Különleges utazásra invitálja a szerző a zenebarátokat. A zenés színpadi műfaj több korszakot átölelő virágkorába lépünk, ahol a muzsika ünnep, szenzáció és semmiképpen sem a mindennapok hordaléka. Nem véletlen, hogy a barokk és korunk nem szerepel az egyébként példátlanul terjedelmes munkában.

A szédülés évezredek óta ismert tünet, azonban csak a 19. század úttörő vestibularis kutatóinak (Flourens, Ménière, Breuer és mások) a munkássága révén vált nyilvánvalóvá, hogy a vertigo belsőfül-károsodás miatt is kialakulhat. A kutatásban mérföldkövet jelentett a vesti­buloocularis reflexív felfedezése (Hőgyes Endre, 1884). A reflex feladata, hogy stabilizálja a retinán a fixált tárgy képét azáltal, hogy a szemeket azonos sebességgel a gyors fejmozgással ellentétes irányba forgatja. Hőgyes korszakos felfedezését Szentágothai János igazolta 1950-ben individuális labyrinthusreceptor-ingerléssel és a szemizmok aktivitásának a regisztrálásával. Az angularis vestibuloocularis reflex alacsony frekvenciájú laesiói a kalorikus reakcióval (Bárány Róbert, 1906), míg magas frekvenciájú laesiói a fejimpulzusteszttel detektálhatóak (Gabor Michael Halmagyi és Ian Stewart Curthoys, 1988).

E 190, számozott oldalt tartalmazó könyvnek 18 szerzõje van: Barsi Péter, Bencsik Krisztina, Beniczky Sándor, Csépány Tünde, Guseo András, Jakab Gábor, Jófejű Etelka, Kenéz József, Klivényi Péter, Komoly Sámuel, Mátyás Klotild, Oláh Rita, Rajda Cecília, Rózsa Csilla, Seres Erika, Solymosi Diana, Varga Edina, Vécsei László. A tájékozódást decimális beosztású tartalomjegyzék, a rövidítések jegyzéke és tárgymutató segíti. Minden fejezethez külön irodalomjegyzék kapcsolódik. A mondanivaló megértését 15 táblázat és 46 ábra szolgálja. Sajnos, az ábrák nyomdai színvonala sok kívánnivalót hagy maga után. (Vö. a címlapon és a szövegben szereplõ elektroforézisképeket!)

A LAM 2009. júliusi [LAM 2009;19(6-7):361-456.] számában jelent meg Kádár Gabriella, Szabó Nóra, Kovács Gábor és Strausz János cikke Tuberkulózis, 2008 címmel. A közlemény erénye, hogy az elismerésre méltó eredmények mellett a diagnosztika és terápia fogyatékosságairól is őszintén szól.

Az utóbbi években mind a diagnosztikában, mind a terápiában egyre nagyobb súllyal jelenik meg az immunológiai ismeretek szükségessége. A gasztroenterológiai diagnosztikában természetesen továbbra is meghatározó az endoszkópos vizsgálatok szerepe, de például a coeliakia esetén egyszerűbb és megbízhatóbb a megfelelő antitestek meghatározása. A célzott, biológiai terápia megjelenése, robbanásszerű terjedése pedig nélkülözhetetlenné teszik a patomechanizmus alaposabb ismeretét. A Magyar Gasztroenterológiai Társaság és a Magyar Immunológiai Társaság ezért több mint egy éve megszervezte az Immunológiai aspektusok a gasztroenterológiában című, egész napos rendezvényét; ennek alapvető célja néhány - napjainkban divatosabb, ezért a gyakorló gasztroenterológus számára is érdekes - terület áttekintése volt. A program első felében Szegedi Gyula, Füst György és Gergely Péter „state of art” előadásai hangzottak el a Toll-like receptorokról, a gyulladásos bélbetegségek immungenetikájáról, illetve az immunológiai labordiagnosztika szerepéről a gasztroenterológiában. Ezt a gyulladásos bélbetegségekkel foglalkozó blokk követte. Ebéd után került sor a coeliakiával, a Helicobacter pylori-infekcióval kapcsolatos, határterületi kérdéseket taglaló előadásokra. A programot az autoimmun betegségek gastrointestinalis manifesztációjáról szóló referátumok zárták. A két társaság közös kezdeményezésére a nap befejezéseként megalakult a Magyar Gasztroenterológiai Társaság Immunológiai Munkacsoportja. A munkacsoport vezetősége: Bene László, Sütő Gábor, Csiki Zoltán, Arató András, Molnár Tamás. A kezdeményezés 2004 novemberében Debrecenben kétnapos konferencia keretében folytatódott. 2005 őszén Pécsett tervezzük újabb összejövetelünket.