A sorrendben 61. kormányinfón, pár héttel ezelőtt, Lázár János kancelláriaminiszter egy elejtett félmondatával azt, a két éve jegelt kormányötletet elevenítette fel, amely kilátásba helyezte a gyógyszer-nagykereskedelem állami monopóliummá való átszervezését. Egyelőre nyitott kérdés, hogy mi volt ezzel a miniszter szándéka, valamint az is, hogy valódi kormányzati akarat lehet-e a háttérben arra, hogy a jelenleg jól működő gyógyszerellátó hálózatot magához vonja az állam.

Lázár miniszter, az említett eseményen így okoskodott: „Ha a trafikok dohányellátása lehetséges központi módon úgy, hogy Brüsszelt is meg lehetett győzni a megoldás jogszerűségéről, akkor ez a módszer - az állami tulajdonlás - kiterjeszthető a gyógyszer-nagykereskedelmi cégekre is.” E kijelentés, vagy inkább baljós utalás a szakmában azóta is sokakat foglalkoztat, ám tényleges következményeket, átszervezésre utaló kormányhajlandóságot még senki sem lát.

Patikai anomáliák?
Vannak, akik úgy vélik, csupán jól megfontolt, burkolt fenyegetés lehet e kijelentés, hiszen idén, az első félévben a hazai kórházak adósságállománya az államkincstár adatai szerint elérte az 51,8 milliárd forintot, azóta pedig havonta 3-4 milliárddal dagad az intézmények, beszállítóiknak eddig kifizetetlen adóssága. Aminek jelentős része a kiegyenlítetlen gyógyszerszámlákból adódik össze. Ebből nyilvánvalóan az következhet, hogy a kormány – különböző kedvezőtlen változások lebegtetésével – presszió alatt próbálja tartani a kórházaknak hosszú hónapok óta hitelező gyógyszerszállítókat, hátha ezzel, egy esetleges, jövőbeni alkutárgyalásoknál kedvezőbb pozíciókat tud majd kiharcolni magának. Egyesek (talán éppen a túlzottan gyanakvók), ugyanennek a szándéknak tulajdonítják azokat a nyár közepén felröppentett sajtóhíreket is, miszerint a patikák tömegével szegik meg a szabályokat, ezért az EMMI utasítására az OEP intenzív gyógyszertári ellenőrzésekbe kezdett. A szakma vélekedése már akkor az volt, hogy bár megtörténhet ezek az ellenőrzések némely patikában találnak kisebb-nagyobb szabálytalanságokat, de, hogy tömegével lennének a szabályszegők, az kizárhatónak mondható. Erre hívta fel a figyelmet – még a vizsgálatok idején – egy tévéinterjúban dr. Hankó Zoltán, a Magyar Gyógyszerészkamara elnöke is, aki elmondta: azt elképzelhetetlennek tartja, hogy a hazai gyógyszertárak tömegével szegnék meg a rájuk vonatkozó szigorú szabályokat. Annál is inkább, mert egyrészt az ellenőrző hatóság hosszú évek óta rutinszerűen ellenőrzi a tevékenységüket, másrészt az OEP és a NAV rendszereihez is csatlakozó online elszámolási rendszerük pontosan, naprakészen mutatja a forgalmukat, ami így mindenkor tételesen kontrollálható. Ettől függetlenül akadhat néhány patika, ahol áthágják a szabályokat, ám ez a tény az ellenőrzések során kiderül, és súlyos pénzbüntetést vonhat maga után, néhány esetben pedig a gyógyszertár bezárását is eredményezheti. Ezeket az egzisztenciális következményeket pedig aligha vállalnák a patikusok.

Hatalmas forgalom
Bár a kancelláriaminiszter elejtett mondata és a „tömegével visszaélő” patikusok esetének köztudatban való elhintése látszólag nem mutat semmilyen összefüggést és különösebben nem utal az államosítás szándékára ám, ha megnézzük a 2014-es, akkor félretett, terveket, azokból lehetne akár erre is következtetni. Pontosan két évvel ezelőtt, a hírek szerint éppen egy októberi kormányülésen, felvetődött a teljes magyar gyógyszerpiac állami monopóliummá való átalakításának az ötlete. Ez azt jelentené, hogy a patikáktól a nagykereskedésig a gyógyszerpiac irányítása egyetlen óriásvállalat kezébe kerülhetne. A szándék maga – ismerve a jelenlegi állami törekvéseket – akár elképzelhető volna, hiszen óriási pénzmennyiség forog ebben a körben. Az 1990-es évek óta a teljes szektor, a kiskereskedelemtől a nagykereskedésig teljesen magánkézben van. A nagykereskedelem évente 600-650 milliárdos piacon tevékenykedik, lényegében négy nagy szereplő (Hungaropharma, Phoenix, Euromedic, Teva) és néhány kisebb résztvevő kezében van a hazai gyógyszerforgalmazás. Ebből tavaly (a MaketingPirula adatai szerint) a Hungaropharma 265 milliárdos, a Phoenix 235, az Euromedic 57 milliárd forintos forgalommal szerepel, a Teva (figyelemmel arra, hogy piaci részesedése, a többiekhez képest viszonylag kicsi) az említetteknél szerényebb összeggel. Piaci részesedés tekintetében a zömében hazai tulajdonosi körrel rendelkező Hungaropharma 37 százalékot, a német Phoenix 35 százalékot, az izraeli Teva 15 százalékot és az ugyancsak izraeli Euromedic-Pharma 8 százalékot tulajdonol. A kórházak legnagyobb gyógyszerszállítója éppen az Euromedic-Pharma. Ezek a cégek modern raktárakkal, 21. századi technológiával és logisztikával a hátuk mögött biztosítják az ország zökkenőmentes gyógyszerellátását.

A kereskedőket nem avatták a tervekbe
Az vitathatatlan tény, hogy a gyógyszer-nagykereskedők a magyar egészségügy legtekintélyesebb hitelezői, hiszen forráshiányra hivatkozva sok kórház 60 napon túli tartozását sem képes nekik kiegyenlíteni, így folyamatosan küszködniük kell a milliós kintlévőségek kiegyenlíttetésével. Ez a tény pedig keményen ellentmond az államosítási szándék realitásának. Többek között erre hivatkozik számos ágazati szakértő, illetve egészségügyi közgazdász is. Indoklásuk szerint, józanésszel senki nem vállalná magára ennek a terhét, hiszen, ha a kórházak képtelenek fizetni a magán nagykereskedőknek, akkor az államnak (vagy az általa helyzetbe hozott „baráti” vállalkozásnak) miért és pláne miből fizetnének? A MarketingPirula által megkérdezett dr. Küttel Sándor, a Phoenix Pharma és egyben a magyarországi Gyógyszer-nagykereskedők Szövetségének elnöke, október elején azt mondta, hogy a sajtóhíreken kívül semmilyen információval nem rendelkezik, így találgatni sem szeretne. „Nem igazán tudom elképzelni, hogy lenne a hírnek alapja, de ad abszurdum előfordulhat, hogy akár a kórházi gyógyszerellátás állami felügyelet alá kerülhet, de a számlákat akkor is ki kell fizetni.” – tette hozzá, majd megjegyezte: az ágazat négy lábon áll, a kórház, a patika, a gyógyszergyár és a nagykereskedő összehangolt négyese biztosítja az ellátást, ha ennek az egyik lábát kihúzzuk, borul az egész. Ha egy ilyen kérdés valóban komolyan felmerül, bízom benne, hogy a megfelelő válaszhoz alaposan megvizsgálják a helyzetet, és a szakmát is bevonják”.

Lóránth Ida
eLitMed.hu
2016.október