Az MTA rendes tagja, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) tanára a gyermekgyógyászat genetikai kérdései, a genetikailag sérült csecsemők, kisgyermekek kórfelismerése és gyógyítása terén végzett több évtizedes, nemzetközileg is számon tartott tudományos, kutatói és oktatói munkássága, szakmai közéleti tevékenysége elismerésként vehette át a kitüntetést pénteken Budapesten. A professzor azt mondta: abban, hogy orvosként a genetikával kezdett foglalkozni, nagy szerepe volt mesterének, Méhes Károlynak, illetve annak is, hogy hamar rájött, ez a filozofikus gondolkodást is igénylő tudományág áll hozzá a legközelebb. Megjegyezte, hogy eredményei közül a PTE Orvosi Genetikai és Gyermek-fejlődéstani Intézetének létrehozására a legbüszkébb, ahol azt a szemléletet követik, hogy a genetika megértéséhez nem elég az örökítő anyag részleteinek feltárása. "Az egyre korszerűbb biotechnológiai módszerekkel nyert adatok csak az ember testi, szellemi tulajdonságira, ezek fejlődésének sajátságaira vetítve értelmezhetők" - jelentette ki. Kosztolányi György a genetika legizgalmasabb kérdésének nevezte annak elemzését, hogy az egyre finomabb módszerekkel megállapított, az úgynevezett normálistól való eltérések ok-okozati összefüggésben vannak-e az adott rendellenességgel. "Ha ezt nem vizsgáljuk kritikusan, nagy hibákat követhetünk el, hiszen mindenkiben találhatunk örökletes vagy szerzett hibát, csak az a kérdés, hogy abból lesz-e baj vagy sem" - mondta. Az akadémikus felelősségteljes, etikai és filozófiai gondolkodást egyaránt igénylő feladatnak nevezte a genetikai tanácsadást. Arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyén ilyen jellegű, esetenként későbbi betegségére utaló speciális adatainak közlése rendkívüli körültekintést igényel. "Egy egészséges embernek azt mondani, hogy 5-10 év múlva súlyos beteg lehet, egészen más, mint egy baleset sérültjét kórházba szállítani és megoperálni" - hangsúlyozta. Kosztolányi György hozzátette: a genetikai betegségek csak egy részénél követheti a diagnózist terápia. Ha valakinél felmerül egy gyógyíthatatlan genetikai betegség lehetősége, nem feltétlenül kell tudnia, hogy a jövőben valóban beteg lesz-e vagy sem. "Itt az egyén döntése, autonómiája elsődleges szempont" - jelentette ki. A professzor jövőbeni terveivel kapcsolatban arról szólt, hogy koránál fogva már sokkal inkább elméleti kérdésekkel, eddigi észleléseinek, eredményeinek összegzésével foglalkozik. Érdekli, hogy az idő függvényében hogyan változik az ember génaktivitása, mert ebben még hiányosak az ismeretek. Példaként hozta fel, hogy egy környezeti ártalom nem ugyanúgy hat egy gyermek, mintegy egy idős ember génállományára, és valaki vizsgálati eredménye felnőtt korára megváltozhat. MTI 2013. március 15., péntek