A generalizált, konvulzív status epilepticus egy olyan sürgős ellátást igénylő helyzet, melynek ellátását – amennyiben a görcsroham nem kórházi környezetben jelentkezik – már prehospitális környezetben szükséges megkezdeni. Az ajánlások alapján 10 mg midazolam intramuscularis beadása javasolt, ugyanis ez a bejuttatási mód egyszerű és hatékonyságát „A” szintű evidenciák igazolják. A midazolam intranasalisan is alkalmazható („B” szintű evidencia), az intravénás alkalmazásról ugyanakkor nincsenek jó minőségű, megbízható eredmények. Kutatási helyzeten kívül, valós körülmények között a midazolam gyakran intranasalisan vagy intravénásan kerül alkalmazásra és sokszor az ajánlottnál alacsonyabb dózisokban. Egyes kohorszvizsgálatok alapján mind az intranasalis, mind pedig az alacsonyabb dózisú adagolás kevésbé hatékony a roham megszüntetésében, ugyanakkor ezeket a vizsgálatokat megzavarhatja, hogy az ellátók a gyógyszer dózisát a betegség véleményezett súlyosságának megfelelően változtatták. Guterman és társai az Annals of Emergency Medicine-ben megjelent cikkükben felnőttekben jelentkező status epilepticus midazolammal történő prehospitális ellátásának retrospektív kohorszvizsgálatát mutatják be. A vizsgálat alapjául az USA-ban a prehospitális ellátásban az ESO-rendszeren keresztül rögzítésre került adatok szolgáltak. A vizsgált betegpopulációt azok a legalább 18 éves, prehospitálisan status epilepticusnak ítélt állapottal diagnosztizált betegek alkották, akiknél első választott benzodiazepinként midazolam került alkalmazásra. A keringésmegállásnak véleményezett vagy újraélesztésen átesett betegeket kizárták a vizsgálatból. Korábbi eredmények alapján a prehospitális status epilepticus diagnózis mérsékelten szenzitív, de magas specificitást mutat. A rögzítésre került változók az alkalmazott bejuttatási mód (intramuscularis, intranasalis, intravénás, intraossealis és nem rögzített), az alkalmazott dózis, a beteg kora, neme, rassza és feltételezett droghasználata voltak. A vizsgálat elsődleges kimenetele a prehospitális ellátás során alkalmazott további benzodiazepinterápia volt, melyet a folytatódó rohamaktivitás egyik indikátoraként több randomizált, kontrollált vizsgálat is használ. A másodlagos kimenetel a légzéstámogatás volt, mely magában foglalja a definitív légútbiztosítást, a supraglotticus légútbiztosítást, CPAP vagy BVM alkalmazását. A vizsgálatban összesen 7634 beteg szerepelt, akik átlagos életkora 46 év volt, 49,5%-uk volt nő. A midazolamkezelés az ajánlásoknak (10 mg im. adagolás) 4,1%-ban felelt meg. Az esetek 29,6%-ában teljesült az elsődleges és 6,1%-ában a másodlagos végpont. A midazolam adagolása az esetek 19,7%-ában intranasalisan, 45,6%-ában intravénásan, 34,7%-ában intramuscularisan történt, a leggyakrabban alkalmazott dózisok 2 mg (18%), 3 mg (21%) és 5 mg (50%) voltak. Az intravénás dózis általában alacsonyabb volt, mint az egyéb úton alkalmazott dózisok (medián dózis iv. 3 mg, im., inh. 5 mg). A betegkarakterisztikával és alkalmazott dózissal korrigált analízis alapján az intramuscularis adagoláshoz képest az intranasalis adagolást nagyobb, míg az intravénás adagolást kisebb eséllyel követte második benzodiazepin alkalmazása. A légzéstámogatás szempontjából nem voltak szignifikáns különbségek a csoportok között. A magasabb dózisok mellett szignifikánsan kevesebb alkalommal következett be az elsődleges végpont, míg a másodlagos végpont szempontjából az alkalmazott dózisok között nem volt szignifikáns különbség. A vizsgálat limitációiként a szerzők a betegellátás hospitális szakáról beszámoló adatok hiányát, a magas dózisban (5 mg-nél nagyobb dózisban alkalmazott), intravénásan adagolt gyógyszeres esetek számának alacsony voltát, a második benzodiazepinadagolás pontos indikációjának hiányát, a további klinikai paraméterek (pl. légzésdepresszió és kialakulásának dinamikája) hiányát, valamint a status epilepticus definíciójának pontos alkalmazását igazoló adatok hiányát említik. Összefoglalásként a valós körülmények között alkalmazott midazolamadagolás csupán az esetek 4,1%-ában felelt meg az ajánlásokban foglaltaknak. Az intramuscularis adagoláshoz képest az intranasalis adagolás mellett magasabb, míg az intravénás adagolás mellett kevesebb alkalommal volt szükség további terápiára. Szemlézte: Cséke Balázs dr. Eredeti közlemény: Guterman EL, Sporer KA, Newman TB, et al. Real-World Midazolam Use and Outcomes With Out-of-Hospital Treatment of Status Epilepticus in the United States. Ann Emerg Med. 2022;80(4):319-328.