[A posztoperatív kognitív diszfunkció (POCD) számos elemből összeálló állapot, amit a magasabb agyi funkciókat igénylő feladatok végrehajtásában jelentkező zavar jellemez. A nagy sebészeti beavatkozások, így például a szívsebészeti beavatkozások utáni korai időszakban gyakran jelenik meg memóriazavarral, csökkent koncentrációs készséggel, zavartsággal vagy delíriummal jellemezhető kognitív diszfunkció. A POCD következtében elhúzódik a posztoperatív gyógyulás, megnő a munkába való visszatéréshez szükséges időtartam és csökken a beteg életminősége. Vizsgálatunk célja az volt, hogy a Montreal Kognitív Felmérés (MoCA) és a Mini Mentális Teszt (MMT) segítségével felmérjük, milyen mértékben fordul elő POCD a szívsebészeti beavatkozá­sok utáni korai és késői időszakban. Célunk volt továbbá annak megállapítása, hogy e neurokognitív tesztek a POCD milyen prediktív faktorait képesek kiszűrni. A vizsgálatba bevont betegekkel a szívsebé­szeti beavatkozás előtt, a hatodik posztoperatív napon és a harmadik posztoperatív hónapban végeztük el a két tesztet. A hatodik posztoperatív napon detektált neuro­kognitív diszfunkciót korai, míg a harmadik posztoperatív hónapban detektált neurokognitív diszfunkciót késői POCD-nek számítottuk. A vizsgálatba 127 olyan beteget vontunk be, akik a preoperatív periódusban nem rendelkeztek neurokognitív diszfunkcióval. A korai neurokognitív diszfunkciót a következő tényezők jelezték előre: életkor, átlagos vérlemezke-térfogat (MPV), New York Heart Association (NYHA-) osztályozás pontszáma, x-clamp-idő, cardiopulmonalis bypass (CPB) időtartama, a posztoperatív intenzív terápiás és kórházi ápolás időtartama, akut myocardialis infarktus (AMI) előfordulása a preoperatív periódusban. A késői neurokognitív diszfunkciót a követ­kező tényezők jelezték előre: életkor, MPV, NYHA-klasszifikáció, x-clamp-idő, CPB-időtartam, a posztoperatív inten­zív terápiás és kórházi ápolás időtartama. Eredményeink alátámasztják azt a szak­irodalmi megállapítást, miszerint a delírium a szívsebészeti beavatkozások utáni harmadik hónapban a kognitív funkc­iók hanyatlásával jár együtt. Ebből az következik, hogy a POCD definiálásához használható standard diagnosztikai tesztek hiánya megnehezíti a kutatási eredmé­nyek interpretálását ezen a szakterületen. A neurofiziológiai teszteket csak akkor lehet majd megfelelő módon használni és interpretálni, ha kialakul a konszenzus a POCD diagnózisa kapcsán. Eredményeink szerint az előrehaladott életkor, valamint a hosszú posztoperatív intenzív terápiás és kórházi ápolási idő előre jelzi mind a korai, mind a késői neurokognitív diszfunkciót; a do­hányzás csak a késői neurokognitív diszfunkció kockázati tényezője.]

BEVEZETÉS - A társadalom idősödése fontos demográfiai változásokat eredményez a szívsebészetben. Az idősek kezelése során felmerül, hogy a szívműtét javítja-e az életkilátásokat, és a súlyos funkcionális korlátozottságot, amelyet a szívbetegség által kiváltott panaszok okoznak. MÓDSZEREK ÉS BETEGEK - A 2000. január 1. és 2006. június 30. között operált, 80 évesnél idősebb betegek retrospektív vizsgálatát tárgyaljuk. A 105 operált beteg átlagéletkora 81,5 év (80-87) volt. Betegeink 67%-a (70) szenvedett coronariabetegségben. Szignifikáns, tüneteket okozó aortastenosis 31%-ban (33) fordult elő, 16 esetben önállóan, 17 esetben coronariabetegséggel kombinálva. Egy-egy beteget operáltunk a mitralis billentyű elégtelensége, illetve aortastenosis és mitralis elégtelenség miatt. A műtéti euroscore 9,7 (5-18), a prediktív mortalitás 18% volt. A beavatkozások 9,5%-a volt akut, 42,9%-a sürgős, míg 47,6%-a tervezett. EREDMÉNYEK - A műtétek átlagos ideje 149± 23 perc, az aortalefogás ideje 65±11 perc volt. Az izolált coronariabetegség miatt végzett műtétek 82,9%-ában szívmotor nélküli technikát alkalmaztunk. A posztoperatív periódusban 2,9%- ban fordult elő veseelégtelenség, 37,4%-ban volt szükség transzfúzióra, valamilyen neurológiai deficit 2,9%-ban jelentkezett. A perioperatív szívinfarktus előfordulása 5,6% volt. A korai halálozási arány 4,8%, a késői (>30 nap) 14,3%. A követés lezárásakor élő 85 beteg közül 67 esetében (79%) a műtét előtti szívpanaszok megszűntek, fizikailag aktívak, önellátóak. Az életvitelben 14 beteg (17%) szorul segítségre, négy beteg (5%) önellátásra képtelen. KÖVETKEZTETÉSEK - Szívműtéttel 80 évesnél idősebb életkorban is csökkenthető a szívbetegség halálozása. A szívpanaszok megszűnésével javul a betegek funkcionális állapota, életminőségük hasonlóvá válik a nem szívbeteg kortársaikéhoz.

A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Ér- és Szívsebészeti Klinikáján az elmúlt 47 hónap során 2357 nyitott szívműtétet végeztek. A műtétek 1,6%-ában, 37 esetben került sor egyéb műtétnek a szívműtéttel való összekapcsolására. 30 esetben carotis desobliteratiót, 1–1 esetben alsó végtagi arteria thrombendarteriectomiát, anonyma rekonstrukciót, poplitea embolectomiat, arteria femoralis pulzáló haematomájának megoldását, cholecystectomiát, valamint két betegnél tüdőtumor-rezekciót végeztek a szívsebészeti beavatkozással együtt. Műtéti halálozásuk nem volt. Az együlésben végzett műtétek többsége ér- és szívsebészeti jártassággal egyaránt rendelkező sebészi team közreműködését igényelte.

A transmyocardialis lézeres revascularisatio (TMLR) egy viszonylag új operatív technika olyan, angina pectorisban szenvedő betegeknél, akiknél bypassműtét vagy PTCA nem végezhető. A beavatkozás során a szívizom falába csatornákat fúrnak lézerrel, a kamra üregéig. Bár a hatás mechanizmusa még kérdéses, a különböző lézertípusokkal végzett klinikai tanulmányok további vizsgálatokra ösztönző eredményeket mutatnak. A szerző összefoglalja a nemzetközi tudományos irodalomban megjelent kísérletes és klinikai eredményeket, a hatásmechanizmusok áttekintésére koncentrálva.