Ideggyógyászati Szemle

Vincristinsulphat (VCR) mitózisgátló hatásának vizsgálata glioblastoma multiforme szövettenyészeteiben

DR. GAZSÓ Lenke1, DR. ÁFRA Dénes1

1974. JÚLIUS 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1974;27(7)

Szerzők humán glioblastoma multiforme szövettenyészeteiben Vincristin-sulphat mitózisgátló hatását vizsgálták, a szer koncentrációjának függvényében. Megállapították, hogy a VCR 10“5—10'3 yg/ml koncentrációs tartományban egyformán hatásos volt, de a statisztikai értékelés adatai szerint a hatás kimutatására csak a 10"3 yg/ml-es dózis volt elegendő. A cytotoxikus hatás a mennyiségi viszonyok mellett cytomorphologiai változásokban is megnyilvánult. Az interfázisos sejtekre gyakorolt hatás arra utalt, hogy a szerre nemcsak az osztódó sejtek reagáltak. Ennek alapján felmerült az antimitotikum fázisspecifitásának kérdése és a vizsgálatokhoz használt sejtpopuláció kinetikai viszonyainak megismerése.

AFFILIÁCIÓK

  1. Az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Depressio és suicidium

DR. ACHTÉ K. A.

A beszámoló végéhez jutottam és összefoglalóan hangsúlyozni kívánom, hogy a depressio valamennyi formájánál a lehetséges suicidiumot vagy suicid kísérletet mindigrizikóként kell tekinteni. A veszély az aktivizálódási fázisban különösen nagy, de ez nem zárja ki, hogy a suicidium kísérlete vagy kivitelezése bármely fázisban ne fordulhatna elő. A rövid ideig tartó, de intenzív psychoterápia igen hasznosnak bizonyult arra, hogy a veszélyeztetetteket a krízis-állapotból kivezesse. Ezekben az esetekben az elsősorban időt kell nyerni. Segítségként a psychopharmakonok alkalmazása megfelelő választásban és adagolásban mindig indikált. A beteget a beszűküléséből, mely a depressiónak és a praesuicidalis syndromának is főtünete, ki kell vezetni. A kezdeti sikerek ne tévesszenek meg, mivel a suicid veszély latensen továbbra is fennmarad. Magától értetődő, hogy a lehetséges reális okokat, melyek minden depressio hátterét gazdagítják mint pl. kedvezőtlen külső körülmények és súlyos somaticus megbetegedések — szintén befolyásolni szükséges, hogy mindenfajta psychoterápiás eredményt hosszantartóvá tegyünk. A számos kudarc nem szabad, hogy fáradozásainkat befolyásolja. A gyógykezelések kezdete óta, de jelenleg is változatlanul érvényes megbízás az orvos számára, hogy életet megtartva tevékenykedjen, — ezekben a ténykedésekben ez még további jelentőséget nyer, mivel a depressio a benne rejlő suicidium rizikóval tartósan arra mutat, hogy benne a legerősebb emberi ösztöntörekvés, az élniakarás komolyan kérdésessé válik. Minden fatális kimenetelű eset ellenére elegendő optimizmus van bennem és meg vagyok győződve arról, hogy csak egyetlen emberéletnek a megmentése is a fáradozásoknak és kísérleteknek ráfordítását jogossá teszi.

Ideggyógyászati Szemle

Adatok a lymphoid leukaemiák központi idegrendszeri szövődményeinek elemzéséhez

DR. GUSEO András, DR. GÁLFI Ilona, DR. VINCELLÉR Mária

A szerzők három lymphoid leukaemiás esetük idegrendszeri szövődményeit ismertetik. Az első acut lefolyású esetben körülírt, atypusos óriássejtes gliomát észleltek a frontális lebeny fehér állományában az agy lymphoblastos infiltratioja nélkül, valamint egy néma angiomát a kisagy vermisében. 2. esetünk 11 hónapos lefolyású volt. A betegség 8. hónapjában meningealis szóródást észleltek, amely recidivált és subarachnoidális vérzéssel szövődött. A beteget acut koponyaűri nyomásfokozódás következtében vesztettek el. 3. esetünket 24 hónapja követik. Az észlelés 16. hónapjában jelentkezett az első meningealis szórás, amelyet a rendszeres intrathecalis kezelés ellenére 2 kisebb és egy erősebb recidiva követett. Második és harmadik esetünkben a liquor sejtkép alakulását rendszeres fény- és elektronmikroszkópos vizsgálattal követték. Hangsúlyozzák a korai diagnosis fontosságát, valamint a cytogramm készítésének jelentőségét a betegség prognosisának és a kezelés effectusának megítélésében. A szerzők a kombinált (craniális besugárzás és intrathecalis cytostaticus) kezelés mellett foglalnak állást. Második és harmadik esetünkben maglefűződéseket találtak, amelyeket az Arnold által leírt „indirect fragmentálódás”-sal azonosítanak és a tumorosán átalakult sejtek osztódási zavaraként értékelnek.

Ideggyógyászati Szemle

A basalis ganglionok és a corpus callosum angiomáinak műtéti kezelése

DR. JUHÁSZ János

Hat, a középvonali struktúrákat, ill. a basalis ganglionokat involváló angiomás betegünk műtéti eredményeit ismertetjük. Egy esetben csak a tápláló artéria klipelése történt, ez a beteg fél év múlva újabb vérzésben meghalt. A többi beteg esetében radikális eltávolításra törekedtünk, mely véleményünk szerint az egyetlen végleges és helyes megoldás. Egy betegünknél azonban a localisatio miatt csak subtotalis eltávolítás volt lehetséges. Négy betegnél az angiomát egészében sikerült eltávolítani. Az 5 beteg közül négy panasz- és tünetmentes. Egy betegnek van jelenleg is súlyos hemi-syndromája, mely azonban praeoperative is fennállt. Az utóbbi évekig ezen struktúrákban localisálódó angiomákat inoperabilisnak tartották. A pontos neuro-rádiologiai elemzés és ennek alapján felépített műtéti terv tette lehetővé a középvonali struktúrákat és a törzsdúcokat is érintő arterio-venosus malformatiok sikeres műtéti kezelését. A tanulmány igyekszik az irodalmi ismereteket és saját tapasztalataikat demonstrálni.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Mi történik a szédülő beteggel a sürgősségi osztály elhagyása után?

MAIHOUB Stefani, MOLNÁR András, CSIKÓS András, KANIZSAI Péter, TAMÁS László, SZIRMAI Ágnes

Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitűzés – Kérdőíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgősségi ellátást követően. Kérdésfelvetés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminősége az idő függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgősségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdőívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdőíveket 308 betegtől (110 férfi, 198 nő, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgősségi diagnózisok megoszlása a következőképpen alakult: centrális eredetű (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idő leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendő azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgősségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkező betegek sürgősségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.

Hypertonia és Nephrologia

A cyclothym affektív temperamentum és a hypertonia kapcsolata

NEMCSIK János, BATTA Dóra, KŐRÖSI Beáta, RIHMER Zoltán

Az affektív temperamentumok (cyclothym, hyperthym, depresszív, szorongó, ingerlékeny) a személyiség stabil részét képezik, serdülőkor után csupán kismértékű változatosságot mutatnak. Kapcsolatuk a pszichopatológia több területével is leírásra került; a depresszív temperamentum szerepet játszik a major depresszió, a cyclothym a bipoláris II-es betegség, a hyperthym a bipoláris I-es betegség kialakulásában. Emellett az utóbbi évtized kutatásainak eredményei azt igazolják, hogy az affektív temperamentumok a szomatikus betegségekkel is összefüggésbe hozhatók. A hypertoniával, úgy tűnik, legszorosabb kapcsolatban a cyclothym temperamentum áll. A hypertonia prevalenciája és a domináns cyclothym temperamentum kapcsolata mellett a kórelőzményben előforduló cardiovascularis események is gyakoribbnak bizonyultak a domináns cyclothym temperamentum jelenléte mellett. Krónikus hypertoniás betegekben a cyclothym temperamentum mértéke magasabb szisztolés vérnyomásértékkel, nőbetegeknél a hypertonia korábbi kialakulásával függött össze. A kapcsolatok hátterében elsősorban a közös rizikófaktorok (dohányzás, elhízás, alkoholizmus) cyclothym temperamentum melletti gyakoribb jelenléte állhat. A személyiségtípusok, ezeken belül is az affektív temperamentumok és a szomatikus betegségek kapcsolatának vizsgálata segíthet a nagyobb rizikójú alcsoportok azonosításában.

Ideggyógyászati Szemle

[Myasthenia gravis-betegek autonóm rendellenességeinek elektrofiziológiás vizsgálata: prospektív tanulmány]

NALBANTOGLU Mecbure, AKALIN Ali Mehmet, GUNDUZ Aysegul, KIZILTAN Meral

[A myasthenia gravis (MG) a neuromuscularis junctio autoimmun típusú megbetegedése. Az auto­nóm rendellenességeket nem gyakran társítják myasthenia gravishoz. A vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsuk, milyen autonóm működés jellemzi az MG-betegek különböző alcsoportjait, és megvizsgáljuk az acetilkolinészteráz-inhibitorok hatásait. A vizsgálatba 30 autoimmun MG-beteget és 30 egészséges önkéntest vontunk be. Az autonóm műkö­dés tesztelése érdekében szimpatikus bőrreakció (SSR) és R-R intervallumvariáció analízis (RRIV) vizsgálatokat végez­tünk. Az acetilkolinészteráz-inhibitor-kezelésben részesülő betegek körében kétszer végeztük el a vizsgálatokat. Az RRIV hiperventiláció alatti növekedése nagyobb (p = 0,006) és a Valsalva-arány alacsonyabb (p = 0,039) volt a kontrollcsoport tagjainál. Az SSR-amp­litúdók alacsonyabbak voltak a gyógyszer bevétele után (p = 0,030). A gyógyszer bevétele után eltelt idő növeke­dé­sével megnyúlt SSR-látenciákat kaptunk (p = 0,043). A Valsalva-arány alacsonyabb volt az AchR antitestre negatív csoportban (p = 0,033). Mind az okuláris, mind a generalizált MG-betegek körében szubklinikus paraszimpatikus rend­ellenesség mutatható ki, különösen az AchR antitestre nega­tív csoportban. A piridostigmin perifériás szimpatikus ko­linerg nonkumulatív hatással rendelkezik.]

Ideggyógyászati Szemle

[Késői kezdetű Sandhoff-betegség atípusos jelentkezése: esetismertetés]

SALAMON András , SZPISJAK László , ZÁDORI Dénes, LÉNÁRT István, MARÓTI Zoltán, KALMÁR Tibor , BRIERLEY M. H. Charlotte, DEEGAN B. Patrick , KLIVÉNYI Péter

[Bevezetés – A Sandhoff-betegség egy olyan ritka, here­ditaer GM2-gangliosidosis (autoszomális recesszív), amit a HEXB gén mutációja okoz. A hexózaminidáz (Hex) enzim β-alegységének károsodása miatt mind a Hex-A, mind a Hex-B izoformák működése zavart szenved. A betegség súlyossága, valamint a tünetek kezdete (infantilis vagy klasszikus, juvenilis, felnőttkori) a residualis enzimaktivitás függvénye. A késői kezdetű formát szerteágazó tünettan jellemzi. Jelen lehetnek többek között motoneuronbeteg­ségre utaló eltérések, ataxia, tremor, dystonia, valamint pszichiátriai és neuropathiára utaló jegyek is. A 36 éves nőbeteg 9 éve tartó, progresszív, szimmetrikus alsó végtagi gyengeség miatt jelentkezett klinikánkon. A részletes neurológiai szakvizsgálat enyhe fokú szimmetrikus gyengeséget igazolt a csípőflexorokban, a többi izomcsoport megkíméltsége mellett. Mind­két oldalon a Patella-reflex renyhe volt. A laboratóriumi vizsgálatok releváns eltérést nem mutattak. A rutin elektro-encefalográfiás, valamint a koponya-MR-vizsgálatok a beteg panaszait magyarázó eltérést nem detektáltak. Az elektroneuronográfiás, valamint az elektromiográfiás vizsgálatokon szenzoros neuropathiának megfelelő eltérések látszottak. Az izombiopsziás minta elemzése kapcsán enyhe fokú neurogén károsodásra derült fény. A beteg öccse (32 éves) hasonló tüneteket mutat. Páciensünk részletes genetikai vizsgálata során két ismert patogén eltérést találtunk a HEXB génben, egy missense mutációt, valamint egy 15 008 bázispár hosszúságú deletiót (NM_000521.4:c.1417G>A; NM_000521:c.-376-5836_669+1473del; kettős hete­ro­zigóta állapot). A szegregációanalízis, valamint a családtagok hexózaminidáz-vizsgálata a késői kezdetű Sandhoff-betegség diagnózisát megerősítették. A jelen esetismertetés célja, hogy felhívja a figyelmet a késői kezdetű Sandhoff-betegség differenciáldiagnosztikai jelentőségére felnőttkorban kezdődő, proxi­mális predominanciát mutató szimmetrikus alsó végtagi gyengeség esetén.]

Nővér

A műtői hatékonyság vizsgálata perioperatív APN szemszögből

MADARÁSZ Ildikó, VÁRADYNÉ HORVÁTH Ágnes, PUSZTAI Dorina, ROZMANN Nóra, BERTA Gábor, HARANGOZÓ Csilla, KOZMANN Krisztina

Az egészségügyi ellátórendszeren belül a műtőknek is folyamatosan nagy hangsúlyt kell fektetni a biztonságos, hatékony, minőségi munkavégzésre. A hazai és nemzetközi szakirodalomban a műtők optimális kihasználtságát feltáró kutatások eredménye számos tényezőre hívja fel a figyelmet. A perioperatív időszakok hatékonyabb kihasználásának következtében több operációt lehetne végrehajtani és ezáltal csökkenteni a várólisták idejét. A folyamatok hatékonyságának növelése érdekében több ponton is kiemelkedő szerepet kaphatnak az APN-ek. A tapasztalatok szerint jelentősen növekszik az egészségügyi szolgáltatást igénybe vevő emberek száma, illetve a műtétre várakozók száma is egyre emelkedik, amit tovább növel a jelenleg is tartó SARS-CoV-2 (Covid-19-) járvány kialakulása. Mindezek következménye, hogy csökken a betegek elégedettsége. A műtéti ellátás során a perioperatív APN munkája nagymértékben képes hozzájárulni a betegelégedettség pozitív irányú változásához, tudásából és képzettségéből adódó többfunkciós szerepét kamatoztatva aktívan részt vesz a műtői munkában, az előjegyzett napi műtéti program zavartalan lebonyolításában, és hozzájárul az elmaradt, tervezett műtétek számának csökkenéséhez.