Ideggyógyászati Szemle - 2003;56(09-10)

Ideggyógyászati Szemle

2003. OKTÓBER 20.

A táplálékfelvétel hypothalamicus szabályozása

PALKOVITS Miklós

A táplálékfelvételnek a központi idegrendszer által történő szabályozása egy számos idegsejt által alkotott körpályán (neuronal circuit) át történik. A táplálékfelvétellel kapcsolatos ingereket idegi és humorális pályák szállítják a hypothalamusba. Itt több, a táplálékfelvétel szempontjából specifikus receptor (inzulin-, leptin-, ghrelin-), továbbá számos neuropeptid- és kannabinoid receptor található. A hypothalamus egyes sejtjei információt kapnak a vér cukorszintjéről, a test zsírtartalmának változásáról, a gyomor teltségi állapotáról. Az eminentia mediana és a nucleus arcuatus nyitott kapuként működik a vérpályában keringő inzulin, leptin és ghrelin számára. A nyúltvelőben is találunk hasonló, a vér-agy gáton kívüli területet (area postremanucleus tractus solitarii), ahol leptin- és inzulinreceptorok vannak, s ahonnan a felszálló idegpályákon át jut az ingerület a hypothalamusba. A hypothalamuson belül öt sejtcsoportot különítünk el (nucleus arcuatus, paraventricularis, ventromedialis, dorsomedialis, valamint a dorsolateralis hypothalamus area), ahol az idegsejtek egy csoportja táplálkozást serkentő (neuropeptid Y, agouti-related peptid, orexinek, melaninkoncentráló hormon, galanin), másik csoportja gátlóanyagokat (α-MSH, CART peptid, corticotropin-releasing hormon, urokortin III, kolecisztokinin, glükagonszerű peptidek), neurohormonokat termel. Az idegpályákon át az egyes sejtcsoportok egymással kapcsolatban állnak, közülük az arcuatus-paraventricularis és az arcuatus-dorsolateralis hypothalamus közötti kapcsolat különösen jelentős, általuk biztosított a táplálékfelvétel finoman szabályzott egyensúlya. A hypothalamusból „leszálló” idegpályák futnak a nervus vagus paraszimpatikus és a gerincvelő szimpatikus sejtjeihez, ahonnan az ingerület a szervezet különböző részeihez jutva szabályozza a táplálékfelvételt, és hosszabb távon a testsúlyt, valamint a szervezet energia-egyensúlyát.

Ideggyógyászati Szemle

2003. OKTÓBER 20.

Az RBANS teszt alkalmazása schizophren és dementiában szenvedõ betegek neurokognitív vizsgálatában

JUHÁSZ Levente Zsolt, KEMÉNY Katalin, LINKA Emese, SÁNTHA Judit, BARTKÓ György

Bevezetés - A szerzők vizsgálatukban arra keresték a választ, hogy a Repeatable Battery for the Assessment of Neuropsychological Status (RBANS) rövid neurokognitív szűrőteszt hazai adaptációja alkalmas-e az egészségesek és a betegcsoportok kognitív teljesítményének megkülönböztetésére, illetve a betegcsoportok közötti esetleges különbségek jellemzésére. Betegek és módszer - Az RBANS tesztvizsgálatot 38 egészséges önkéntes, 69 schizophren és 18 dementiában (10 Alzheimer-típusú, nyolc vascularis dementia) szenvedő beteg személlyel végezték el. Eredmények - A teszt az egészséges csoporthoz képest minden betegpopulációban jelentős teljesítménycsökkenést mutatott ki. A schizophrencsoportban minden kognitív területen volt funkcióhanyatlás. Az Alzheimer-dementiás csoport némileg jobban teljesített a schizophrenekhez viszonyítva, mivel az egészségesekkel összehasonlítva a téri-vizuális feladatokban nem volt szignifikáns teljesítményromlás. A vascularis dementiában szenvedők teljesítménye a közvetlen emlékezeti (azonnali felidézéses), a nyelvi és a téri-vizuális feladatokban nem különbözött az egészségesekétől. Az Alzheimer-dementiásoknál a különböző kognitív területen mutatott teljesítmények nem különböztek egymástól. A vascularis dementiás csoportnál a figyelmi funkció bizonyult a legsérülékenyebbnek, míg a nyelvi funkcióik viszonylag megtartottak voltak. A schizophrenek legrosszabbul a késleltetett emlékezeti és a figyelmi feladatokban teljesítettek, a többi funkciókban a károsodás mérsékeltebb, de még így is statisztikailag szignifikáns volt. A schizophren betegek RBANS-pontszámait egy amerikai vizsgálat adataival is összehasonlították. Ennek alapján a globális indexek értékei nem különböztek, csak az alskálák mintázatában volt némi különbség. Következtetés - A rövid neurokognitív szűrőteszt hazai betegpopuláción is alkalmasnak látszik az egészséges és a sérült kognitív teljesítmény megkülönböztetésére.

Ideggyógyászati Szemle

2003. OKTÓBER 20.

Akusztikus neurinoma kezelése képfúzió-vezérelt szövetközi 125-jód-izotóp-besugárzással - Új műtéti eljárás

VIOLA Árpád, MAJOR Tibor, VALÁLIK István, SÁGI Sarolta, MANGEL László, SPELLENBERG Sándor, HÁVEL János, JULOW Jenő

Az akusztikus neurinoma (vestibularis schwannoma) kezelésére a műtéti eltávolítás mellett elterjedt a gamma-késsel és a multileaf kollimátoros Linackal történő besugárzás. Ahol ilyen eszközök nem állnak rendelkezésre, elvégezhetőnek tartjuk a daganat 125-jód-izotóppal történő szövetközi besugárzását. Betegeink idősek, rossz általános állapotúak voltak, elsősorban csökkent műtéti teherbíró képességük miatt döntöttünk a fenti eljárás alkalmazása mellett. A daganat besugárzását konformálisan három dimenzióban terveztük. Kontrasztanyag alkalmazásával készített CT-képek elemzésével az erek kikerülhetők a biopszia alkalmával vagy a katéterek behelyezésekor. Műtéteinket helyi érzéstelenítés mellett végeztük, a betegeket másnap mobilizáltuk. A követési idő a három beteg esetében 2002 márciusáig 40, 23, illetve öt hónap volt. A követési idő végén elvégzett audiometriai vizsgálat az első két esetben mérsékelt hallásjavulást állapított meg. A kontroll-MR-felvételeken mért daganatzsugorodás az első esetben 21%, a második esetben 42% volt. A harmadik esetben a daganat belsejében a daganattérfogat 17%-át kitevő posztirradiációs ciszta alakult ki. A gamma-kés és a multileaf kollimátoros Linac több idegsebészeti intézet, sőt, ország részére anyagi okokból nem elérhető. A fent említett sugársebészeti eljárások mellett az akusztikus neurinoma 125-jód-izotópos brachytherapiáját mint új műtéti és besugárzási megoldást mutatjuk be.

Ideggyógyászati Szemle

2003. OKTÓBER 20.

A biológiai pszichiátria története és kapcsolata a neurológiával

LIPCSEY Attila

Apszichiátria és neurológia között a kapcsolat nagyon szoros. A történelem során érdekes módon idõszakosan eltávolodást tapasztalunk, máskor szoros közeledést. Ez sokszor még vitákat és feszültségeket is indukált - szerintem indokolatlanul - a két szakág között.

Ideggyógyászati Szemle

2003. OKTÓBER 20.

A tüskehullámminta elõfordulására ható tényezõk vizsgálata klinikai és kísérletes körülmények között

FILAKOVSZKY János

Az epilepsziás szindrómák közül az idiopathiás generalizált epilepsziák nemcsak a rohamforma és az EEG-jelenségek, hanem a neurofiziológiai és farmakológiai sajátosságaik alapján is önálló csoportot alkotnak. Jelenlegi ismereteink alapján - az elektroencefalográfiás vizsgálat során - a mindkét agyi félteke felett jelentkezõ szinkronizált, generalizált tüskehullámminta-kisülések thalamocorticalis rendszer eredetűek.

Ideggyógyászati Szemle

2003. OKTÓBER 20.

DR. ERWIN G. SCHINDLER 1940-2003

KENÉZ József

Váratlan és igen rossz hír érkezett a közelmúltban. A magyar neuroradiológusok szeretve tisztelt, kedves jó barátja, prof. dr. Erwin G. Schindler, a Bécsi Orvostudományi Egyetem Neuroradiológiai Tanszékének vezetõje, az Osztrák Neuroradiológiai Társaság alapító tagja, 1990 és 2000 között volt elnöke 2003 júniusában váratlanul elhunyt.

Ideggyógyászati Szemle

2003. OKTÓBER 20.

Hárdi István: Dinamikus rajzvizsgálat

RAJNA Péter

A hazai pszichiátria egyik legszínesebb szaktekintélye, Hárdi István Az agresszió világa után ismét izgalmas területre, a rajzok pszichopatológiájába vezeti olvasóit. A témában a szerzõ öt évtizede végez anyaggyűjtést és fontos kutatásokat, tehát a szerzõ szavait idézve: ebben a könyvben „csak” egy élet munkája van.