Ideggyógyászati Szemle

Vasomotoros reflexek hatása a kóros elektroencephalogrammra

HASZNOS Tivadar1

1959. MÁJUS 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1959;12(05)

Adatainkat áttekintve és az irodalom adataival összehasonlítva kitűnik, hogy a mi beteganyagunkon a mások által leírt aktivációs eljárások viszonylag igen kis százalékban bizonyultak csak eredményesnek. A vizsgálatra került betegek nagy száma kizárja, hogy statisztikai szórással magyarázzuk a negativ eseteket. Elsősorban az apnce hatástalan voltát nehéz magyarázni, mert míg carotis compressiónál elképzelhető, hogy a nyomást nem adaequat helyen és erővel alkalmaztuk, az apncet végző betegnél minden esetben módunkban állt ellenőrizni, hogy a beteg felszólításunknak eleget tett-e. A negativ eredmények alapján a felsorolt aktivációs módszereket a továbbiakban nem alkalmaztuk válogatás nélkül minden betegnél. A carotis compressiót és oculo-cardialis reflexet olyan betegeknél végezzük el, ahol syncope és sacer között kell differentiálni. Vascularis kórképeknél az amylnitrit belélegeztetést továbbra is elvégezzük. Ez a terület ugyanis viszonylag nehéz EEG diagnostikai problémát jelent és a kis számú positiv eset is indokolja a próba alkalmazását. Rendszeresen alkalmazzuk az Evipant hyperventillatióval együttesen. Ennek véleményünk szerint kifejezett előnye, hogy viszonylag kis adag, tehát veszélytelen Evipan alkalmazása mellett ugyanazt a hatást érhetjük el, mint a nagyobb adagot igénylő mélyebb altatással, vagy egyéb hosszadalmasabb, komplikációkkal inkább járó módszerekkel.

AFFILIÁCIÓK

  1. Budapesti Orvostudományi Egyetem Neurológiai Klinika

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

A Lissauer-féle apperceptív vakságról

SIMONYI Gusztáv

Egy 59 éves Alzheimer-féle betegségben szenvedő betegnél öt év alatt lassan tárgyagnosia, prosopagnosia, térbeli tájékozódási zavar, öltözködési apraxia fejlődött ki. Kimutatható a látási analysatorok fogyatékossága, bal oldali hemianopsia, visus csökkenés. A tachystoscopiás vizsgálat távolságában és szögében való vetítésnél a Bálint-féle tekintés bénulás. Ezenkívül előre haladó dementia. Nincs a szokásos tünetek közül színagnosia, ill. színmegnevezési zavar, valamint aphasiás tünetek egyébként sem. Ezeket a tüneteket elemzi a szerző, a hagyományos agnosia fogalom elejtését — ami a szakirodalomban az utóbbi években vitatéma volt — egyelőre nem látja indokoltnak.

Ideggyógyászati Szemle

Malignus melanomák központi idegrendszeri metastasisai

LEEL-ŐSSY Lóránt, TÖRÖK Pál

A szerzők öt központi idegrendszeri m. m. metastasis klinikopathológiai leírását adják és annak értékelése során a következő megállapításokhoz jutnak : 1. A m. m. központi idegrendszeri metastasisai egyéb malignus tumor metastasisok között 8—12 százalékban fordulnak elő. 2. Felhívják a figyelmet a naevusok, melanomák eltávolításának veszélyére. 3. Leggyakoribb klinikai kép a subarachnoidealis vérzés. A multiplex metastasis tünetei gyakran nehezen ismerhetők fel. 4. Egy gócra utaló tünetek mellett idegsebészeti beavatkozás szükségességét hangsúlyozzák. A szöveti kép alapján a melanomák neuroectodermalis eredete mellett foglalnak állást. Magyarázatot igyekeznek adni a gyakori subarachnoidealis vérzés pathomechanismusára és foglalkoznak a metastasis keletkezésének módjával.

Ideggyógyászati Szemle

A Wahnstimmung strukturális elemzése

IRÁNYI Jenőné

Eseteinkben a Wahnstimmungnak a strukturális szemlélet tükrében való psychopathológiai elemzését adtuk. Az állapotképben a viszonyulási struktúra regressiós tünetei állanak előtérben. A differenciáló gátlás hiánya folytán bekövetkező érzelmi polarisatiós zavar eredményezi a teljes tanácstalanságot, várakozó bizonytalanságot, a psychés történéseket általánosan színező ambivalenciát. A tünetekhez a psychés energia csökkenése kiváltotta jelenségek, valamint a megismerési és alkalmazkodási struktúrák regressiós jelenségei csatlakoznak. Olyan esetekben, amikor a strukturális regressiós tüneteket energetikai elégtelenség kiséri, az állapot megreked a révületet alkotó kóros egyensúlybomlás stádiumában. Új pathológiás egyensúlyi állapotra való törekvés nyilvánul meg a személyiségnek a kóros tünetekkel szembeni correctiós törekvésében. Ilyen esetekben az új dynamicus stereotypeket másodlagos pathológiás megismerési struktúrák formájában, pozitív vagy negatív irányú téveseszmeképzésben látjuk kialakulni.

Ideggyógyászati Szemle

Ophthalmo-otoneurologiai munkaközösség megalakulása

Szerző az 1959. március 25-én, az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet székházában , a „Pavlov" Ideggyógyász Szakcsoport keretében megalakult ophthalmo-otoneurológiai munkaközösségről számol be.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

[Parkinson-betegek körében az alexithymia kognitív zavarral jár együtt ]

SENGUL Yildizhan, KOCAK Müge, CORAKCI Zeynep, SENGUL Serdar Hakan, USTUN Ismet

[A kognitív zavar a Parkinson-kór gyakori nem motoros tünete. Az alexithymia a Parkinson-kór még ma is kevéssé megértett neuropszichiátriai jellegzetessége. A kog­nitív zavar (különösen a visuospatialis és a végre­hajtó funkciók zavara) és az alexithymia hátterében ugyanazon neuroanatómiai struktúrák patológiája áll. Hipo­tézisünk szerint e neuroanatómiai kapcsolat követ­kez­tében összefüggésnek kell lennie a kognitív zavar és az alexithymia mértéke között. Cél – A vizsgálat célja az volt, hogy megvizsgáljuk, van-e összefüggés az alexithymia és a neurokognitív funkciók között Parkinson-betegek körében. A vizsgálatba 35 Parkinson-kóros beteget vontunk be. A Torontói Alexithymia Skálát (TAS-20), a Ge­riátriai depresszió-kérdőívet (GDI), valamint részletes neuropszichológiai vizsgálatokat alkalmaztunk. A magasabb TAS-20-pontszámok negatív összefüggésben álltak a Wechsler Intelligenciateszt felnőtt­változatának (WAIS) Similarities alskálájának pontszá­mai­val (r = –0,71; p-érték: 0,02), az órarajzolási teszt (CDT) pontszámaival (r = –0,72; p=0,02) és a verbális fluencia (VF) mértékével (r = –0,77; p<0,01). Az érzelemazonosí­tási alskála pontszámai negatív összefüggésben álltak a CDT-pontszámokkal (r = –0,74; p=0,02), a VF-pontszá­mok­kal (r = –0,66; p=0,04), valamint a vizuális emléke­zet azonnali előhívását mérő alksála pontszámaival (r = –0,74; p=0,01). A VF-pontszámok az érzelemleírás ne­héz­ségét mérő alskála (DDF) pontszámaival is összefüggést mutattak (r = –0,66; p=0,04). Fordított irányú összefüggés volt kimutatható a WAIS Similarities és a DDT alskálák pontszámai (r = –0,70; p=0,02), valamint a külső orientáltságú gondolkodás alskála pontszámai (r = –0,77; p<0,01) között. Összefüggés volt kimutatható a végrehajtó funkció Z alskála és a TAS-20-pontszámok középértéke (r = –62; p=0,03), valamint a DDF alskála pontszámai között (r = –0,70; p=0,01). Összefüggés volt kimutatható az alexi­thy­mia és a visuospatialis, valamint a végrehajtó funkciókat mérő tesztek eredménye között. Az alexithymia és a dep­resszív tünetek között szintén szignifikáns összefüggést találtunk. Az alexithymia megléte fel kell hívja a klinikus figyelmét a párhuzamosan fennálló kognitív zavarra.]

Nővér

Az asthma bronchiale hatása a mindennapi élet tevékenységeire serdülők körében

RÁCZ Viktória Kinga, HEGEDŰS Bianka Ágnes , SZEBENI-KOVÁCS Gyula , FERENCZY Mónika

Kutatásunk célja felmérni, hogy az asztmások fizikai aktivitása, alvászavarok, asztma kezelésének mértéke milyen összefüggésben vannak egymással, valamint megvizsgálni az életminőséget a fizikai aktivitás tekintetében. Kvantitatív, keresztmetszeti felmérésünket 2020–2021 között végeztük. Nem véletlenszerű, kényelmi mintavétel során a célcsoportunkat 14–18 éves korosztályú, pubertásban levő fiatalok körében határoztuk meg, akiknél minimum egy éve asthma bronchialét diagnosztizált kezelőorvosuk. Kizárásra kerültek vizsgálatunkból, akik nem töltötték ki megfelelően a kérdőívet vagy nem az adott korosztályba estek. Az adatgyűjtési módszerünk saját készítésű kérdőív, amelynek főbb kérdéskörei: szociodemográfiai adatok, fizikai aktivitással kapcsolatos kérdéskörök, tünetek, alvászavarok, asztma súlyossága. Az életminőség értékeléséhez mini-AQLQ-t használtunk. A statisztikai próbákat 2016-os Microsoft Excel és SPSS v24 program segítségével végeztük, az adatok elemzéséhez leíró statisztikát (átlag, szórás, minimum, maximum), kétmintás t-próbát, χ2-próbát alkalmaztunk. A válaszadók átlagéletkora16±1,51 év, 38% fiú, 62% lány (N=105). A fizikai aktivitás és a rohamok gyakorisága, alvászavarok között nincs szignifikáns eltérés (p>0,05). A nemek és az intenzív testmozgás hatására fokozódó tünetek között szignifikáns eltérést találtunk (p=0,02). A testnevelésórán aktívan résztvevők szignifikánsan súlyosabb asztmát mutattak eredményeink szerint (p=0,021). A mérsékelt és társadalmi tevékenységek, valamint a fizikai aktivitás között szignifikáns kapcsolat mutatkozik (p<0,05). A védőnői munkában megfelelő módszernek bizonyulhat az egészségnevelés, valamint az asztmás fiatalok pályaválasztásának segítése, illetve különböző sportok ajánlása, ami csökkentheti a fulladásos rohamok gyakoriságát.

Nővér

Gyermekek temperamentumának és szüleik fogászati félelmének hatása a saját fogászati félelmük kialakulására és mértékére

APRÓ Zoltán, NÉMETH Anikó

Vizsgálat célja volt felmérni a 7-9 éves gyermekek fogászati félelmének mértékét, annak összefüggését a szájápolási szokásaikkal, a temperamentumukkal. Emellett vizsgálni kívántuk azt is, hogy a szülők fogászati félelme milyen összefüggésben van a gyermekük fogászati félelmével. A keresztmetszeti vizsgálat egy saját szerkesztésű kérdőívvel történt 2017. december és 2018. január között. 70 kitöltő válaszainak értékelése SPSS 22.0 statisztikai programmal, leíró statisztikával, kétmintás T- és Mann-Whitney próbával, variancianalízissel (ANOVA), és korrelációszámítással (p<0,05). A válaszadó gyermekek 30%-a magas fogászati félelemmel küzd. A szülő fogászati félelme nem függ össze a gyermeke fogászati félelmével. A fogászati félelem nincs jelentős hatással a napi fogmosás gyakoriságára. A fájdalmas élmény a fogorvosnál, illetve a gyermek temperamentuma nincs összefüggésben a fogászati félelmével. A fogászati félelem jelen lévő probléma a gyermekek körében, melynek leküzdésében a család mellett a dentálhigiénikusnak is szerepe van.

Lege Artis Medicinae

Cardiovascularis prevenció 2021 – az Európai Kardiológiai Társaság 2021. évi irányelvei. Általános elvek

VÁLYI Péter, KÉKES Ede

2021. augusztus 31-én jelent meg az Európai Kardiológiai Társaság (European Society of Cardiology) „A cardiovascularis betegségek prevenciója a klinikai gyakorlatban” című irányelve. Az irányelv az atherosclerosisos eredetű cardiovascularis betegségek kockázati tényezőit, azok felmérését, kezelését, a kockázatot befolyásoló faktorokat, a cardiovascularis betegségek társadalmi és egyéni szintű megelőzését tekinti át részletesen. A 2016-ban kiadott korábbi irányelv kor­sze­rűsítését az atherosclerosisos eredetű cardiovascularis betegség kockázatának és a kezelés kedvező hatásának előrejelzésében az utóbbi időben bekövetkezett jelentős fejlődés, új gyógyszerek és terápiás célok megjelenése tette szükségessé. Jelentősen átalakult a kockázatfelmérés rendszere, amely újabban a halálos és nem halálos cardiovascularis események kockázatát 10 év távlatában, illetve élethossziglan együttesen jelzi előre. Az új irányelvben a kockázatbesorolásban a korábbinál jelentősebb szerepe van az életkornak. Részletesen bemutatjuk az egészséges, illetve a már bizonyított atherosclerosisos cardiovascularis betegségben, diabetes mellitusban és más speciális betegségekben szenvedő és állapotú személyek kockázatának felmérését és lépcsőzetes kezelését. Így a kockázati tényezők befolyásolásának kedvező hatása, a megnyert életévek élethosszig bemutathatók, ami elősegíti, hogy a beteg preferenciáit figyelembe véve, személyre szabottan, közösen döntsünk a beavatkozásokról és azok mértékéről.

Lege Artis Medicinae

A kiégés jelensége a kutatási eredmények tükrében

KOVÁCS Mariann

Nemzetközi viszonylatban a segítő foglalkozású szakemberek kiégésének óriási szakirodalma van. Magyar nyelven különösen a legátfogóbb tanulmány ebben a témakörben Fekete Sándor pszichiáter tizenöt évvel ezelőtt született írása. Az elmúlt tizenöt évben az egészségpszichológiai, a magatartás-tudományi, az egészségszociológiai és az életminőség-vizsgálatok, valamint a munkastressz egészségkárosító hatása egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a tudományos és a közéletben. A tanulmány első részében a kiégés fogalom határainak tisztázása, kialakulása, folyamata, mérése, kezelésének fő irányai kerülnek bemutatásra, a második részben pedig a kiégéskutatás harminc évének történetét ismerteti a szerző, különös tekintettel a legújabb nemzetközi és hazai kutatásokra, a kutatási trendek változásaira.