Étienne-Nicolas Méhul francia zeneszerző Adrien (Hadrianus) című operáját mutatja be kedden este az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. A koprodukcióban a Művészetek Palotája mellett a híres kutatóközpont, a velencei Palazzetto Bru Zane vesz részt. Vashegyi György vezényletével lemezre is kerül a mű. Jellemzően lendületes, gyors az Adrien zenéje, csupán a lassabb pillanatokban utal korának stílusára, Mozart és Haydn klasszicizmusára. Így érthető, hogy az 1763 és 1817 között élt Étienne-Nicolas Méhult miért is nevezték romantikusnak, megelőzve az igazi romantikusokat, az előadás felér egy ősbemutatóval, hiszen a darab 1801-ben hangzott el utoljára. Méhul 15 éves korában érkezett az Ardennek vidékéről Párizsba, ahol Gluck műve, az Iphigenia Tauriszban előadása gyakorolt rá nagy hatást, így ő is a glucki operastílus nyomán indult el. A jelenlegi produkció úgy jött létre, hogy a 2011-es Budapesti Tavaszi Fesztiválon elhangzott Rameau-előadásukat hallotta Benoit Dratwicki zenetörténész, aki a velencei Palazzetto Bru Zane kutatóintézet művészeti tanácsadója. A Fondation Bru egy széleskörű tudományos és kulturális - zenei - kutatásokat támogató alapítvány. Zenei központja a hihetetlen nagy erőforrásokkal és szakmai elkötelezettséggel dolgozó Palazzetto Bru, amely a barokk utáni és az első világháború végéig keletkezett zeneműveket kutatja. Az elmúlt két évben több mint 70 ritkaságot adtak ki CD-n. A honlapjuk szerint a budapesti előadással párhuzamosan a Palazzetto Bru Zane produkciójában kerül színre a párizsi Opéra Comique-ban Bizet A gyöngyhalász című műve, Nürnbergben pedig Rossini Tell Vilmosát játsszák. A szerepeket francia anyanyelvű, a francia repertoárt jól ismerő művészek éneklik: a címszereplő Philippe Do mellett Gabrielle Philiponet, Jennifer Borghi, Philippe Talbot, Marc Barrard, Nicolas Courjal, Jean Teitgen lép pódiumra. A felvétel és az előadás koncertmestere Simon Standage. Étienne-Nicolas Méhul a glucki operareformot folytató, Webernek, Berlioznak, sőt Wagnernek is utat mutató muzsikus, Cherubini barátja és egyben riválisa negyvennél is több színpadi művet hagyott az utókornak. A Hadrianus, Róma császára (később csak Hadrianus - Adrien) minden zenei szépsége és értéke ellenére sem futott be jelentős karriert, ennek oka az adott történelmi környezetben keresendő. A forradalom alatti és utáni Franciaország több politikai rendszere is a darab felforgató jellegére hivatkozva zárkózott el repertoáron tartásától. MTI 2012. 07. 03.