A "Magyar Diabetes Társaság Diabetológus Orvosa" minősítés jelenleg ráépített szakképesítést jelent, amelyet leggyakrabban belgyógyászok, endokrinológusok, gyermekorvosok, illetve háziorvosok szereznek meg. Angol nyelvterületen a diabetológusok egyben endokrinológusok is, míg Magyarországon a jelenleg felnőtteket ellátó diabetológusok többsége belgyógyász és nem rendelkezik endokrinológiai szakvizsgával. Ennek történeti háttere van: a magyarországi diabetológiai ellátás alapköveit belgyógyászok rakták le. Természetesen az endokrinológiai, diabetológiai és belgyógyász diszciplinákat nem lehet szétválasztani, azok egyaránt fontosak, mégis felmerül, hogy a diabetesben szenvedő betegek ellátásához milyen tudás szükséges. A diabetológiai szakrendelések működésének elsődleges feladata a gondozott betegek diabeteshez kapcsolódó akut és krónikus szövődményeinek megelőzése, késleltetése. Fontos ez a beteg szempontjából, hiszen ezek a szövődmények jelentősen ronthatják életminőségét, illetve fontos a társadalom szempontjából is, hiszen az egészségügyi költségvetésre a szövődmények kezelése rója a legnagyobb terhet. A diabetes, endokrinológiai pathomechanizmusú betegség, hiszen egy belső elválasztású mirigy hormontermelése csökken (1-es típusú diabetes mellitus), vagy a hormonnal szemben alakul ki rezisztencia (2-es típusú diabetes mellitus), továbbá társulhat más endokrinológiai betegségekhez, pl. coeliákához vagy autoimmun thyreoditishez is. A gondozás során azonban az endokrinológiai megközelítés mellett az általános belgyógyászati elvek is igen fontos szerepet kapnak, hiszen a krónikus szövődmények megelőzése érdekében a lipidparaméterek, a veseműködés, a cardiovascularis állapot, a vérnyomás kontrollja legalább olyan fontos, mint a szénhidrát-anyagcsere ellenőrzése. A szövődmények monitorozása rendszeres, általános belgyógyászati vizsgálatot, illetve társszakmákkal (szemészet, érsebészet, kardiológia, stb.) együttműködő holisztikus szemléletet igényel. Véleményem szerint a cukorbetegek gondozása során a belgyógyász alapképesítés jobban megfelel ezeknek az elveknek. Eddig a diabetológus képesítéssel rendelkező kollégák álltak a cukorbeteg-gondozás „piramisának” csúcsán. A közelmúltban azonban megjelent egy rendelet (www.oep.hu), mely a vércukorszintmérő készülék felírásának jogosultságát kivette a diabetológusok kezéből és átadta az endokrinológusokéba, függetlenül attól, hogy a kolléga rendelkezik-e diabetológus képesítéssel, vagy gyakorlattal. A rendelet felveti azt a félelmet, hogy a diabetesben szenvedő betegek gondozása átkerül az endokrinológusok hatáskörébe, követve a véleményem szerint nem optimális angol modellt. A Magyar Diabetes Társaság és a Magyar Belgyógyász Szakmai Kollégium egyeztetett az OEP-pel a vércukormérők felírási jogosultságáról és ígéretet kaptunk, hogy a következő közlönyben már ismét szerepelni fognak a belgyógyászok is (www.diabet.hu). Dr. Kis János Tibor Belgyógyász, diabetológus.