Ideggyógyászati Szemle - 1986;39(02)

Ideggyógyászati Szemle

1986. FEBRUÁR 01.

Tapasztalataink magnetotherápiával neurológiai kórképekben

DR MAJERSZKY Klára, DR GEDEON László, DR HÉTHELYI Beatrix, DR RIGÓ Eszter

Szerzők a Gyüling—Bordács-féle „Magnetotherapy” készülék 155 betegen történt alkalmazásával szerzett tapasztalataikról számolnak be. A betegek közül 107 sclerosis multiplex-ben, 37 más neurológiai betegségben, 11 pedig nem neurológiai betegségben szenvedett. Rezisztens volt a mágneses kezeléssel szemben kb. 20%, míg 80% különböző mértékben kedvezően reagált.

Ideggyógyászati Szemle

1986. FEBRUÁR 01.

Ideggyógyászati kórképek kezelése pulzáló mágneses térrel

DR GUSEO András

A Gyüling—Bordács-féle Magnetotherapy készülék terápiás hatását vizsgálva 20 sclerosis multiplexes betegen kettős vak körülmények között azt egyértelműen pozitívnak találtuk. A nyitott kezelésben részesült 84 beteg 75%-ában észleltünk egyértelműen pozitív eredményt, amelyet az esetek mintegy felében a Kurtzke-skálával is mérhető javulás kísért. A vegetatív zavarokban szenvedő betegek 52%-ában értünk el e kezeléssel javulást. A készülék paramétereinek biológiai hatását vizsgálva megállapítottuk, hogy közepes térerő esetén az egész szervezetet éri az elektromágneses impulzus, amelyből a 3 m-es körzetben is jelentős szórt hatás regisztrálható. A készülék alacsony frekvenciával izomlazító, közepessel és magas frekvenciával izomerősítő, ill. tonizáló hatású. A napi egyszeri 15—20 perces kezelést 15—20 napon át ismételve találtuk optimálisnak. A készülék hatásai közül a peripheriás és centrális izornspasmus csökkentését, a peripheriás és idiopathiás fájdalom csökkentését, az izomzat teljesítőképességének fokozását, a kontraktúrák csökkentését emeljük ki. Myasthenia gravisban a kezelés kontraindikált. Maradandó káros hatást nem észleltünk. A készülék hatása az esetek többségében hónapokig tart lassan csökkenő tendenciával, másutt 1 évig is maradandó javulással. A különböző kórszármazású idegrendszeri betegségekben elért előzetes eredményeket táblázatban mutatja be.

Ideggyógyászati Szemle

1986. FEBRUÁR 01.

A puerperális psychosisok prognózisa

DR KÖRNYEY Edith, DR FRATER Rózsa

Szerzők 56, első alkalommal puerperiumban kialakult psychosis lefolyását elemzik 5—10 évvel a betegség kezdete után végzett katamneszfikus vizsgálatok alapján. A kórkép a betegek 50%-ában mutatott endogén — döntően schizophréniás alakulást. — Összehasonlítják 3 önkényesen választott év beteganyagában a kezdődő schizophrenia és a puerperális psychosis előfordulási arányát és lefolyását. Megállapítják, hogy a puerperális psychosisok előfordulási gyakorisága különböző, de az endogén alakulás százalékos aránya azonos. — A hormonális anticoncipiens szedése és a psychosis gyakorisága, illetve alakulása között összefüggést nem találtak. Eredményeik megerősítik azt a nézetet, hogy a prognózist az endogenitás, a biológiai és psychoszociális tényezők együttesen határozzák meg.

Ideggyógyászati Szemle

1986. FEBRUÁR 01.

Az elektroshock (ES) hatása a serum FSH, LH, prolactin, ACTH, oestradiol, progesteron és testosteron szintjeire

DR MOLNÁR Gábor, DR TAKÁCS István, DR BAZSA Györgyné

Megfigyeléseink arra utalnak, hogy a trophormonok és sexualsteroidok koncentráció változásai csak feltételezéseket engednek meg a neurotransmitterek viselkedéséről. Az ES és a szomatikus stressz neuroendocrin hatása nagyon hasonló. Adataink szerint is valószínű, hogy a kezelés számos „aspecifikus” neurokémiai interakciót vált ki a központi idegrendszerben. Továbbra is kérdés, hogy ezek közül a hatásmechanizmusban melyik játszik közvetlen szerepet. Az ES krónikus alkalmazása a betegek többségében serkenti az oestradiol képződését, ami postmenopausában előnyösen befolyásolhatja a kórkép alakulását.

Ideggyógyászati Szemle

1986. FEBRUÁR 01.

Jumex monoterápia hatása Parkinson szindrómában

DR MÁLLY Judit, DR GUSEO András

12 dopaminhiányos Parkinson szindrómában szenvedő betegen vizsgáltuk egy aspecifikus terápiás időszak után a Jumex hatását a motoros teljesítményekre. A Jumex monoterápiában az esetek súlyosságától függően 2—4 hét elteltével 20—50%-ban csökkentette a mozgászavart; középsúlyos és enyhe esetekben egymagában adva is munkaképessé váltak betegeink. Az erre épített emelkedő dózisú Dopaflex súlyos esetekben lehetővé tette a hypokinesis további csökkentését anélkül, hogy psychosist okozott volna a gyógyszer túladagolásával.