Nővér

Az elesés kockázati tényezőinek ismerete az időskorúak körében

BOROS Edit, BABARCI Ágnes, ERDŐSI Erika, BALOGH Zoltán

2017. DECEMBER 30.

Nővér - 2017;30(06)

Eredeti közlemény

A vizsgálat célja: Az időkorúak elesés rizikócsoportjának meghatározása, valamint az idősek ismereteinek felmérése az elesés kockázati tényezőiről. Anyag és módszer: Kvantitatív, keresztmetszeti vizsgálat során a mintát a dél-alföldi régióban élő idősek alkották (N=379). Adatgyűjtéshez a STEADI elesés rizikócsoport meghatározó kérdőív mellett saját szerkesztésű kérdőívet alkalmaztunk. Utóbbi 15 kérdésből áll, rizikófaktorokkal kapcsolatos ismeretek felmérésre fókuszál. A statisztikai analízis során egyszerű leíró statisztika mellett Khi2 próbát és Mann-Whitney U tesztet alkalmaztunk. Eredmények: A vizsgált minta átlag életkora 71,96+ 6,8 év volt, a megkérdezettek 45%-a számolt be elesésről. A magasabb életkor (p=0,001), a szédülés (p=0,021), a polifarmácia (p=0,001) rizikófaktorok jelenléte bizonyítható volt az elesést már átélt időseknél. A minta 83%-a az elesés kockázati csoportjába tartozott. A válaszadók a külső tényezők hatását jobban ismerték, mint a belső kockázati tényezőket. Kevésbé tartották igaznak az elesést már átélt idősek az otthon rendezettségének (p=0,009) és a járást segítő eszközök alkalmazásának (p=0,010) preventív hatását. Következtetések: Az időskori elesés napjaink aktuális problémája, szükség van az idősek ismereteinek bővítésére az elesés kockázati tényezőivel kapcsolatban.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Nővér

A Pines-féle Kiégés Leltár összevetése a Maslach Burnout Inventory-val

IRINYI Tamás, NÉMETH Anikó, LAMPEK Kinga

A vizsgálat célja felmérni, hogy a Pines-féle Kiégés Leltár ugyan olyan jól mér-e, mint a Maslach Burnout Inventory (MBI). Anyag és módszer: Kvantitatív keresztmetszeti vizsgálat online kérdőívvel 1201 egészségügyi szakdolgozó részvételével. Az adatelemzés Khi2-próbával és Spearman-féle rangkorrelációval történt. A szignifikancia kritérium határa 0,05. Eredmények: A MBI érzelmi kimerülés (p<0,001), deperszonalizáció (p<0,001) és személyes hatékonyság (p<0,001) alskálái szignifikáns kapcsolatban vannak a Pines-féle Kiégés Leltárral. Azon egyének jelentős többsége, akik a MBI deperszonalizáció és érzelmi kimerülés alskáláján magas pontszámot értek el, azok a Kiégés Leltárban is magas pontszámot produkáltak, illetve ha a személyes hatékonyság magas, akkor a Kiégés Leltárban alacsony pontszámot ért el a válaszadó. Következtetések: A Pines-féle Kiégés Leltár is ugyan olyan biztonsággal méri a kiégést, mint a Maslach Burnout Inventory.

Nővér

Ahogy elkezdődött… (Ápolástörténetünk egy kis szelete, amelyről már csak a kevéske, megsárgult dokumentum mesél…) 1. rész

SÖVÉNYI Ferencné, PERKÓ Magdolna, FEDINECZNÉ Vittay Katalin

A cikk a magyar ápolásügy történetének fehér foltjait dolgozza fel, levéltári kutatómunka eredményei alapján. Bemutatja a magyar ápolásügy helyzetét a 20. század első felében, amikor az ápolás és az ápolóképzés központi kérdéssé vált, és a rendi ápolás mellett megjelentek a világi ápolás szervezetei is. Bemutat több ápolói szervezetet, amelyek az ápolás tarthatatlan helyzetének megoldását tűzték ki célul, és fő törekvésük az ápolói karnak az őt önfeláldozó hivatásánál fogva megillető helyre emelése volt. Ennek eszközei közé tartozott a szakképzettség megszerzésének biztosítása, szaksajtó működtetése és az ápolói érdekvédelem. Kiemelkedő szerepet játszott ebben az 1902-ben önszerveződéssel alakult Magyarországi Betegápolók és Ápolónők Országos Egyesülete, és annak elnöke, Mihalicza József, a magyar világi ápolás történetének méltánytalanul elfeledett alakja. A cikk megemlíti a magyar ápolásügy több elhivatott alakját is, akiknek tevékenysége eredményeképpen 1933-tól a politika beavatkozásáig képviselte a magyar ápolókat ápolói szervezet az Ápolók Nemzetközi Tanácsában (ICN).

Nővér

A közösségi ápolók kompetenciái, kiterjesztési lehetőségek a ceglédi felnőtt-háziorvosi praxisokban

JÓZSA Edit

Cél: Megvizsgálni, hogy a ceglédi körzeti közösségi ápolók kompetenciáikat hogyan tudják kihasználni a jelenlegi szabályozások mellett és ezek hogyan bővíthetők ki. Módszer és minta: Tizennégy ceglédi felnőtt-háziorvosi praxisból 137 értékelhető kérdőív érkezett vissza a betegektől, a szakápoló kollégák közül pedig 12 fő adott választ. A kérdőív zárt és nyitott kérdéseket tartalmazott, amelyeket Excel, valamint SPSS programok segítségével dolgoztam fel. Statisztikai vizsgálatokat leíró statisztikával és Fisher-féle egzakt teszttel készítettem. Eredmény: Vizsgálatom során kiderült, hogy a betegek nem kellő mértékben veszik igénybe a felnőtt-háziorvosi alapellátás szolgáltatásait, mint például a vérnyomás- és a vércukormérést, illetve a laborvizsgálatokat. Következtetés: A szakápoló kollégáimmal nem tudjuk kihasználni végzettségünk nyújtotta kompetenciáink túlnyomó részét. Nincs lehetőségünk hatékony egészségnevelésre, a betegekkel való mélyebb négyszemközti beszélgetésre.

Nővér

Magyar Szívsebészeti Társaság XXIV. Kongresszusa

DEÁK András

Hamarosan a hazánkban végzett első nyitott szívműtét 60. évfordulóját ünnepeli a magyar szívsebészeti szakmai közösség. Idén Pécsett tartották éves szakmai találkozójukat. A hazai szívsebészeti centrumok szakmai és tudományos eredményeiről, kiemelten a szívsebészet új innovatív lehetőségeiről megtartott kongresszus lehetőséget adott arra, hogy a szakdolgozók (köztük a csak e területen megtalálható speciális szakterület dolgozói, a kardiotechnikusok) tudományos előadások keretein belül számoljanak be egymásnak a közelmúlt szakmai eredményeiről.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Nővér

Posztoperatív delírium nem gyógyszeres megelőzési és kezelési lehetőségeinek felmérése csípőműtéten átesett időskorú betegek körében – szisztematikus irodalomelemzés

VIDA Nóra, PAPP László

A delírium olyan komplex tudatzavar, melyet az éberség és a kognitív funkciók rövid idő alatt kialakuló és fluktuáló zavara jellemez. Az elmúlt évtizedben a delíriummal foglalkozó publikációk száma jelentősen nőtt, annak számos területére kiterjedően. A kutatók fókuszpontjában elsősorban a gyógyszeres megelőzés és kezelés áll. Az egészségügyi kiadások növekedése miatt azonban egyre fontosabbak azok a beavatkozások, melyek költséghatékony módon támogatják a gyógyítási-gyógyulási folyamatot. A vizsgálat célja: Jelen kutatás célja áttekinteni a delírium nem gyógyszeres megelőzési, illetve kezelési lehetőségeit csípőműtéten átesett, idős betegek körében. Szisztematikus szakirodalmi áttekintés a PubMed és a Wiley Online Library elektronikus adatbázisokban, 1999 és 2019 között publikált tanulmányok alapján. A nem gyógyszeres módszerek a célcsoportban szignifikánsan csökkentették a delírium incidenciáját (p=0,003–0,045), időtartamát (p=0,009–0,03), hozzájárultak az epizódok számának csökkenéséhez (p=0,03), valamint az enyhébb lefolyáshoz (p=0,0049–0,02). A korai mobilizálás és a megfelelő folyadék- és elektrolitpótlás hozzájárul a delírium incidenciájának csökkenéséhez. Az oxigénszaturáció mérése és szükség esetén szupplementáció alkalmazása, a megfelelő táplálkozás segítése, a hatékony fájdalomcsillapítás, a gyógyszerfogyasztás minimalizálása, az alvás segítése, illetve az érzékszervi károsodások csökkentése szintén hatással van a tudatzavarok előfordulására, a panaszok súlyosságára és időtartamára.

Lege Artis Medicinae

Öngyilkossági veszélyeztetettség időskorban – rizikótényezők, prevenció és ellátás

BARACZKA Krisztina

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint Magyarországon a 65 éven felüli lakosok száma 2001-ben az össznépesség 11,8%-a, 2011-ben a 13,2%-a , míg 2019-ben a 19,3%-a volt. Az idősödés korába (60 év) lépő, idős (75 év), agg (90 év) és matuzsálemi (100 év) korú személyek ellátása jelentős terhet ró az egészségügyre, és a szociális-gazdasági szférára. A testi és lelki egészség, az egyén szubjektív jóllétének megőrzése időskorban is kiemelkedően fontos. A World Health Organization (WHO) adatai szerint az adatszolgáltató országok összességében a 60–79 éves lakosság körében a befejezett öngyilkosságok száma 1987-től 2006-ig mintegy 21%-kal növekedett. Magyarországon az öngyilkosságok száma 1980 óta egyenletesen és jelentősen csökkent (1980-ban 4809, 2018-ban 1656 fő, 66%-os a csökkenés), és 2018 óta már nem vagyunk Európában az első három, a világon az első 15 helyre sorolt országok között. A befejezett öngyilkosságok, illetve az öngyilkossági kísérletek száma az időskorúak vonatkozásában azonban változatlanul magas, és emelkedő tendenciát mutat. Az öngyilkosság megelőzésére, az öngyilkossághoz vezető tényezők feltárására és az öngyilkosságot megkísérlők ellátására vonatkozóan a kutatások által feltárt eredmények szélesebb körben való megismertetésére és azok átfogó elemzésére van szükségünk. A közleményben a nemzetközi és hazai irodalmi adatokat tekintjük át, választ keresve elsősorban a prevenció kérdéseire.

Nővér

A teammunka és a tájékoztatás jelentősége a stroke utáni rehabilitációban

HORVÁTH Orsolya, STERLIK Krisztina

A vizsgálat célja: A stroke betegség népegészségügyi probléma, Magyarországon is évente több tízezer beteg él túl szélütést és folytatja életét annak egészségi állapotot befolyásoló negatív következményeivel. Jól szervezett korai, a betegek klinikai állapotához igazodó rehabilitációs program nem csak az érintettek életkilátását és életminőségét javíthatja, hanem az önellátó életvitel visszaszerzésében is segítséget nyújthat. A betegek döntő többsége számos hajlamosító tényezővel terhelt életmódot folytat, mely miatt az egyénre szabott betegedukáció kiemelt jelentőséggel bír az ismételt agyi érkatasztrófa megelőzése érdekében. Anyag és módszer: Vizsgálatunkban a neuro-rehabilitációs teammunka és betegedukáció hatékonyságát mértük fel a Soproni Erzsébet Oktató Kórház és Rehabilitációs Intézet fekvőbeteg stroke rehabilitáción résztvevő betegeink körében (2016-2017). A betegek önálló életvitelre való képességének alakulását FIM skálával és Barthel index-el vizsgáltuk, míg az egyén vagy hozzátartozó által kitöltött kérdőív segítségével a befolyásolható rizikófaktorok jelenlétét, valamint a betegek betegségükkel kapcsolatos ismeretanyagát elemeztük (2016-2017). Eredmények: Eredményeink szerint halmozottan fordultak elő befolyásolható rizikótényezők betegeink körében, és annak ellenére, hogy a kórházi szakban kaptak tájékoztatást, ismeretanyaguk a betegséggel kapcsolatban igen hiányos volt. Következtetések: Eredményeink alapján az akut szakot követő, minél korábban elkezdődő komplex rehabilitáció a legeredményesebb. Az akut szakban betegedukációs ápoló, írott tájékoztató anyagok megkönnyíthetik a gyógyulási folyamatot, a rehabilitációig otthon töltött időt.

Nővér

Méhnyakrákkal kapcsolatos ismeretszint roma nők körében

BOGDÁNNÉ BASA Eszter, VAJDA Réka, VÁRADYNÉ HORVÁTH Ágnes, KARÁCSONY Ilona, PAKAI Annamária

A vizsgálat célja: felmérni a roma nők méhnyakrákkal, méhnyak-szűréssel kapcsolatos ismereteit. Anyag és módszer: Kvantitatív, keresztmetszeti vizsgálat során a mintát a Nagyatád és vonzáskörzetében élő roma nők alkották (N=126). A saját szerkesztésű kérdőívben a hangsúlyt a méhnyak-szűréstől való távolmaradás okainak vizsgálatára és 20 kérdésből álló tudástesztre helyeztük. A statisztikai analízis során a leíró statisztikai módszerek mellett χc2-próbát, t-próbát alkalmaztunk (p<0,05). Eredmények: A válaszadók átlag életkora 37,45±12,05év. A megkérdezettek 26,2%-a még nem vett részt nőgyógyászati szűrővizsgálaton. A szűrővizsgálaton megjelent nők (n=91) átlagéletkora az első alkalommal 24,05±8,96 év. A méhnyak szűrésen való megjelenést, az utolsó szűrésen való részvétel időpontját, a gyakoriságot a szocio-demográfiai tényezők nem befolyásolják (p>0,05). A tudásteszt átlaga 31,4±3,93 pont. A tudásteszt tekintetében a szűrésen részt vett, illetve távolmaradók csoportja között nincs különbség (p>0,05). Következtetések: A részvételi hajlandóságát alapvetően meghatározza az ismeretek hiánya, melynek növelése elsődleges szempont a közösségben. Ennek elérésére a roma nők és leánygyermekeik körében szervezett ismeretterjesztő előadások és a védőnők bevonásával volna lehetőség.

Nővér

Idősek tápláltsági állapotának felmérése standard állapot­felmérő skálák segítségével

MADARÁSZ Ildikó, PAKAI Annamária, VÁRADYNÉ HORVÁTH Ágnes, FERENCZY Mónika, SZEBENI-KOVÁCS Gyula

A vizsgálat célja: felmérni a kórházi osztályon ápolt idős betegek tápláltsági állapotát. Anyag és módszer: prospektív, keresztmetszeti, kvantitatív kutatást végeztünk egy megyei kórház belgyógyászati osztályain. Nem véletlenszerű, célirányos, szakértői mintavétel során a célcsoport 65 év feletti, idős fekvőbetegek voltak (N=100). Kizártuk a vizsgálatból a kognitív diszfunkcióval rendelkező, illetve végstádiumú betegeket. Eredmények: az MNA standard kérdőív szerint a betegek 46%-a alultáplált, 47%-uk fokozott rizikó-kategóriába tartozik. NRS 2002 módszerrel a betegek 55%-a került a rizikócsoportba. NSI alapján a betegek 91%-a veszélyeztetett. Saját szerkesztésű kérdőíveink eredményei alapján a hiányos fogazatú (p<0,05) és 80 év feletti (p<0,05) idősek többségét érinti az alultápláltság (p<0,05). A nyelési probléma és az alultápláltság között szignifikáns összefüggés mutatható ki (p<0,05). Következtetések: felmért idősek több, mint fele alultáplált vagy fokozott rizikóval rendelkezik. A szűrőmódszerek rövid időt vesznek igénybe, de a tápláltsági állapot első felmérésétől a folyamatos követésén át rendkívül informatívak.