Klinikum

Mire is van szüksége a távolodónak?

2018. MÁRCIUS 29.

„Egy homokszemben látni a világot
A mennyet egy vadvirágban
A végtelent tartani ujjaid közt
És az örökkévalót egy órában.”
William Blake

B.J.Miller szuggesztív, kora-negyvenes, palliatív ellátásban dolgozó orvos a san francisco-i Zen Hospice programban. Mindkét lábát és a bal kézfejét csonkolni kellett egy fiatalkori súlyos áramütéses baleset miatt. TED-előadásában azzal a nyugalommal adja át gondolatait az életvégi ellátás minőségéről és fontosságáról, melyet egy végső határokig eljutott és onnan visszatért tudhat sugározni. Megosztja élményeit velünk, akik csak könyvekből, betegeink történetéből és empátiás beleérzésünk segítségével ismerjük a halál közelségét: a rettegést a test megváltozásától, átalakulásától.

Mindannyian páciensek, azaz a szó eredeti értelmében „szenvedők” vagyunk – állítja Miller a buddhizmus alaptételével egybehangzóan. Az emberi léttel szükségszerűen együtt jár a szenvedés, akár az élettel a halál. A szenvedésnek azonban van változtatható, szükségtelen része, melyet a nyugati kultúrában gyógyító intézményekben kezelnek, csillapítanak.



A kórházak a traumák, a betegség és a fájdalom intézményei. A betegségközpontúság mellett azonban szükség van emberközpontú ellátásra is, különösen az élet utolsó időszakában. Miller megérteti velünk, hogy az életvégi támogatáson túl az öregedés folyamatának mindegyik stádiumában –és hát születésünktől kezdődően öregszünk, haladunk életünk vége felé- szükségünk van enyhülésre, a jól-lét megtapasztalására.

Nem a halál ellenében, hanem éppen miatta lehet megtanulnunk jól megélni az életünket és azt, hogy hogyan tegyük életünket csodássá, nem csak elviselhetővé. Az élet vége felé közeledve felfelé ívelő folyamat részesei lehetünk, ha megtanuljuk „vadul szeretni a jelen pillanat tökéletességét”. Miller megtanít arra, hogy a kórházi, ablaktalan betegszobába becsempészett hógolyó milyen érzéki örömöt okozhat, ahogy olvadó csöppekben érintkezik a fedetlen bőrrel.

A végstádiumba érkező páciens, a krónikus, gyógyíthatatlan betegséggel küzdő, vagy demens beteg szenvedése nem a szavak szintjén csökkenthető. A velük töltött együttérző kapcsolatban –Miller megfogalmazásában: reflektív támogatóként- rávezeti őket arra, hogy mi jelenti számukra a legmegfelelőbb étket és azt kínálja föl nekik ehető táplálék, vagy illatokból, érintésekből, kedves látványból, hangokból álló szimbolikus falatok, vagy éppen csönd formájában, melyek érzéki-esztétikai örömet okoznak a távozónak.

Mire is van szüksége a távolodónak: kényelemre, önmaga és hozzátartozói tehermentesítésére, egzisztenciális békére, a csoda és a spiritualitás élményének átélésére. A szépség mindenben ott van. A végső kapuig tehát „szeressük a jelenünket az érzékeinken és a testünkön keresztül, ami által élünk és meghalunk”.

Tremkó Mariann
eLitMed.hu
2018.03.28

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Klinikum

Az inzulinrezisztencia gyógyszeres kezelése

Az inzulinrezisztencia több betegség, szindróma pathogenezisében részt vesz, ezek közül a legfontosabb a metabolikus szindróma, a 2-es típusú cukorbetegség, a polycystás ovarium szindróma

Klinikum

A bél-agy-tengely újabb összefüggései

Gyulladásos bélbetegség esetén több mint duplájára nő a demencia kockázata; IBD-ben szenvedőknél 7 évvel korábban kezdődik az elbutulás.

Klinikum

A hyperuricaemia diétás vonatkozásai

MEZEI Zsuzsanna

A húgysav keletkezésének vannak endogen (purinszintézis, sejtpusztulás) és exogen (táplálkozás) forrásai. A kezelésnek tehát ennek megfelelően kell, hogy legyen nem csak endogen, hanem exogen útja is, ami magát a táplálkozást (és a helyes életvitelt is) foglalja magába.

Klinikum

Reumatológiai gyulladásos megbetegedések és családtervezés – a reumatológus szemével - A Figyelő 2017;1

SEVCIC Krisztina

Klinikai vizsgálatok igazolják, hogy az RA-s nőknek kevesebb gyermekük születik, illetve gyakoribb köztük a gyermektelenség, különösen, ha fiatal életkorban (30 éves kor előtt) diagnosztizálják betegségüket, illetve ha a diagnózis felállításakor még nincs gyermekük.

Klinikum

A Janus-kináz-gátlás alapjai – mi történik a sejten belül? - A Figyelő 2017;1

POLGÁR Anna

A rheumatoid arthritis (RA) patomechanizmusának ismert résztvevői az aktivált T-sejtek által stimulált B-sejtek és a monocyta-macrophag rendszer sejtjei, amelyek jelentős mennyiségű gyulladásos citokint termelnek. A citokinek hatásukat a különböző sejteken megjelenő receptorok közvetítésével fejtik ki.

Kapcsolódó anyagok

Gondolat

Spiritualitás és a pszichiátria

A pszichiátria mentális betegekkel foglalkozik, akiknek életéből az értelemmel telítettség és a cél elveszett. E betegek felépülése úgy is értelmezhető, hogy új célokat és értelmet kell, hogy találjanak, leginkább a barátok és a család támogatásával, akik osztoznak ezen értékekben. Az érték- és hiedelemrendszerbeli osztozás biztosítja az egyén számára az élet egyensúlyát, és azt a hajlandóságot, hogy ezen támogatásokkal adaptív módon küzdjön az élet során. Alapvető jelentőségű tehát, hogy az egyén megszerezze és használja azokat a készségeket, melyekkel saját jólétüket elősegítő spiritualitásukat felszínre tudják hozni.

Gondolat

Mégis kinek az élete? -- beszélgetés a Centrál Színházban az eutanáziáról

A Centrál Színház nagysikerű előadása, a Mégis kinek az élete? után orvosok és színészek vitatták meg az eutanázia napjainkban is folyamatosan vihart kavaró kérdéseit 2011. december 7-én.

Gondolat

A normalitás mítosza

Máté Gábor a Normalitás Mítosza címet viselő előadásában erős kritikával illette a kirekesztő nyugati kultúrát, amely szerinte patogén-tényező számos mentális betegségben.

Hírvilág

A tehetséget egy rendező sem ronthatja le – Celebinterjú

GYIMESI Ágnes Andrea

Tahi Tóth László színművésszel beszélget Gyimesi Ágnes Andrea a legerősebb szerepélményekről, a hipochondriáról, a halálról, Latinovitsról és Darvas Ivánról.

Hírvilág

A palliatív kezelés javítja az életminőséget

A rákbetegek palliatív ellátása javíthatja az életminőséget és a betegek hangulatát, de nem csökkenti a tünetek súlyosságát.