A North American Menopause Society új állásfoglalást közölt a posztmenopauzás osteoporosis megelőzéséről, kivizsgálásáról és kezeléséről. A korábbi, 2006-os irányelveket az azóta napvilágot látott bizonyítékok alapján frissítették. Osteoporosisról akkor beszélünk, ha a csontok ásványianyag-sűrűsége (bone mineral density, BMD) alapján számított T-pontszám ≤–2,5, vagy ha a beteg korábban a csontritkulás számlájára írható patológiás csonttörést szenvedett. A legfontosabb ajánlások a következők: Megelőzés Az idősödő nőket tájékoztatni kell az osteoporoticus csonttörések kockázatáról és arról, hogy ez miként csökkenthető: megfelelő kalciumbevitellel (napi 1200 mg) és D-vitamin-bevitellel (napi 800–1000 NE), rendszeres testmozgással és az elesés megelőzésével. Az elesés kockázatát fel kell mérni évente, illetve ha romlik a beteg fizikai vagy szellemi állapota. Kivizsgálás A BMD mérése először 65 éves korban javasolt. Ennél fiatalabb nők esetében akkor érdemes megfontolni, ha fennáll a következő kockázati tényezők egyike: – bármilyen csonttörés a menopauza óta, – <21 kg/m2-es BMD, – a szülők valamelyikének anamnézisében szereplő combnyaktörés, – dohányzás, – rheumatoid arthritis, – túlzott alkoholfogyasztás. Az osteoporosis klinikai kockázati tényezői közé tartozik ezen kívül a hátfájdalom, a kyphosis, a tartós szteroidkezelés és a hyperparathyreoidismus. A csont-átépülést („turnover”) jelző biokémiai markerek rutinszerű meghatározása nem indokolt. Kezelés Gyógyszeres kezelés javallott, ha: – a két energiaszintű röntgen-abszorpciometriás (DEXA) vizsgálattal osteoporosist mutattak ki (T-pontszám ≤–2,5), – a beteg már elszenvedett csontritkulással összefüggő combnyak- vagy csigolyatörést, – A T-pontszám –1 és –2,5 közötti, és a FRAX internetes kockázatszámító rendszer szerint a combnyaktörés 3 éves valószínűsége ≥3% vagy az összes osteoporoticus törés 10 éves kockázata ≥20%. Első vonalbeli szerként biszfoszfonátok alkalmazása javasolt. A beteg együttműködéséhez szükséges őt tájékoztatni arról, hogy veszélyeztetett a csonttörések szempontjából, és tartós kezelésre lesz szükség. A biszfoszfonát-kezelés optimális időtartamáról nem állnak rendelkezésre bizonyítékok, mert eddig nem értékelték megfelelő módon a csonttörések kockázatát a terápia abbahagyása után. Követés A biszfoszfonáttal kezelt betegek esetében a BMD mérését érdemes megismételni 1–2 évnyi kezelés után. Ha nem csökkent a csontsűrűség, a kezelés hatásosnak tekintendő, és felesleges a továbbiakban ismételni a BMD meghatározását. Ha nem áll fenn a biszfoszfonát-kezelés javallata, az irányelv szerint nem jár előnnyel a csontsűrűség ismételt meghatározása az első mérés után 2–5 éven belül. Tanulságok A North American Menopause Society új irányelvei közül kettőt érdemes kiemelni, amelyek megváltoztathatják az aktuális gyakorlatot. Az első, hogy a BMD meghatározása nem javasolt 65 éves kor alatt, hacsak nem áll fenn az osteoporosis valószínűségét növelő kockázati tényező. A második megfontolandó ajánlás, hogy a negatív eredményű DEXA-vizsgálatot nem érdemes megismételni 2–5 éven belül, és a biszfoszfonát-kezelés elkezdése után is elegendő egy alkalommal felmérni a terápia csontsűrűségre gyakorolt hatását. Szemlézte: eLitMed.hu, dr. Kern Dávid Forrás: Menopause 2010 Jan/Feb; 17:25. (absztrakt) Menopause 2010 Jan/Feb; 17:25. (teljes közlemény pdf formátumban) Kapcsolódó anyagok: Az osteoporosis gyógyszeres kezelésének irányelvei (American College of Physicians; 2008) Osteoporosis [Guideline]. American College of Obstetricians and Gynecologists; 2004 NOF’s Clinician’s Guide to Prevention and Treatment of Osteoporosis. National Osteoporosis Foundation; 2010 Több a csonttörés, mióta kiderültek a hormonpótlás veszélyei