A gyermekkori agydaganatok korszerű diagnosztikája és terápiája
GARAMI Miklós
2015. MÁJUS 10.
Klinikai Onkológia - 2015;2(02)
GARAMI Miklós
2015. MÁJUS 10.
Klinikai Onkológia - 2015;2(02)
A gyermekkori daganatos betegségek ritkák. A 0-14 éves korcsoportban az életkorra standardizált tumorincidencia 149/1000 000/év. A gyermekkori agydaganatok diagnosztizálása a sajátos lokalizáció ellenére nehézségeket okozhat, de az utóbbi években a jobb felismerés miatt egyre több a sebészileg jól eltávolítható, korán felismert agydaganat. A korszerű diagnosztizálást, valamint a későbbi eredményes kezelést a betegség korai felismerése (klinikai tünetek ismerete), korszerű képalkotó eljárások (fMRI) alkalmazása és a betegséget okozó leggyakoribb molekuláris elváltozások kimutatása teszi lehetővé. Ezek a módszerek a pontos diagnózis mellett megalapozzák a kockázatadaptált, egyénre szabott kezelést is.
Klinikai Onkológia
A tumoros anorexia-cachexia szindróma (CACS) a vázizomzat folyamatos csökkenésével járó összetett tünetegyüttes, amelyet nem lehet teljes mértékben visszafordítani a szokásos táplálási támogatással, és amely progresszív funkcionális zavarokat okoz. A daganatos betegek többségében jelentkezik, megjelenése rontja az életminőséget, csökkenti a fi zikai terhelhetőséget és a túlélést. Ismert, hogy a tumorsejtek és a gazdaszervezet közötti, citokinek által közvetített kölcsönhatás felelős a tumor progressziójáért, a metasztázisképződésért és a kialakuló krónikus gyulladásért is. A gyulladásos citokinek emelkedett szintje felelős a szénhidrát-, a fehérje- és a zsíranyagcsere zavaraiért. Ezért az új anticachexiás készítmények a fenti anyagcsere-folyamatok normalizálására irányulnak. Ma a leghatékonyabbnak tartott anti-CACS gyógyszer a megesztrol-acetát (MA). Hatása kettős, egyrészt serkenti a neuropeptid Y (NPY) stimulációját, másrészről gátolja a gyulladásos citokinek szintézisét és expresszióját. Klinikai hatása ezzel teljes összhangban van, javítja az étvágyat, ezzel fokozza a kalóriabevitelt és növeli a testsúlyt. A CACS kezelésében paradigmaváltás következett be, a hagyományos mesterséges táplálást felváltotta a gyógyszeres kezeléssel kombinált táplálásterápia és táplálékkiegészítők adagolása.
Klinikai Onkológia
A vastagbélrák nem homogén betegség, hanem különféle, molekuláris szinten meghatározható alcsoportokból áll. Az NCCN és az ESMO ajánlásai rámutatnak a RAS- és a BRAF-mutációk előzetes molekuláris vizsgálatának fontosságára a kezeléssel kapcsolatos döntésekben azoknál a betegeknél, akiknél kemoterápia és célzott szerek kombinációjával történő kezelést mérlegelnek. A molekuláris módosulások jellemzőinek és következményeinek alaposabb megismerése lehetővé fogja tenni a klinikai vizsgálatok következő generációjának elindítását, amelyek már nem a nagyméretű, nem szelektált betegcsoportok empirikus randomizálását követik, hanem a betegek előre meghatározott alcsoportjaiban végzett, specifi kus beavatkozásokat tanulmányoznak.
Klinikai Onkológia
A korai stádiumú emlőrák adjuváns kemoterápiája jelentős fejlődésen ment át az utóbbi évtizedekben. Az összefoglaló rávilágít a különböző kemoterápiás kombinációknak a kiújulás és az emlőrákos halálozás kockázatára kifejtett kedvező hatására.
Klinikai Onkológia
A pajzsmirigydaganatok gyakorisága ez elmúlt évtizedekben jelentősen emelkedett, a daganatspecifi kus halálozás azonban csökkent. A három pajzsmirigyráktípus, a differenciált, a medullaris, valamint az anaplasticus pajzsmirigyrák kórlefolyása és terápiája különböző. A gyógyszeres kezelési lehetőségek közé a levotiroxin terápia, a hagyományos kemoterápiás szerek, valamint a tirozinkináz-gátlók tartoznak. Az összefoglaló célja a különböző szövettani típusok esetén rendelkezésre álló gyógyszeres terápiás lehetőségek áttekintése.
Klinikai Onkológia
Régi megfi gyelés, hogy a tumorból tumorsejtek szabadulnak ki és a keringéssel távoli helyekre juthatnak. Igen fontos, hogy ennek a jelenségnek (keringő tumorsejtek, circulating tumor cells, CTC) „előnyeit” minél alaposabban megismerjük. A CTC-vel kapcsolatos egyik kulcskérdés a CTC izolálási és jellemzési módszereinek érzékenysége ahhoz, hogy alkalmassá váljanak a CTC-k legkülönbözőbb szempontok szerinti heterogenitásának kimutatására. Nem kétséges, hogy a minimálisan invazív markerek ideje elérkezett az onkológiában, azzal a reménnyel, hogy a betegek túlélését javítani lehet az azonos idejű (real-time) monitorozással és a terápia jobb választhatóságával. A CTC-k/cfDNS-ek és más markerek (például miRNS, exosoma) vérből történő analízise előreláthatóan rutin eljárássá válhat a terápiás stratégia kialakításában és hatásának követésében.
Klinikai Onkológia
Napjainkban az információ az egyik legnagyobb kincs, alkalmas a meglévő tudás rögzítésére és használata, elemzése a fejlődés alapja. A természetben, az élő rendszerek - és a vírusok - szintjén is kialakult az információ megőrzésének biokémiai módja. A lineáris kódolás olyan makromolekulákat igényel, amelyek képesek megszámolható változattal rendelkező építőegységekből kombinációsorozatokat rögzíteni. Ezeket szoktuk lineáris információhordozó makromolekuláknak is nevezni. Ilyen láncok például a fehérjék és a nukleinsavak. Az onkológia területén kiemelten fontos a tumorsejtek genetikailag kódolt képességeinek meghatározása és elemzése. A tumort alkotó klónok genomjában lévő öröklött vagy szerzett eltérésekhez kapcsolható funkciók teszik lehetővé az ilyen sejtek túlélését, de egyben feltárják a támadható mechanizmusokat és azok kiemelt pontjait is. Az új generációs szekvenálás onkodiagnosztikai felhasználása leggyakrabban a tumorkialakulással és túléléssel kapcsolható génkészlet vizsgálatára terjed ki. Ez a kialakult panel ezzel a technológiával elég fejlett ahhoz, hogy bekerüljön a rutindiagnosztikába, de kiemelten fontos az in vitro diagnosztikai (IVD) feltételrendszer minőségi és standardizációs követelményeinek a biztosítása.
Klinikai Onkológia
Az új generációs szekvenálás megjelenése az elmúlt évtizedben az onkológiai entitások molekuláris hátterének részletes megismeréséhez vezetett. A technológiai fejlődéssel párhuzamosan új célzott terápiás lehetőségek váltak elérhetővé az onkológiai betegek számára. A folyamat eredményeképpen a molekuláris diagnosztikai vizsgálatok, a prediktív biomarkerek vizsgálatának köszönhetően, mára a precíziós medicina alappillérévé váltak. A klasszikus monogénes vizsgálatok mellett az elmúlt években előtérbe kerültek a célzott terápiatervezést támogató, új generációs szekvenáláson alapuló multigénes genetikai vizsgálatok. Közleményünkben a multigénes új generációs szekvenálás alkalmazása és az eredmények interpretációja kapcsán felmerülő legfontosabb szakmai szempontokat tekintjük át.
Hivatásunk
Felgyorsult a világunk, olyan információdömping szakadt a betegek, de az orvosok nyakába is, amelyben már nehéz eligazodni. Iránytűt ad azonban az a magyar kutatócsapat, amelyik több mint tíz éve dolgozik azon, hogy összehozza a tudományt a napi klinikai gyakorlattal. Az Oncompass Medicine csapata újabb és újabb fejlesztéseket gondol ki, hogy a betegek minél gyorsabban jussanak a leghatékonyabb kezelésekhez, a legjobb esélyt kaphassák a rákkal szembeni harcra.
Lege Artis Medicinae
A kamrai relaxáció zavarai diasztolés szívelégtelenséget eredményezhetnek. Bal kamrai endomyocardialis biopsziás minták elemzése támpontokat adhat a kórállapot hátterében álló, strukturális és funkcionális változások megismeréséhez. Ilyen vizsgálatok folyamán derült fény arra, hogy diasztolés szívelégtelenségben szenvedő betegek biopsziás mintáiban a Frank- Starling-mechanizmus optimális sarcomerhoszszán (2,2 μm) a szívizomsejtek passzíverő-értékei szignifikánsan nagyobbak, mint az egészséges kontrollokéi. A jelenséget valószínűleg az magyarázza, hogy a titin - myofilamentalis struktúrfehérje - merevebbik, N2B izoformájának az expressziója növekszik a rugalmasabb, N2BA izoforma rovására. Az is felmerült, hogy diasztolés szívelégtelenségben csökken a kontraktilis fehérjék foszforiláltsága. Ezek a változások együttesen, az extracelluláris kollagén felszaporodása mellett nagymértékben hozzájárulhatnak a diasztolés szívelégtelenségben tapasztalt relaxációs zavarhoz.
Lege Artis Medicinae
A nem kissejtes tüdőrák egyik kitüntetett markere az epidermalis növekedési faktor receptorfehérjéjének (EGFR) expressziója. Újabban vált ismertté, hogy az EGFR-gén amplifikált lehet, de mutálódhat is nem kissejtes tüdőrákban, ami ideális célponttá teszi az úgynevezett molekulárisan célzott terápiák számára. A nem kissejtes tüdőrák terápiájában mérföldkövet jelent a molekulárisan célzott kezelések integrálása a klinikai gyakorlatba. Ugyanakkor igen keveset tudunk azokról a prognosztikus és prediktív tényezőkről, amelyek meghatározzák az EGFRellenes terápia hatékonyságát. A klinikai gyakorlatban egyelőre sokkal megbízhatóbb prediktív markerek a beteg és daganatának általános jellemzői (dohányzási szokások, nem, szövettani típus), mint azok a finom molekuláris sajátosságok, amelyek közvetlenül befolyásolhatják a terápiás választ. Az anti-EGFR-terápia hazai indikációjának alapja az EGFR-protein immunhisztokémiai kimutatása, ezért fontos ezeknek a vizsgálatoknak a lehető legmegbízhatóbb elvégzése. Másrészről az EGFR-gén esetleges hibái rezisztenssé vagy éppen különösen érzékennyé tehetik a daganatot az EGFR-gátló kezelésekkel szemben. Diagnosztikus és terápiás költséghatékonysági szempontokból nagy jelentősége van a fenti vizsgálatok elvégzési sorrendjének.
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle
[A fluoxetint szedő Covid-19-pneumoniás betegeknek nagyobb a túlélési esélye: retrospektív, eset-kontrollos vizsgálat ]4.
5.
1.
2.
3.
4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás