Klinikai Onkológia

Az operábilis emlőrák adjuváns kemoterápiája

NAGYKÁLNAI Tamás, LANDHERR László

2015. MÁJUS 10.

Klinikai Onkológia - 2015;2(02)

A korai stádiumú emlőrák adjuváns kemoterápiája jelentős fejlődésen ment át az utóbbi évtizedekben. Az összefoglaló rávilágít a különböző kemoterápiás kombinációknak a kiújulás és az emlőrákos halálozás kockázatára kifejtett kedvező hatására.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Klinikai Onkológia

Hogyan befolyásolják molekuláris ismereteink a vastagbélrák kezelésével kapcsolatos döntéseket?

AXEL Grothey

A vastagbélrák nem homogén betegség, hanem különféle, molekuláris szinten meghatározható alcsoportokból áll. Az NCCN és az ESMO ajánlásai rámutatnak a RAS- és a BRAF-mutációk előzetes molekuláris vizsgálatának fontosságára a kezeléssel kapcsolatos döntésekben azoknál a betegeknél, akiknél kemoterápia és célzott szerek kombinációjával történő kezelést mérlegelnek. A molekuláris módosulások jellemzőinek és következményeinek alaposabb megismerése lehetővé fogja tenni a klinikai vizsgálatok következő generációjának elindítását, amelyek már nem a nagyméretű, nem szelektált betegcsoportok empirikus randomizálását követik, hanem a betegek előre meghatározott alcsoportjaiban végzett, specifi kus beavatkozásokat tanulmányoznak.

Klinikai Onkológia

Tumoros anorexia-cachexia szindróma - mesterséges táplálás

HARISI Revekka

A tumoros anorexia-cachexia szindróma (CACS) a vázizomzat folyamatos csökkenésével járó összetett tünetegyüttes, amelyet nem lehet teljes mértékben visszafordítani a szokásos táplálási támogatással, és amely progresszív funkcionális zavarokat okoz. A daganatos betegek többségében jelentkezik, megjelenése rontja az életminőséget, csökkenti a fi zikai terhelhetőséget és a túlélést. Ismert, hogy a tumorsejtek és a gazdaszervezet közötti, citokinek által közvetített kölcsönhatás felelős a tumor progressziójáért, a metasztázisképződésért és a kialakuló krónikus gyulladásért is. A gyulladásos citokinek emelkedett szintje felelős a szénhidrát-, a fehérje- és a zsíranyagcsere zavaraiért. Ezért az új anticachexiás készítmények a fenti anyagcsere-folyamatok normalizálására irányulnak. Ma a leghatékonyabbnak tartott anti-CACS gyógyszer a megesztrol-acetát (MA). Hatása kettős, egyrészt serkenti a neuropeptid Y (NPY) stimulációját, másrészről gátolja a gyulladásos citokinek szintézisét és expresszióját. Klinikai hatása ezzel teljes összhangban van, javítja az étvágyat, ezzel fokozza a kalóriabevitelt és növeli a testsúlyt. A CACS kezelésében paradigmaváltás következett be, a hagyományos mesterséges táplálást felváltotta a gyógyszeres kezeléssel kombinált táplálásterápia és táplálékkiegészítők adagolása.

Klinikai Onkológia

A gyermekkori agydaganatok korszerű diagnosztikája és terápiája

GARAMI Miklós

A gyermekkori daganatos betegségek ritkák. A 0-14 éves korcsoportban az életkorra standardizált tumorincidencia 149/1000 000/év. A gyermekkori agydaganatok diagnosztizálása a sajátos lokalizáció ellenére nehézségeket okozhat, de az utóbbi években a jobb felismerés miatt egyre több a sebészileg jól eltávolítható, korán felismert agydaganat. A korszerű diagnosztizálást, valamint a későbbi eredményes kezelést a betegség korai felismerése (klinikai tünetek ismerete), korszerű képalkotó eljárások (fMRI) alkalmazása és a betegséget okozó leggyakoribb molekuláris elváltozások kimutatása teszi lehetővé. Ezek a módszerek a pontos diagnózis mellett megalapozzák a kockázatadaptált, egyénre szabott kezelést is.

Klinikai Onkológia

Keringő tumorsejtek – új információk forrása

KOPPER László

Régi megfi gyelés, hogy a tumorból tumorsejtek szabadulnak ki és a keringéssel távoli helyekre juthatnak. Igen fontos, hogy ennek a jelenségnek (keringő tumorsejtek, circulating tumor cells, CTC) „előnyeit” minél alaposabban megismerjük. A CTC-vel kapcsolatos egyik kulcskérdés a CTC izolálási és jellemzési módszereinek érzékenysége ahhoz, hogy alkalmassá váljanak a CTC-k legkülönbözőbb szempontok szerinti heterogenitásának kimutatására. Nem kétséges, hogy a minimálisan invazív markerek ideje elérkezett az onkológiában, azzal a reménnyel, hogy a betegek túlélését javítani lehet az azonos idejű (real-time) monitorozással és a terápia jobb választhatóságával. A CTC-k/cfDNS-ek és más markerek (például miRNS, exosoma) vérből történő analízise előreláthatóan rutin eljárássá válhat a terápiás stratégia kialakításában és hatásának követésében.

Klinikai Onkológia

Invazív endoszkópia az onkológiában

MADÁCSY László

Az intervenciós gastrointestinalis endoszkópia az elmúlt évtizedben alapvető jelentőségűvé vált az onkológiai betegek diagnosztikájában és minimálisan invazív endoszkópos sebészeti kezeléseiben. Az endoszkópos ultrahangvizsgálatok egyre nagyobb segítséget nyújtanak a nyelőcső-, a gyomor-, a rectum- és a hasnyálmirigy-daganatok stádiumbeosztásában, illetve egyúttal lehetőséget biztosítanak vékonytű-aspirációs citológiai mintavételre is. Az endoszkópos mucosareszekció és az endoszkópos submucosalis disszekció gyakorlati elterjedése napjainkban lehetőséget biztosít olyan problémás, lap szerint terjedő korai neoplasztikus polypok és intramucosalis daganatok komplett endoszkópos eltávolítására is, melyeket korábban csak sebészeti beavatkozásokkal lehetett gyógyítani. A gastrointestinalis öntáguló fémstentek széles körű gyakorlati alkalmazása minimál invazív megoldást nyújt a daganatos betegségek okozta tápcsatornai és epeúti szűkületek palliatív kezelésére, ezáltal megnyitva az utat a neoadjuváns és palliatív komplex onkológiai kezelések előtt. A felsorolt új invazív endoszkópos beavatkozások alkalmazása a klinikai onkológiában a jövőben egyrészt szélesítheti azok körét, akik adekvát onkológiai kezelésben részesülhetnek, másrészt azonban jelentős előrelépést jelenthetnek az onkológiai betegek életminőségének javításában is.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Meningitis carcinomatosa

CSERNI Gábor, VÁGÓ Tibor, TÖRÖK Norbert, GAÁL Zoltán, VELKEI Tamás, SERÉNYI Péter, GÖCZŐ Katalin, TUSA Magdolna, KOVÁCS Katalin, SZŰCS Miklós

BEVEZETÉS - A meningitis carcinomatosa a szolid daganatoknak általában előrehaladott stádiumban fellépő súlyos szövődménye, a hosszabbodó túlélések miatt napjainkban gyakoribbá válhat. ESETISMERTETÉSEK - Az 53 éves, emlőrákos anamnézisű (pT2pN2M0) nőbeteg egy éve mastectomián esett át, és kombinált adjuváns kezelésben részesült. Kettős látás, szédülés, gyengeség tüneteivel, vertebrobasilaris keringési zavar, esetleges térszűkítő folyamat gyanúja miatt került felvételre. A párhuzamosan tárgyalt, hypertoniás anamnézisű 62 éves férfi beteg hasi panaszok miatti kivizsgálásakor a közös epevezeték szűkületét állapították meg. Intenzív fejfájás, majd hányás és kétoldali hallásvesztés jelentkezett tenziókiugrással, ezt hipertenzív krízisnek véleményezték. Mindkét esetben a gyorsan progrediáló neurológiai tünetegyüttes és az emlőrákos anamnézis, illetve a pancreasfej-daganat lehetőségét felvető, de be nem fejezett kivizsgálás alapján, lényegében negatív CT- és korlátozott értékű, de ugyancsak negatív MR-lelet ellenére meningitis carcinomatosa klinikai diagnózisát állították fel. Ezt a liquor laboratóriumi és citológiai lelete, majd - a kórházi felvételhez vezető tünetek kialakulása után kevesebb mint egy hónappal beálló halált követően - a kórbonctani vizsgálat is alátámasztotta. A második betegnél a primer daganat a gyomor kiterjedt áttéteket képző diffúz típusú rákja volt. KÖVETKEZTETÉS - A meningitis carcinomatosa változatos, de jellegzetes klinikai képe alapján többnyire könnyen diagnosztizálható, de néha differenciáldiagnosztikai kérdéseket vet fel. A két eset tanulságai segíthetik a kórkép felismerését.

Klinikai Onkológia

Multigénes prognosztikai tesztek klinikai szerepe az emlőrák terápiájában

GYŐRFFY Balázs

Az emlőrák klinikai kezelése az evidencián alapuló orvoslás szerint működik. Ennek lényege, hogy a beteg az átlagos betegpopuláció számára legjobb kezelést kapja - ez azonban nem feltétlenül egyezik a számára is legmegfelelőbbel. A klinikai döntéshozatalt megfelelő prognosztikus és prediktív biomarkerek alkalmazásával lehet javítani. Az egyidejűleg több gén kifejeződésének mértékét meghatározó, „többgénes” genetikai tesztek ebben a döntéshozatalban tudnak segíteni. Ezek közül kettő (MammaPrint és Prosigna) már FDA-jóváhagyással is rendelkezik, és számos további teszt is elérhető kereskedelmi forgalomban (IHC4, Oncotype DX, EndoPredict, BCI). A legtöbb tesztben közös, hogy az ösztrogénreceptor-pozitív, korai emlőrák esetén alkalmazhatóak és a felhasználásukkal megválaszolt legfontosabb kérdés a kemoterápia várható eredményének előrejelzése. Még nem rendelkezünk olyan algoritmussal, amelyik konkrétan meg tudná mondani, hogy pontosan milyen kemoterápiával kellene kezelni a beteget, valamint a receptornegatív betegekre sincs használható teszt. Maguk a mérések több különböző technológia (immunhisztokémia, génchipek, RT-PCR) felhasználásával, különböző génlisták alkalmazásával működnek - ezek egymáshoz viszonyított hatékonysága még nem ismert. Az ismert problémák ellenére a többgénes tesztek gyorsan terjednek. Emögött nagy valószínűséggel az áll, hogy a kemoterápia során a drága gyógyszeres kezelésben részesülő betegek számának csökkentésén keresztül mérséklik az onkológiai kezelések összköltségét.

Lege Artis Medicinae

A HER2-status klinikai jelentősége emlőrákban

KAHÁN Zsuzsanna

A HER2 (HER2/neu, c-erbB-2) az EGF-receptorcsalád olyan tagja, amely (akár hozzákötődő, „aktiváló” ligand nélkül is) daganatos átalakuláshoz és daganatprogresszióhoz vezet. A humán emlőrákok hozzávetőleg egynegyedében a HER2 fokozott kifejeződése figyelhető meg. A HER2-expresszió, a HER2-status meghatározására a gyakorlatban az immunhisztokémiai és a fluoreszcens in situ hibridizációs (FISH) módszerek tűnnek a legalkalmasabbnak. A „HER2-pozitivitás” kedvezőtlen prognosztikus tényezőnek bizonyult nyirokcsomó-pozitív emlőrákban, és mind több vizsgálat szerint nyirokcsomónegatív esetekben is rossz prognózist jelez. Egyre több adat szól amellett, hogy a HER2-status olyan prediktív tényező, amely különösen nagy segítséget nyújthat a hatékony terápia megtervezéséhez. A HER2-pozitív, korai emlőrákos betegeknél alkalmazott adjuváns ciklofoszfamid-metotrexát-5-fluorouracil kombinációjú (CMF) kemoterápia - ellentétben a HER2-negatív esetekkel - nem javítja a túlélést. Ugyanakkor a HER2-pozitív tumoroknál szignifikánsan jobb terápiás eredményt ad a megfelelő dózisintenzitással végzett doxorubicintartalmú kemoterápia, mint a HER2-negatív daganatoknál. Előrehaladott emlőrákban a taxánok hatékonyabbnak tűnnek HER2-pozitív, mint HER2- negatív tumoroknál. A HER2-meghatározás igen nagy jelentőségű a HER2 gátlására kifejlesztett, humanizált ellenanyag-készítmény terápiás alkalmazása előtt is. A trastuzumab (Herceptin) hatásossága (akár monoterápiában, akár kombinációban adva) arányos a HER2-kifejeződés mértékével. A HER2 fokozott expressziója többnyire ösztrogén- és progeszteronreceptor- negativitással és hormonrezisztenciával jár együtt, így ezeknél a betegeknél a hormonterápia sem adjuváns céllal, sem előrehaladott emlőrákban nem hatásos. Egyes kísérletes és klinikai adatok szerint a ritkán előforduló, egyidejű HER2- és ösztrogénreceptor-pozitivitás esetén a tamoxifen kifejezetten rontja a kezelési eredményeket, ezt a tamoxifennel együtt adott trastuzumab kivédheti. A HER2-vel kapcsolatos új kísérletes és klinikai tapasztalatok az emlőrákos beteg individuális kezelésének új állomásához vezettek. A HER2-status ismeretében molekuláris alapon végzett daganatterápiára nyílik mód. Ehhez elengedhetetlen, hogy a terápiás döntést csakis megbízható HER2- vizsgálati eredményre alapozzuk.

Magyar Radiológia

A nem operatív patológiai emlődiagnosztika eredményei A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórházának egyéves tapasztalatai

CSERNI Gábor, AMBRÓZAY Éva, SERÉNYI Péter, BORI Rita, LŐRINCZ Margit, LÓRÁND Katalin

BEVEZETÉS - Az emlődiagnosztika nem operatív patológiai módszerei (citológia, szövethenger-biopszia) a hármas (fizikális, radiológiai, patológiai) emlődiagnosztika részeként lehetőséget adnak az emlőműtétek megfelelő tervezésére. Mindkét módszernek vannak előnyei és hátrányai; újabban többen úgy tartják, hogy a szöveti diagnózist adó hengerbiopszia eredményesebb lehet a diagnosztikus cél elérésében. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A Bács-Kiskun Megyei Kórház Patológiai Osztályán szöveti diagnózissal alátámasztott, egy év alatt diagnosztizált emlőelváltozások nem operatív patológiai vizsgálatai kerültek elemzésre a szokásos C1-5 és B1-5 diagnosztikus kategóriák gyakorisága szempontjából. EREDMÉNYEK - Összesen 295 citológiai és 130 hengerbiopsziás minta került elemzésre. A nem diagnosztikus (C1 és B1) minták aránya a citológiai vizsgálatoknál szignifikánsan magasabb volt (0,18 versus 0,08 általában; 0,09 versus 0,01 rosszindulatú daganatoknál), és ugyancsak szignifikánsan gyakoribbak voltak a bizonytalan, C3 és C4 kategóriájú diagnózisok, mint a B3 és B4 kategóriájúak (0,24 versus 0,07). A téves negatív, illetve téves pozitív leletek ritkán fordultak elő, de ezek szempontjából is előnyösebbnek tűnt a hengerbiopszia. KÖVETKEZTETÉS - Intézményünkben a hengerbiopszia, a nemzetközi tapasztalatnak megfelelően, eredményesebb volt a nem operatív diagnózisok felállításában, mint a vékonytű- aspirációs citológia. Ennek ellenére, viszonylagos olcsósága miatt továbbra is a citológia az elsődlegesen végzendő vizsgálat.

Klinikai Onkológia

Újdonságok az emlőrák ellátásában a San Antonio Breast Cancer Szimpózium tükrében, 2017

KAHÁN Zsuzsanna

A 2017. évi San Antonio Breast Cancer Szimpózium (SABCS) 40. jubileumi rendezése mind külsőségeit, mind szakmai tartalmát tekintve ünnepi volt. Az évforduló lehetőséget ad a visszatekintésre: a 20 évvel ezelőtti emlőrákra vonatkozó ismereteink és gyakorlatunk sematikusnak és primitívnek tűnnek, a változás szembetűnő. A terápia sokszínűvé és személyre szabottá vált. Igény a precíziós ellátás, vagyis valamennyi, a daganatot és beteget illető szempont tekintetbevétele - legyen szó sebészi, radioterápiás, gyógyszeres kezelésről, vagy akár a diagnosztikáról, ez volt a legfontosabb üzenete az ez évi konferenciának. A szimpózium továbbképző üléseivel, az alapkutatás és klinikai kutatás legújabb eredményeit bemutató tudományos előadásaival mindig a legmodernebb és legelőremutatóbb felfogást és szemléletet közvetíti, mely új lökést ad a betegellátás javításához is.