Hypertonia és Nephrologia

A szérumhúgysavszint lakossági vizsgálata Magyarországon

KÉKES Ede, BARNA István, DAIKI Tenno, DANKOVICS Gergely, KISS István

2012. SZEPTEMBER 21.

Hypertonia és Nephrologia - 2012;16(03-04)

A húgysav klinikai jelentősége nagymértékben növekedett az utóbbi években, elsősorban a civilizált országokban, de világszerte is emelkedik a kóros méretű húgysavszint gyakorisága. A húgysav része a metabolikus szindrómának. Ma már felismertük a húgysavszint növekedésében szerepet játszó xantinoxidáz jelentőségét a különböző szervekben, szövetekben kialakuló oxidatív stressz vonatkozásában. A Magyar Egészségvédelmi Szűrőprogram keretében 2011-ben 18 886 egyénnél elemeztük a metabolikus jellemzők előfordulását. A jelen közleményünkben a húgysavszinttel foglalkoztunk és kiszámítottuk a magas értékek százalékos előfordulását. Nők esetében a vizsgáltak 12,3%-ában, férfiaknál az esetek 16,5%-ában találtunk egyértelműen kóros értékeket. Nőknél 350 µmol/l, férfiaknál 400 µmol/l feletti értékeket vettünk emelkedettnek. Hypertoniabetegségben az átlagértékek mindkét nemben magasabbak voltak a normotoniásokkal szemben. Az egyes metabolikus komponensek és a húgysavszint nagysága között szoros összefüggés áll fenn. A szűrés lehetővé tette rejtett köszvény kimutatását, valamint felderített számos olyan kórképet, ahol a húgysav emelkedett szintje jellemzője a klinikai képnek.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Hypertonia és Nephrologia

Állásfoglalás a kontrasztanyagok vesekárosító hatásának megelőzésére

HARIS Ágnes, NAGY Judit, MÁTYUS János

Hypertonia és Nephrologia

A nem szteroid gyulladáscsökkentők hipertenzív és cardiovascularis kockázatai

FARSANG Csaba, BEDROS J. Róbert, ALFÖLDI Sándor

A nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-k) a leggyakrabban használt gyógyszerek közé tartoznak. Az elmúlt évtizedben számos eredeti és összefoglaló közlemény, valamint metaanalízis eredménye jelent meg az NSAID-k cardiovascularis biztonságosságáról. Ezek felhívták a figyelmet e gyógyszerek potenciális szív- és érrendszert károsító mellékhatásaikra. Ugyanakkor kiemelendő az is, hogy az egyes szerek között e tekintetben is jelentős különbségek vannak, és hogy a cardiovascularis kockázat nagysága nem függ a COX-1/COX-2 szelektivitás mértékétől. A cardiovascularis kockázatot valamennyi NSAID - valószínűleg a naproxen és valószínűleg az aceclofenac kivételével - és a paracetamol egyaránt fokozhatja.

Hypertonia és Nephrologia

A kalcium-acetát/magnézium-karbonát mint foszfátkötő összehasonlítása a sevelamerhidrokloriddal hemodializált betegekben

LIPTÁK Judit

A kalcium-acetát/magnézium-karbonát (CaMg) kombinált foszfátkötő. Gyakran nagy dózisú foszfátkötőre van szükség a megfelelő foszfátcsökkenés eléréséhez, ezért számolni kell a hypercalcaemia kockázatával, ha foszfátkötőként kizárólag kalciumsót adunk. Hatékony alternatívát jelentenek a kombinált kalcium-magnézium készítmények, mert kevesebb kalciumot tartalmaznak, ez által csökken a hypercalcaemia és a folyamatosan pozitív kalciumegyensúly kockázata

Hypertonia és Nephrologia

A szívsebészeti eredetű veseelégtelenség etiológiája és diagnosztizálása gyermekek esetében

TÓTH Roland, CSERÉP Zsuzsanna, SZÉKELY Andrea

A szívsebészeti műtétek egyik gyakori és komoly problémát jelentő szövődménye a veseelégtelenség, amelyre a vesefunkció hirtelen rosszabbodása jellemző. A megnyilvánulási formái a szérumkreatinin-szint minimális emelkedésétől az anuriás veseelégtelenségig terjednek, és adott esetben akár a betegség hosszú távú kimenetelét is kedvezőtlenül befolyásolhatják. A probléma még kifejezettebb a csecsemő- szívsebészetben, mivel a kis súllyal született újszülöttek és a koraszülöttek még inkább érintettek lehetnek. Másfelől az akutan fellépő vesekárosodás következményeként akár krónikus veseelégtelenség is kialakulhat. A veseelégtelenség diagnosztizálására eddig elterjedt standard módszerek továbbra is jól alkalmazhatóak, ám a nemzetközi szakirodalomban egyre több lehetőségre hívják fel a figyelmet, amelyek segítségével a veseelégtelenség gyorsabban és pontosabban diagnosztizálható. A vesespecifikus biomarkerek és fehérjék korai, specifikus és szenzitív előrejelzői lehetnek a kórállapotnak és bár a használatuk egyelőre korlátozott, vannak olyan nemzetközi gyermek-szívsebészeti centrumok, ahol már rutinszerűen használják azokat.

Hypertonia és Nephrologia

Prof. dr. Taraba István, a tudós, az orvos és az ember. - „A nehézségek arra valók, hogy leküzdjük őket!”

POLNER Kálmán

Kevés nagyformátumú orvos élt, akinek a munkássága és az egyénisége olyan mértékben meghatározta a magyar nefrológia fejlődését, mint prof. dr. Taraba Istváné. Egyetemi pályáját a Semmelweis Egyetem Élettani Intézetében kísérletes kutatóként kezdte, majd kandidátusként 34 éves korában döntött úgy, hogy a veseelégtelenség patofiziológiájában szerzett ismereteit a betegek ellátásában kívánja hasznosítani. Így jutott el oda, hogy a munkásságát az akkori legmostohább körülmények között élő, veseelégtelenségben szenvedő betegek gyógyításának szentelte. A közvetlen gyógyítás mellett kiemelkedő szervezői munkát végzett a Magyar Nephrologiai Társaság megalapítása és vezetése terén, valamint a nefrológiai szakorvos- és szakápolóképzés elindításában. Szakmai munkáját fémjelzi, hogy a rendkívül mostoha körülmények ellenére forszírozta a dialíziskezelések európai szintre emelését. A vesepótló kezelések közül a peritonealis dialízist - korát jóval meghaladó módon - azonos értékűnek tartotta a hemodialízissel, és annak országos elterjesztésére törekedett. A Fővárosi Margit Kórház általa vezetett Nefrológiai Osztálya a hazai nefrológiának gyógyító- és oktatóközpontja lett. A munkásságát jelentős nemzetközi elismerés is kísérte, és korai halála nagy vesztesége a magyar nefrológiának. Számomra nagy megtiszteltetés, hogy a Margit Kórházban töltött időszakában mindvégig mellette dolgozhattam, és 1997 márciusa óta az ő szellemében vezethetem az általa alapított nefrológiai osztályt.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

Szérumhúgysavszint hypertoniában. Hazai tapasztalatok a Magyar Hypertonia Regiszter 2011., 2013., 2015. évi adatai alapján - I. rész Bevezető gondolatok. Betegek és módszer. Alapadatok

KÉKES Ede, PAKSY András, ALFÖLDI Sándor

Világszerte az általános populációban végzett szűrések alapján észlelik a szérumhúgysavszint átlagának emelkedését mindkét nemben. Ez a növekedési tendencia érvényes a hypertoniabetegségre is. A szerzők a Magyar Hypertonia Regiszter 2011., 2013. és 2015. évi adatainak felhasználásával vizsgálták 47372 hypertoniás betegben (22688 férfi, 24684 nő) a szérumhúgysavszint alakulását és összefüggését az életkorral, kockázati tényezőkkel, antropológiai, metabolikus jellemzőkkel, vérnyomással, a vérnyomáscélértékkel, szervkárosodásokkal, gyógyszeres kezeléssel, valamint a társbetegségekkel. Elemzésük első részében bemutatják az elemzés módszerét és az alapösszefüggéseket. A húgysavszint magasabb férfiaknál, mint nőknél, a kor előrehaladásával értéke emelkedik. A szisztolés és diasztolés vérnyomás emelkedése a szérumhúgysavszint növekedésével jár, amelynek trendje a szisztolés nyomás esetében szignifikánsan nagyobb. A hölgyeknél az emelkedési trend kisebb és mindig alacsonyabbak a húgysavértékek. Azoknál, akik nem érik el a célvérnyomást, a húgysavérték magasabb. A társbetegségek jelenléte szignifikánsan növeli a szérumhúgysavszintet.

Hypertonia és Nephrologia

A metabolikus szindróma és a perifériás artériás betegség. - Mire figyeljünk a gyakorlatban?

SIMONYI Gábor

A metabolikus szindróma hazánkban is a lakosság egyre nagyobb arányát érinti. A metabolikus szindróma elemei önállóan is cardiovascularis kockázati tényezők. Ezek egyidejű jelenléte többszörösére növeli a szív- és érrendszeri rizikót. A metabolikus szindróma és az alsó végtagi artériás érbetegség közös kockázati tényezői miatt gyakori együttes fennállásuk. Az alsó végtagi artériás betegség jelentős cardiovascularis kockázati tényező. A tünetekkel (claudicatio intermittens) kísért esetekben a gyaloglásra jelentkező alsó végtagi ischaemia jelentősen korlátozza a mindennapi tevékenységet és a betegek életminőségét. A tünetek kezelésére alkalmazható a revascularisatiós és a gyógyszeres terápia, továbbá a kontrollált fizikai tréning. A gyógyszeres kezelési lehetőségek közül a cilostazol kiemelkedő szereppel bír, amely a nemzetközi ajánlásokban egyedül rendelkezik IA evidenciával. A hazai SHERIFF (SHort-tERm cIlostazol eFFicacy and quality of life) vizsgálatban a betegek jelentős része rendelkezett a metabolikus szindróma kritériumainak megfelelő kísérő betegségekkel. E betegeknél a három hónapos cilostazolterápia az életminőségben jelentős javulást eredményezett, amelynek hátterében a maximális és a fájdalommentes járástávolság javuló paraméterei álltak. Metabolikus szindrómában szenvedőket is szűrni kell a perifériás artériás betegségre, és a claudicatio intermittens esetében biztonságosan, illetve hatásosan alkalmazható a cilostazolterápia.

Hypertonia és Nephrologia

A túlsúly és az elhízás prevalenciája hypertoniás betegekben

KISS István, PAKSY András, KÉKES Ede

A szerzők a Magyar Hypertonia Regiszter 2011-2013. és 2015. évi adatbázisa felhasználásával végeztek antropometriai elemzést, melynek során a túlsúlyt és elhízást a kor függvényében vizsgálták. A hypertoniás betegeknél észlelt eltéréseket a teljes lakosságban 2015-ben végzett hasonló elemzéssel hasonlították össze. A haskörfogat mérési kategóriájával a visceralis obesitas prevalenciáját is nézték és ezen adatokat is összehasonlították a lakossági szűrésnél nyert adatokkal. A túlsúly és az elhízás gyakorisága mindkét nemben igen magas volt, együttes előfordulásuk 45-70 év között meghaladta az esetek 70%-át. A lakossági szűréssel történt összevetés jelezte, hogy a hypertoniás betegeknél szignifikánsan magasabb a túlsúly és elhízás prevalenciája. A haskörfogattal jelzett visceralis elhízás előfordulása ugyancsak igen magas, különösen nőknél, ahol eléri az esetek 50%-át is. A lakossági összehasonlításnál a visceralis obesitas veszélyeztetett kategóriájával végzett mérések adtak megbízható különbséget a hypertoniás egyének szempontjából.

Hypertonia és Nephrologia

Beteg-orvos együttműködés - gyógyszer adherenciaperzisztencia a CONADPER-HU vizsgálatban

SZEGEDI János, KÉKES Ede, KISS István

A hypertonia népbetegség, alapvetően meghatározza a la kos - ság egészségi állapotát, morbiditását, cardiovascularis mortalitását, rehabilitációját, életminőségét. A betegség megelőzése, korai felismerése, hatékony kezelése, a gon dozás minősége a népegészségügyi program fontos része. A terápia sikerét, a célvérnyomás elérését és tartós fenntartását - sok egyéb tényező mellett - a gyógyszer-adherencia és -perzisztencia szabja meg, amelynek egyik döntő eleme az orvos-beteg optimális együttműködése. A perzisztencia sikertelensége okozza a terápiás kudarcok nagy részét. A CONADPER-HU vizsgálat fő célkitűzése az orvosbeteg együttműködés optimalizálása (fokozott ellenőrzés, információnyújtás, otthoni vérnyomásmérés, telemedicinális eszközök használata), ezáltal a célvérnyomást elérő betegek arányának növelése és a rezisztens hypertoniás betegek számának csökkentése volt. A vizsgálat igazolta, hogy a komplex gondozási rendszer hatékony, kedvezően befolyásolja a perzisztenciát. Az is tisztázódott, hogy az első három hónap dönti el a további tartós terápiás sikert.

Lege Artis Medicinae

Gondolatok a krónikus vesebetegek hypertoniájának kezeléséről

AMBRUS Csaba

Krónikus vesebetegek körében a hypertonia prevalenciája nagyon gyakori, a 80%-ot is meghaladja. A hypertonia egyik fő okozója, ugyanakkor következménye is a krónikus vesebetegségnek. A hypertonia szintén a fő oki tényező a magas cardiovascularis mortalitásban és morbiditásban ebben a populációban. A magas vérnyomás megfelelő kezelésével ebben a betegcsoportban is jelentősen javítható a betegek életkilátása, csökkenthető a cardiovascularis rizikó és lassítható a vesebetegség progressziója függetlenül a betegséget kiváltó októl. Az optimális terápia - ebből adódóan - nemcsak a vérnyomás csökkentésére, hanem a vese védelmére is fókuszál. Az antihipertenzív terápia megfelelő beállításához elengedhetetlen a betegség pathomechanizmusainak, valamint az alkalmazott gyógyszerek renális hatásainak ismerete és figyelembevétele. Ebben az összefoglalóban a fenti szempontok alapján foglaltuk össze a krónikusan beszűkült vesefunkcióval élő betegek hypertoniájának kezelési lehetőségeinek sarokpontjait. Nem tárgyaljuk a vesepótló kezelésben (hemodialízis, peritoneális dialízis és vese­transzplantáció) részesülő betegek antihipertenzív terápiáját, hiszen ezen speciális betegcsoportok külön megfontolást igényelnek mind a felmerülő kórfolyamatok, mind a terápiás lehetőségek tekintetében. A cél az, hogy a nem nefrológus kollégák is nagyobb biztonsággal és megfelelő hatékonysággal tudják kezelni hypertoniás vesebetegeiket.