Először rögzítették EEG-vel egy haldokló ember agyhullámait. Az agy az átmenet során és 30 másodpercig a halál után is aktív és koordinált maradt. Az átmenet során az álmodásra, a memória-előhívásra és a meditálásra jellemző EEG-hullámok jelentek meg. A kínai, észt, kanadai és egyesült államokbeli koprodukcióban készült tanulmány szerzői egy 87 éves, traumatikus szubdurális hematóma eltávolítása után epilepsziás rohamokat produkáló észt beteget monitoroztak folyamatosan EEG-vel, és felvételek készültek akkor is, amikor a beteg szívroham következtében elhalálozott (a beteg fizikai állapota miatt és családja kérésének megfelelően újraélesztés nem történt). Mint Raul Vicente és kollégái írják, korábban a neurológusok azt feltételezték, hogy haldoklás közben hipoaktív állapotban van az agy, azonban állatkísérletekkel már bebizonyosodott: szívleállás után megnövekszik az agy aktivitása, különösen a gamma-aktivitás. Mind ez idáig azonban ember haldoklása során, akut körülmények között nem készült teljes standard EEG-felvétel (csak egyszerűsített EEG-felvételek készültek, csak a frontális cortex fölött, palliatív betegek körében). A jelen vizsgálatban ismertetett felvételek a következőkről tanúskodnak: a haldoklás során csökkent a théta-aktivitás és (a neuronális aktivitás kétoldali szuppressziója után) nőtt az abszolút gamma-aktivitás. A szívleállás után az interiktális periódushoz képest megnövekedett a relatív gamma-aktivitás, míg a delta-, béta- és alfa-aktivitás csökkent, valamint az abszolút gamma-aktivitás is csökkent. Végül azt lehetett megfigyelni, hogy az alfa-sáv erős moduláló hatást fejtett ki a keskeny és széles sávú gamma-aktivitásra egyaránt. Az interregionális koherenciaanalízis szerint a szívleállás után a lassabb frekvenciákon csökkent a globális koherencia, míg a gyorsabb frekvenciákon nem változott, sőt a keskeny gamma-frekvencián enyhén növekedett. Mindez arra utal, írják a szerzők, hogy az alacsony és magas frekvenciájú hullámok között az agyi aktivitás megszűnése során bonyolult összjáték alakul ki. A szerzők tanulmányukat szabadon hozzáférhető módon, a Frontiers in Aging Neuroscience című lapban jelentették meg. Mint kifejtik, a korábbi rágcsálóvizsgálatokhoz képest érdekes különbség figyelhető meg embernél: míg rágcsálónál a szívleállás után a delta, théta és alfa modulálják az alacsony gamma-aktivitást, az emberi agyban a moduláció valamennyi gamma-sávban megtörténik, és főleg az alfa-hullámok mediálják. Jelenlegi tudásunk szerint az alfa-hullámok kognitív folyamatok során jönnek létre, és gátolják az adott feladat elvégzéséhez nem szükséges kérgi területeket. Mivel egészséges emberekben ez az alfa-gamma kölcsönhatás kognitív folyamatok, memória-előhívás és meditáció során történik, a szerzők elképzelhetőnek tartják, hogy az emberi agyban szívleállás után megfigyelt alfa-gamma kölcsönhatás a halál közeli élményről szóló beszámolókban megjelenő „életút-áttekintés” agyi reprezentánsa. A szerzők elmondják: eredményeik értelmezése során figyelembe kell venni, hogy EEG-felvételük vérzést elszenvedett traumatikus agysérült beteg epilepsziás rohamai során és között készültek, továbbá a beteg többféle gyógyszeres kezelésben is részesült. Mindazonáltal azt is hozzáteszik, egészséges alanyok halála közben definíció szerint a továbbiakban sem lehet majd EEG-felvételt készíteni. Szemlézte: Kazai Anita dr. Eredeti közlemény Vicente, Raul, et al. Enhanced Interplay of Neuronal Coherence and Coupling in the Dying Human Brain. Frontiers in Aging Neuroscience (2022):80.