A kelet-skóciai Portmoakban jött a világra. Az edinburgh-i egyetem elvégzése után előbb bányaorvos lett, majd Manchesterben kezdett sebészeti praxist. 1841 novemberében részt vett egy francia mesmerista előadásán, akinek sikerült a színpadra hívott nézőket módosult tudatállapotba juttatnia: nem tudták felnyitni a szemhéjukat. (A német Mesmer volt az, aki a 18. század második felében Párizsban "delejes gyógyítás" révén, homályos teremben tartott szeánszokon csodás gyógyulásokat ért el, az orvosok azonban túltengő miszticizmusa miatt elutasították tanait.) Először Braid is sarlatánságra gyanakodott, de a kérdés nem hagyta nyugodni. Saját magán, majd feleségén és a szolgálóin kísérletezett, s idővel ő is nyilvános bemutatókat rendezett, amelyeken alanyait transzszerű, alváshoz hasonló, de féltudatos állapotba hozta, amelyben hajlandók voltak utasításait teljesíteni. Rájött arra, hogy a jelenségnek - Mesmer tanaival ellentétben - semmi köze az állati mágnesességhez, vagy a páciens és az irányító személy között áramló mágikus folyadékhoz, hanem inkább a tudatnak az ismétlődő ingerek okozta "felfüggesztésével", egyfajta - az intenzív összpontosítás okozta kifáradás által kiváltott - alváshoz hasonló fiziológiai jelenséggel van összefüggésben. Alanyait arra kérte, hogy koncentráljanak egy fényes, élettelen tárgyra, amelyet olyan közel tartott, hogy kifárassza a szemet és a szemhéjat, ami általában a szem spontán bezáródásához vezetett, és előidézte a szemhéj vibrálását is. Magát a "hipnózis, hipnotizál, hipnotizőr" szavakat is Braidnek köszönhetjük, aki - a jelenséget az alvás egyik formájának gondolva – az idegek "álomba merülését" 1843-ban az alvás görög istene, Hüpnosz után alkotta meg a neurohipnózis vagyis idegrendszer-alvás, majd később a hipnózis kifejezést. Amikor rájött, hogy a hipnotikus állapotba került páciensek esetében nem valódi alvásról van szó, már hiába próbálta meg a figyelem egy dologra való összpontosítására utaló monoideizmus kifejezést bevezetni. Tapasztalatairól számos munkát írt. A hipnózis felfedezése című könyve 1948-ban magyarul is megjelent. A hipnózist műtéti érzéstelenítésre használta. Eredményeket ért el a paralízis, a reuma, a beszédképesség elvesztésének (aphasia) kezelése során, és reménykedett abban, hogy a hipnózissal gyógyíthatatlan idegrendszeri betegségeket is sikerrel kezelhet. 1860. március 25-én szívrohamban halt meg Manchesterben. Hírnevét kezdetben aláásta, hogy túl messzire merészkedett az akkoriban még áltudománynak tartott területen, idővel aztán egyre több tudós ismerte el igazát. Mivel a sebészi beavatkozások során tapasztalt idegesség és fájdalom hipnózissal csökkenthető, a kémiai érzéstelenítés megjelenéséig gyakran használták ezt az eljárást. A tudatot háttérbe szorító, az emberi elme akkoriban kevéssé értett és sokakat megrémítő mélységeit is feltáró hipnózissal később pszichiáterek kísérleteztek. Kezdetben Freud is hipnózissal dolgozott, de mert úgy látta, hogy nem mindenki hipnotizálható (az emberek egyharmada nem ejthető hipnózisba), és tartós eredményeket nem tud elérni a lelki betegségek gyógyításában, ezért más módszereket keresett.