, 45-65 év közötti nők vettek részt a szervezett emlőszűrésen. Ezzel párhuzamosan klinikai vizsgálatokat is végeztek panaszos, sok esetben tapintható rezisztencia miatt jelentkező betegeken. A mammográfiás felvételeket a szűrés során ugyanaz a két orvos értékelte, a kiegészítő vizsgálatokat is - emlő- és axilla-ultrahangvizsgálat, célzott mintavételek (finomtű-biopszia,, hengerbiopszia) - mindig ugyanaz az orvos végezte. A vizsgálati adatokat összehasonlító elemzéssel dolgozták fel. EREDMÉNYEK - A malignus daganatok gyakorisága a szűrővizsgálatok során 4‰, a klinikai vizsgálatok esetén 1,5% volt. A klinikai vizsgálat során felfedezett rosszindulatú tumorok 46,5%-át 45-65 év közötti nőknél diagnosztizálták. Ez az a korosztály, amely leginkább részt vesz a szűrésben. A 40-44 év közöttiek 7,3%-ánál találtak daganatot, míg ez az arány a 66 év fölöttieknél 37,3% volt. A szűrés kapcsán kimutatott, 1,5 cm-nél kisebb tumorok aránya 49,1% volt, ez az arány a klinikai vizsgálatok esetében 36%. Mindkét csoportban a 1,5 cm-es tumorméret bizonyult határértéknek, amely alatt ritkán, fölötte viszont gyakran kell metasztázissal számolni, elsősorban az axillaris nyirokcsomókban. KÖVETKEZTETÉS - Mind az emlőszűrésnek, mind az emlők klinikai vizsgálatának van létjogosultsága. A két év alatt összegyűjtött adatok feldolgozása során a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a szűrést érdemes lenne elkezdeni már 40 éves kortól, illetve kiterjeszteni 65 év fölé is. Az emlőszűrés segítségével a daganatot korai stádiumban észlelhetjük. A 1,5 cm-nél kisebb méretű tumorok esetében kisebb az axillaris metasztázisok előfordulásának valószínűsége, mint a nagyobb méretűeknél. Az eddigi, irodalmi adatokkal alátámasztott tudományos ismeretek alapján a prognózis is kedvezőbb, ha az axillaris nyirokcsomókban nincs áttét, így ez a tény is alátámasztja a szűrés létjogosultságát.

Klinikai Onkológia

Agyi metasztázisok kezelése

BAGÓ Attila György

Az agyi áttétek rendkívül rossz prognózisúak. A kezelés első vonalát a sebészi és a sugárterápia jelenti, a szisztémás, azaz gyógyszeres kezeléssel eddig csekély eredményeket lehetett elérni. A tapasztalatok azonban gyűlnek: a normális sejtek a daganatsejtekkel együttműködésben hozzájárulnak azok letelepedéséhez, metasztázisok keletkezéséhez; a primer tumor és metasztázisainak molekuláris profi lja eltérő lehet, amely lényegesen befolyásolhatja a kezelési stratégiát; az érellátás típusa változhat a metasztázis növekedése során. Fontos lenne egyrészt a különböző terápiás lehetőségek kombinációjának optimalizálása és olyan markerek alkalmazása, amelyek jelezni tudják a metasztatizálás esélyét.