Ideggyógyászati Szemle - 1952;5(01)

Ideggyógyászati Szemle

1952. MÁRCIUS 28.

A hasreflex-dissociatio klinikai jelentősége

LEHOCZKY Tibor, FODOR Tamás

1. 500 estben vizsgálták a hasbőr-reflex és hasizom-reflex viselkedését. Hét kórképben teljes, vagy valódi hasreflex-dissociatiót találtak: myelopathia 86,6%, sclerosis multiplex 77%, syringomyelia 75%, tumor spinalis 53,3%, hemiplegia 28,8%, tabes 11,5%, neurolues 9,2%. Parkinsonismusban (5%) és neurastheniában (2%) részleges dissociatiót észleltek, aminek jelentősége vitatható. A syringomyeliás esetek száma kevés következtetések levonásához. 2. A dissociatio leggyakoribb abban a 3 kórképben, amelyeknek klinikai elkülönítése különösen nehéz (sclerosis multiplex, myelopathia, gerincvelő-daganat). Ezen belül a sclerosis multiplex és a myelopathia százalékos értékei csaknem azonosak. 3. A teljes, vagy valódi hasreflex-dissociatio leggyakrabban többgócú gerincvelői betegségekben fordul elő. Kórjelző értéke nincs, de a klinikai tünettanban 77, illetve 86,6% valószínűséggel sclerosis multiplex, illetve myelopathia mellett értékesíthető. 4. A hasizom-reflex vizsgálata és ezzel a hasbőr-reflex dissociatiójának keresése az organikus neurologia értékes és fontos adata.

HUN 1952;5(01)

Ideggyógyászati Szemle

1952. MÁRCIUS 28.

Agykamravarrat

ZOLTÁN László

Szerző hat esetben végezte el meningocerebralis heg kiirtása közben megnyílt agykamrának varratát. Öt beteg posttraumás epilepsiában szenvedett. Ezek közül 4 gyakorlatilag tünetmentessé vált. Az ötödik állapota - kinek varrata elégtelennek bizonyult - nem javult. Egy beteg műtét után a kamravarrat helyén a kamrával nem közlekedő abscussust kapott. Szerző a műtéttechnikai újdonság mellett - mellyel egyező vagy hasonló műtéti eljárásról az irodalomban adatot nem talált - a módszer jelentőségét abban látja, hogy a kamra varrata az esetleges postoperativ kamrabevérzés elhárítása mellet a liquordinamikai egyensúly normalizálásában is szerepet játszhat.

HUN 1952;5(01)

Ideggyógyászati Szemle

1952. MÁRCIUS 28.

Posttraumás intracerebrális pneumatokele

STEPIEN Lucjan

Az intracerebralis pneumatokelet (továbbiakban: IP) először 1884-ben Chiari írta le (1), majd Luckett (2) 1913-ban a koponyatörés után az agykamrában került levegőt rtg.-el mutatta ki. Ezen idő óta számos közlemény tárgyalta az IP aetiologiáját, tünettanát és gyógymódját; a lengyel irodalomban Chorobski és Tyczka (3), Zawadowski (4), Herman és Spiro (5). Kb. 120 hasonló tárgyú közleményt ismerünk az irodalomban.

HUN 1952;5(01)

Ideggyógyászati Szemle

1952. MÁRCIUS 28.

Idegennyelvű Összefoglalások

A számban megjelent cikkek Orosz és Német nyelvű összefoglalója

HUN 1952;5(01)