Az anorexiát mindenki ismeri – ezek a betegek nem esznek, mert saját testképükkel nincsenek megelégedve (kövérnek képzelik magukat), súlyosan, akár életveszélyesen lesoványodnak. Nemrég a tanorexiás esetek halmozódását figyelték meg a pszichiáterek, a kifejezést az anorexiából és a „to tan” (barnulni) angol szóból alkották. A pácienst kóros vágy jellemzi a barna bőr, a szolárium után. A háttérben itt is a hibás testkép áll, a betegek azt hiszik, hogy túlságosan sápadtak, s ezt a környezet elítéli, figyeli. Nem érdekli őket az ultraibolya sugárzás veszélye, csak az, hogy minél „szebbek”, barnábbak legyenek. A betegség értelemszerűen gyakrabban fordul elő anorexiásoknál, jellemzően fiatal nőknél, kényszeres betegeknél (például olyanoknál, akik precízek, állandóan rendrakóak), olyan embereknél, akiket környezetük furcsának, bolondosnak jellemez, vagy olyanoknál, akik problémahelyzetben pánikkal, alkoholhoz, marihuánához vagy egyéb droghoz nyúlnak. Érdekes módon a szomorú lelkű, depresszós embereknél nem több a tanorexia előfordulása. Egy német közvéleménykutatás adatai szerint a 14 feletti lakosság 25%-a volt már szoláriumban, s közel 10% hetente vagy annál gyakrabban jár oda. A tanorexia előfordulásáról pontos adataink nincsenek, jóllehet igen veszedelmes a túlzott szoláriumozás. 2009-ben a WHO ( kiemelt veszélyű daganatot okozó tényezőnek minősítette az ultraibolya sugárzást és a német hatóságok még ugyanabban az évben be is tiltották a kiskorúak szoláriumoztatását. A 14 éven felüli fiatalok szoláriumozása a korai (akár 17-22 éves korban megjelenő) bőrrákos megbetegedés kialakulásának veszélyét hordozza. A tanorexia nem csak lelki betegség tehát, hanem a beteg saját magát is veszélye sodorja. Kezelése nagyon nehéz, hiszen a betegek nem látják be, hogy tevékenységük kóros, így rendszeres pszichoterápiára sem igazán foghatók. Érdekes módon ugyanők tisztában vannak a túlzott napozás veszélyeivel. A megelőzésben a környezet segíthet, ha ugyanis társaságunkban „agyonbarnult” személyeket látunk, nem megdicsérni kell őket, hanem éppen ellenkezőleg lehetőleg bőrgyógyászhoz vagy pszichológushoz küldeni. A megelőzés a bőrrák elkerülését jelentheti. Dr. Becher Péter