ROSTA András, MOLNÁR Zsuzsanna, SCHNEIDER Tamás, VÁRADY Erika, DEÁK Beáta, ÉSIK Olga
A Hodgkin-kór klonális B-sejt-betegség. Kóreredete még ma sem egyértelműen ismert, sok adat utal az Epstein-Barr-vírus kórokozó szerepére. A Hodgkinkór az esetek 70-80%-ában gyógyítható. Korai Hodgkin-kórban ma a kombinált modalitású terápiát részesítik előnyben. Klinikai vizsgálatok tárgyát képezi a szükséges ciklusszám, valamint a radioterápia dózisa és kiterjesztésének mértéke. Előrehaladott esetekben nagyobb (hat-nyolc) ciklusszámú, kombinált kemoterápia és szükség szerint érintett mezős radioterápia a választandó kezelés. Rossz prognózisú, előrehaladott esetekben nagyobb dózisintenzitás és több hatásos kemoterápiás szer kombinációjának alkalmazását vizsgálják, figyelembe véve a késői toxicitást is (BEACOPP, Stanford V protokoll). A korai (egy éven belüli), kemoszenzitív relapszusok kezelésében jelentősen javítja a terápiás eredményeket a nagy dózisú, kombinált kemoterápia és autológ perifériás őssejttranszplantáció. A rossz prognózisú előrehaladott betegség, a primer progresszív és rezisztens betegség, a relabáló Hodgkin-kór, illetve az időskorú betegek kezelési eredményei ma sem megfelelőek. Az újabb kutatások fő irányai: új, hatásos kemoterápiás kombinációk kifejlesztése, az allogén, úgynevezett minitranszplantáció (graft versus Hodgkinkór hatás) és mono-, illetve bispecifikus monoklonális antitestek alkalmazása. Kívánatos, hogy a Hodgkin-kór elsődleges és másodlagos, illetve további kezelését olyan onkológiai, illetve hematológiai centrumokban végezzék, ahol megfelelő gyakorlattal rendelkeznek a betegség komplex kezelésében, az agresszív kezelési formák alkalmazásában, ahol rendelkezésre állnak a modern radioterápia személyi és tárgyi feltételei, és mód nyílik az agresszív kezelési módszerekkel járó szövődmények megfelelő ellátására is.