A dementia – és annak leggyakoribb fajtája, az Alzheimer-kór – az egyik legnagyobb közegészségügyi kihívás napjainkban. A demens betegek körében gyakoribbak a gyógyszerfogyasztással kapcsolatos problémák (drug related problem, DRP): 65–93%-uk legalább egy DRP-vel (például nem megfelelő, illetve hatékonytalan gyógyszer szedése, nonadherencia) küzd. Mindazonáltal, jelen tanulmány az első, ami megvizsgálta, javulnak-e az Alzheimer-kóros betegek gyógyszerfogyasztással kapcsolatos problémái gyógyszerész által vezetett gyógyszerterápiás menedzsmentprogram (medication therapy management, MTM) révén. A szerzők Brazília egy közellátásban működő geriátriai ambulanciáján végeztek prospektív, nem kontrollos és nem randomizált, intervenciós vizsgálatot, amiben az MTM előtti és utáni betegadatokat hasonlították össze. Olyan betegeket vontak be, akik klinikai protokoll szerint megállapított Alzheimer-kór diagnózissal bírtak, és már legalább egy éve kezelték őket az ambulancián. Az utánkövetés hosszát hat hónapban állapították meg, mert az antikolinészteráz-kezelés hatékonyságának értékelését a klinikai protokoll szerint egyébként is hat hónaponként kell elvégezni. Az MTM három lépésből állt: 1. a beteg medikációs szükségletének, DRP-státuszának és terápiával kapcsolatos tapasztalatainak felmérése; 2. gondozási terv készítése (DRP-k megoldása, terápiás célok átbeszélése); és 3. a gondozási terv és végrehajtásának értékelése (klinikai kimenetek értékelése, a terápiával kapcsolatos új tapasztalatok felmérése). Az intervenciókat és a betegek, gondozók, rokonok utánkövetését hat hónapig végezték, az ambulancián és a betegek otthonában. Az első vizit és az első utánkövetési alkalom másfél órás volt, a további találkozások gyakoriságát és hosszát a beteg állapota és gyógyszerelési szükségletei határozták meg (a gyakoriság heti kettő és kéthetente egy között váltakozott). Az intervenciók gyógyszeres, illetve edukációs típusúak voltak (ez utóbbi a beteg, a gondozó és az egészségügyi szakemberek edukációját is jelenthette), továbbá a gyógyszerész labor- és egyéb vizsgálatokat is rendelhetett, vagy további egészségügyi szolgáltatóhoz is beutalhatta a betegeket. A vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsák: milyen hatékony volt az MTM a DRP-k megoldásában és a fizikai-biokémiai paraméterek javításában. A vizsgálatot 55 beteg csinálta végig, túlnyomórészt 62 és 93 év közötti nőbetegek, alacsony iskolai végzettséggel. A betegeknél átlagosan 3 DRP-t lehetett azonosítani, és betegenként átlagosan 5 intervencióra volt szükség (2:1 arányban gyógyszeres, illetve edukációs intervenciók). A leggyakoribb intervenciók a következők voltak: dózisigazítás, a beteg további egészségügyi szolgáltatóhoz való utalása, otthoni vércukor- és vérnyomásmérés, nem szükséges gyógyszerelés leállítása. Gyakran volt szükség további vérnyomás- vagy vérlipidszint-csökkentő szer rendelésére is. A gyógyszerészi intervenció révén sikerült az azonosított DRP-k 70%-át megoldani. Az 55 betegből kezdetben 36 nonadherens volt, a vizsgálat végére a 36-ból 30 beteg adherenssé vált. A vizsgálat kezdetén elvégzett kognitív tesztek szerint 3 betegnek normális volt a kognitív állapota, de ezek a betegek is bennmaradhattak a vizsgálatban, mert az volt a feltételezés, hogy a betegek lehetséges DRP-jei hamis diagnózishoz vezethettek, így a DRP-k megoldása után lesz majd érdemes felülvizsgálni diagnózisukat. Négy beteg esetében – akiknél az antidepresszáns terápia hibáit javították ki – a vizsgálat végére olyan mértékben javult a kognitív funkció, hogy kikerültek az Alzheimer-kór diagnózisából (a depresszió az Alzheimer-kórosoknál gyakori komorbiditás, de a dementia prodromális tünete is lehet; a nem vagy rosszul kezelt depresszió kognitív deficitet okozhat). Két beteg kognitív diszfunkciója a vizsgálat végére súlyosból közepesen súlyosra javult. Mint a szerzők kifejtik, a kognitív funkció javulása az egyéb komorbiditások (hypertonia, diabetes, dysphagia stb.) kezelésének a következménye is lehet. 13 betegnél azonban, az Alzheimer-kór progresszív jellegével egyezően, a vizsgálat végén kognitív funkcióromlást mértek. Összességében a szerzők megállapítják: a gyógyszerész által vezetett gyógyszerterápiás menedzsmentprogram sikeresen megoldotta az Alzheimer-kóros betegek gyógyszerfogyasztással kapcsolatos problémáinak 70%-át, javította a betegek vérnyomás-, glükóz-, összkoleszterin- és trigliceridértékeit, valamint javította a betegek terápiával kapcsolatos tapasztalatait és terápiás adherenciáját. Szemlézte: Kazai Anita dr. Eredeti közlemény: Forgerini, M., Lucchetta, R. C., Oliveira, F. M., Herdeiro, M. T., Capela, M. V., & Mastroianni, P. D. C. (2022). Impact of pharmacist intervention in patients with Alzheimer's disease. Brazilian Journal of Pharmaceutical Sciences, 58.