Idegtudományok

Hogyan reprezentálódik az én és a többi személy az agyban?

2022. AUGUSZTUS 16.

A társas kapcsolatok alapvető szerepet játszanak az egyén jóllétében, azonban az agyi képalkotó vizsgálatok még csak most kezdik feltárni a társas kapcsolatok agyi reprezentációját. Az amerikai kutatók tanulmányukban azt igyekeztek feltárni, hogyan alakul az agyban más személyek reprezentációja annak függvényében, hogy milyen meghatározónak (közelinek) érezzük őket saját identitásunkban.


A 43 vizsgálati személy önmagával és más személyekkel kapcsolatos reflekciós feladatot végzett el fMRI-ben (összesen 16 célszemély volt: saját én/szelf, 5 közeli hozzátartozó, 5 ismerős és 5 híresség). Ez előtt a vizsgálati alanyok beszámoltak arról, milyen közelinek érzik magukhoz az egyes személyeket, és mennyire érzik magukat magányosnak (a kutatók ennek alapján állították össze a célszemélyek listáját). A kutatók fejlett elemzési technikát használva értékelték az alanyok önmagukra és a többi személy nevére adott neuralis válaszait az eddigi tudásunk szerint az önreprezentációval kapcsolatos agyterületen (medialis prefrontális cortex, mPFC) és a teljes agyban. Az mPFC-ben és a szociális agyban az egyes személyek képére adott válaszok a 3 szociális kategória (közeli hozzátartozó, ismerős és híresség) szerinti clusterekbe rendeződtek. Az mPFC univariáns aktivációja, valamint a multivariáns mPFC- és szociális agyi aktiváció én–másik személy közötti hasonlósága a vizsgálati alany másik személlyel kapcsolatos szubjektív közelségérzésével arányosan nőtt. A gyengébb szociális kapcsolatokkal rendelkező (magányosabb) vizsgálati alanyok esetében a szociális agyban módosult az én–másik személy reprezentáció térképe, és az mPFC területén a magányosság az én és más személyek közötti reprezentációs hasonlóság csökkenésével járt együtt.

A vizsgálat részletes bemutatásakor a Journal of Neuroscience-ben megjelent tanulmány szerzői kifejtik: a magányosság érzése bizonyítottan rontja a mentális és a fizikai egészséget egyaránt. Ismert továbbá, hogy az mPFC akkor aktiválódik, amikor az egyén saját magáról gondolkodik, illetve hasonló aktivációs mintát mutat akkor, amikor az egyén közeli személyekre gondol. A témába vágó korábbi vizsgálatok eredményei közül kiemelik a következőt is: amikor az egyén hozzá közelálló személyek arcképét nézi, a multivariáns mPFC-válaszok az úgynevezett eigenvektor-centralitást tükrözik, azaz annak mértékét mutatják, ahogyan a közeli személyek sok kapcsolattal rendelkező más személyekhez kötődnek (ez a népszerűség objektív mércéje). Korábbi vizsgálatokban az is kiderült, hogy a barátok ugyanarra a társas stimulusra hasonló neuralis választ adnak, vagyis elképzelhető, hogy az interperszonális közelség az önreprezentációban is megjelenik. A szerzők célja tehát az volt, hogy kiderítsék: hogyan reprezentálódik a személy és a többi ember közötti szubjektív kapcsolat az mPFC-ben (ha egyáltalán ott reprezentálódik), és hogy a magányosság hogyan módosítja ezt a reprezentációt.

Az fMRI-vizsgálat során az alanyoknak pontozniuk kellett, hogy egy-egy tulajdonságot (pl. barátságos, szórakoztató, lelkes, udvarias) mennyire éreznek jellemzőnek a 16 célszemélyre. Ezt követően pontozniuk kellett, hogy mennyire érzik közel magukat a célszemélyekhez, mennyire érzik hasonlónak magukat a célszemélyekkel, és mennyire ismerik azokat, továbbá ki kellett tölteniük egy magányosságot mérő kérdőívet.

Az így nyert adatok elemzése során először bebizonyosodott, hogy az mPFC aktivációs mintázata valóban reprezentálja a személy és a többi ember közötti szubjektív kapcsolatot, és a teljes agyi mintázat elemzésekor kiderült: a cingularis kéreg posterior része (PCC) is részt vesz a személy és a többi ember közötti szubjektív kapcsolat leképezésében (ennek az agyterületnek az aktivitása is lineárisan nőtt az alany és a másik személy közötti közelséggel és a mintázat is hasonlóan alakult). A szerzők megállapították azt is, hogy az azonos szociális kategóriába tartozóknak hasonló a neuralis reprezentációja, vagyis az mPFC jól szervezett térképet tart fenn a szociális hálónkról, és ehhez hasonló mintázat jelenik meg a PCC-ben is. Minél nagyobb a szubjektív közelségérzés, annál hasonlóbb válaszok keletkeznek az mPFC-ben az én és a másik neve hallatán, azaz, mint a szerzők megjegyzik: igaz lehet az a szociálpszichológiai tézis, hogy a hozzánk közelállókat beépítjük saját önképünkbe. Kiderült: a magányosság megváltoztatja azt az aktivációs mintát, ami az mPFC-ben és a PCC-ben az én és a másik neve hallatán keletkezik: 1., a nagyobb magányossággal együtt az mPFC-ben csökken, míg a PCC-ben nő az aktivitás (függetlenül attól, hogy a másik személy a három közül melyik társas kategóriába tartozik; és 2., ahogy a magányosság nő, a három kategória reprezentációja mind az mPFC-ben, mind a PCC-ben egyre hasonlóbbá válik egymáshoz. Különösen figyelemre méltó, hogy a középső kategóriába tartozók, azaz az ismerősök reprezentációja a magányosság növekedésével szinte azonossá vált az mPFC-ben. A magányosság tehát elhalványítja a társas kategóriák közötti és az azokon belüli különbségeket.

Összefoglalójukban a szerzők kifejtik: az interperszonális közelség az én és a másik agyi reprezentációjának növekvő átfedésével jár együtt, ami igazolja azt a szociálpszichológiai tézist, hogy az én/szelf interperszonális természetű, és csak a többiekkel való kapcsolati háló kontextusában definiálható, azaz hogy az én/szelf minden kapcsolatban más és más: minden kapcsolatban az adott kapcsolatra jellemző relációs szelf működik, a magányosok önreprezentációja azonban lekapcsolódik a környezetről, és a magányosok kevésbé bírnak különbséget tenni a szelf és a többiek között.


Szemlézte:
Kazai Anita dr.

Eredeti közlemény:
Courtney, A. L., & Meyer, M. L. (2020). Self-other representation in the social brain reflects social connection. Journal of Neuroscience, 40(29), 5616-5627.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Idegtudományok

A stroke új kezelése

Kutatók egy új terápiás eljárást ismertettek, mellyel csökkenthetőek az agyi infartus okozta károsodások, az elhalt idegek újra növekedhetnek, a kiesett működések helyreállhatnak. Ráadásul az eddigiekkel szemben „a terápia hosszú idővel a stroke után is hatékony” - állítja Gwendolyn Kartje, a cikk első szerzője.

Idegtudományok

A drogok hatása az agyra

A kábítószerélvezet valószínűleg a „gondolkodás nélküli cselekvés” veleszületett hajlamához köthető. Legalábbis ezt mutatták ki a kutatók mesterséges stimulánst használó testvérek vizsgálata alapján.

Idegtudományok

A szerotonin nem csak neurotranszmitter

A szerotonin nemcsak ingerületátvivőként működik, hanem a génexpresszió szabályozásában is részt vesz. E felfedezés következtében jobban megérthetjük a normál agyfejlődést, a pszichiátriai és neurodegeneratív betegségeket, és új terápiás módszereket fejleszthetünk ki.

Idegtudományok

A krónikus neurológiai Covid-tünetek hátterében álló mechanizmus

Bár a hosszú Covidnak nevezett krónikus tünetegyüttes diszexekutív szindrómával vagy ködös agyműködéssel járhat, az eddigi vizsgálatok nem találtak a tünetek hátterében encephalitist. Amerikai patológusok most megfejtették a mechanizmust, ami legalábbis részben magyarázhatja a neurológiai tüneteket.

Idegtudományok

Az agyi plaszticitás kulcsa

A felnőtt korban született neuronok jóval a neurogenezis hanyatlása után is hozzájárulnak az agy flexibilitásához, állapította meg a Journal of Neuroscience tanulmánya.

Kapcsolódó anyagok

Hírvilág

Neurojog

Hogyan befolyásolhatják a kognitív idegtudomány legújabb eredményei a jogrendszert?

Idegtudományok

Az agytérképek csapdába csalhatnak, új reprezentációs keretrendszerre van szükség

A különböző feladatok elvégzéséért felelős agyterületek feltérképezése a területek nagy átfedése miatt nemcsak lehetetlen, de ezt célul tűzni félrevezető is egyben, nyilatkozta a lapnak Lisa Feldman Barrett, a Northeastern University pszichológusa. A tudósok az elmúlt száz évben eredménytelenül keresték a mentális kategóriák: a gondolkodás, az érzékelés, a döntéshozatal, az emlékezés, a mozgás és a többi mindennapos élmény hátterében álló agyterületek közötti határokat, folytatja Barrett, és hozzáteszi: számos közelmúltban megjelent neurológiai vizsgálat is azt bizonyítja, hogy ezek a mentális életet leíró kategóriák nem segítenek annak megértésében, hogyan strukturálódik és hogyan dolgozik az agy. Hibás az az elképzelés, hogy erős párhuzam van az idegkutatók által használt mentális kategóriák és a mentális események neuralis implementációja között, hangsúlyozza a pszichológus.

COVID-19

Enyhe tünetmentes SARS-CoV-2-fertőzött betegeknél észlelt íz- és illatérzékelés-változás

Az egyes jelentések és tudományos publikációk a SARS CoV-2 vírussal fertőzött betegek tünetei között leggyakrabban a lázat, a fáradtságot, a száraz köhögést, az izomfájdalmat és a légszomjat említik. Ugyanakkor enyhe tüneteket mutató betegek gyakran számoltak be a szag- vagy ízérzékelésben bekövetkezett változásokról, mint a megbetegedés általuk tapasztalt első jeléről.