Hírvilág

Ókori utazók

2012. MÁRCIUS 05.


A rómaiak voltak az első turisták - hangsúlyozta Sándor Tibor történész, az Edutus Főiskola tanára, aki Ókori utak - ókori utazók című könyve megjelenése alkalmából nyilatkozott az MTI-nek.

A Corvina gondozásában jelent meg a kötet, amely a kiadó ajánlása szerint hasznos tankönyv leendő turisztikai szakemberek számára, s egyben "kultúrtörténeti csemege mindazoknak, akik érdeklődnek az elmúlt korok hétköznapi élete iránt."
"A történelem bizonyos határterületeivel foglalkozom. Az utazástörténet is egyfajta határterülete a történelemtudománynak, amellyel akkor kezdtem el foglalkozni, amikor különböző főiskolák turizmustanszékein kezdtem el tanítani" - magyarázta a történész.
Mint kifejtette, az utazásokat önmagukban történelmi jelenségnek kell tekinteni. Körülbelül tízezer éve, a letelepedett életmóddal egyidejűleg kezdődtek az utazások, amelyek az államilag szervezett társadalmak megjelenésével teljesedtek ki az ókorban - Mezopotámia különböző államaiban, Egyiptomban, Hellászban, vagy a Római Birodalomban.

"A római időkben, s ezen belül a császárkorban, a Kr.u. 1. és 2. évszázadban már nemcsak utazásokról, hanem turizmusról is beszélhetünk. A turizmus abban különböztethető meg az utazástól, hogy van egyfajta infrastruktúrája, ipari háttere. Ez már megfigyelhető a Római Birodalomban - nagyon sokan utaznak, nagyon hasonló módon hasonló infrastruktúrát vesznek igénybe. Tehát ott már szervezett turizmusról beszélhetünk" - fejtegette Sándor Tibor.

Ismertetése szerint a turizmusnak különböző előfeltételei vannak. Az egyik maga a birodalom, amely azért fontos, mert egyfajta biztonságos háttér kell ahhoz, hogy az emberek kimerészkedjenek az utakra. Ezt a biztonságos hátteret Skóciától a Duna vonaláig a Római Birodalom biztosította. Ez később is megfigyelhető, a turizmus nagy korszakai mindig erős állami, birodalmi háttér alapján bontakoznak ki.

"A 19. században az angolok voltak a nagy világutazók, mert akkor létezett a brit világbirodalom. Nem véletlen az sem, hogy a 20. században az amerikaiak váltak világutazóvá, hiszen amerikai útlevél birtokában bátran útra kelhettek, államuk vigyázott rájuk" - magyarázta a szerző.

Mint kifejtette, birodalom esetében nincsenek nyelvi és pénzügyi korlátok.
"A Római Birodalomban, ha valaki beszélt latinul és görögül, bárhol tudott érvényesülni. Egységes valutát, a sestertiust használták, amely sokkal elterjedtebb volt, mint az euró. Megvolt a motivációjuk is, kíváncsiak voltak, ami a modern turizmust is motiválja. Nem azért keltek útra, hogy adót szedjenek, vagy kereskedjenek, hanem mert kíváncsiak voltak a világra. Ez is megvolt a rómaiakban" - jegyezte meg a történész.

S hogy mi érdekelte a római kori turistákat? Sándor Tibor szerint bizonyos értelemben olyanok voltak, mint a mai turisták.

"Volt egyfajta globalizáció római módra. Ezt azt jelenti, hogy a Földközi-tenger egész medencéje a görög-római kultúra befolyása alá került. Ez alól egyetlen kivétel volt - Egyiptom. Ugyan Egyiptom is görög nyelvű volt már a császárkorban, de mégis megőrizte sajátosságait - építészetét, írásmódját, művészetét, de bizonyos mértékben a mentalitását is. Ez a másság ugyanúgy vonzotta a rómaiakat, ahogy most is minden turistát vonz Egyiptom" - mondta. Másrészt Hellász is vonzotta a rómaiakat.

"A rómaiak nagyon furcsa, ellentmondásos viszonyban voltak a görögökkel. Egyrészt leigázták őket a Kr.e. 2. század folyamán, viszont kulturális szempontból átvették a legyőzöttek kultúráját. Nagy tömegben mentek Görögországba, nagyon érdekelte őket Hellász" - fogalmazott Sándor Tibor, aki kitért a római kori turisztikai infrastruktúrára is. Egyrészt kiterjedt úthálózat létesült, másrészt az utazásokat szolgálta a cursus publicus, a római postaszolgálat, amely az egész birodalmat behálózta, a császárkorban.
"A postajáratokat nemcsak állami futárok vették igénybe, hanem bizonyos prioritásokat betartva magánszemélyek is" - mondta.

A mai értelemben vett bedekkerek ugyan nem voltak, ám léteztek olyan, főleg görög szerzők művei, amelyeket útikönyvként használtak. Ezek közé tartozott Pauszániász és Sztrabón.

"Mindkettő a császárkorban, a Kr.u. 2. században élt. Pauszániász főleg Görögországról, Sztrabón pedig a Földközi-tenger egész medencéjéről írt" - ismertette Sándor Tibor, aki a görög szerzők pontosságát jellemezve elmondta, hogy Paszániász leírása alapján kétezer év multán megtaláltak egy olyan istenszobrot, amely egykoron Argosz ékessége volt.

MTI

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Hírvilág

Hatástalan a glükózamin az ízületi gyulladással összefüggő derékfájás ellen

A népszerű glükozamin kiegészítő egy új tanulmány szerint kevés vagy semmilyen enyhülést sem nyújt osteoartritis okozta krónikus derékfájásra.

Hírvilág

Mennyit ér a vesém?

A miért illegális a szervkereskedelem? című interjúban Bognár Gergely bioetikus felvázolja e kérdéskör jelenségeit.

Hírvilág

Hasnyálmirigyrák - az alattomos gyilkos Meghalt Patrick Swayze

Orvosai tavaly diagnosztizálták Patrick Swayze betegségét. A kezeléseknek köszönhetően talpra állt, és hónapokig forgatta a "The Beast" c. új televíziós sorozatot. Önéletrajzi könyvet készült írni közösen feleségével.

Hírvilág

Bilasztin, nem szedáló antihisztamin használata krónikus urtikária esetén, már gyermekkorban is

Az allergiás betegségek, allergiás nátha, urtikária első vonalbeli kezelésére nem szedáló, második generációs antihisztaminok javasoltak. Az egyik legújabb második generációs antihisztamin a bilasztin, amellyel nemcsak felnőtt-, hanem gyermekvizsgálatok is történtek.

Hírvilág

Valóban „egészségesebb” a patikai só? - Tények, tévhitek és ellentmondások a nátrium-kloriddal kapcsolatban

TAKÁCS Gábor, FITTLER András, BOTZ Lajos

Több mint egy éve indították útjára az interneten és különböző fórumokon azt a figyelmeztető hírt, hogy az étkezésre szánt konyhasó kálium-kloriddal kevert, dúsított, sőt akár 100%-ban csak azt tartalmazza. A hírközlő(k) és/vagy annak terjesztői még azt is kihangsúlyozták, összeesküvés elméletekhez illően, hogy ennek következtében a magyar lakosság tudtán és akaratán kívül nátriumszegény diétára van „fogva”. Még azt is megkockáztatták, hogy szerintük egy gyalázatos biológiai népirtásról van szó, hiszen csökken az „egészséges NaCl” bevitel és nő a szervezet számára igen „ártalmas KCl” fogyasztása. Ezáltal -írták embertársaik megsegítésére- számtalan betegségnek lehetünk áldozatai, sőt a krónikus bajainkból éppen ezért nem tudunk meggyógyulni (nemzőképtelenség, allergia, vesebetegség, magas vérnyomás).

Kapcsolódó anyagok

Gondolat

A Koenzim Q10 klinikai jelentősége

Q10 Szimpózium Anna Grand Hotel 2011. október 1. Balatonfüred

Gondolat

Szakálltörténet

A szakállt a különböző történetek, mesék és művészi ábrázolások alapján általában a bölcsességhez, teljesítőképességhez vagy magas pozícióhoz kapcsolták.

Gondolat

A váltóláz-ellenes kínakéreg (kinin) felfedezése

A mocsárláz vagy váltóláz (malária= mal aria, rossz levegő), ősidők óta az afro-eurázsiai népek állandó kísérője ismeretlen volt a prekolumbiánus Amerikában.

Klinikum

A psoriasisos menetelés – a pikkelysömör szerepe a cardiovascularis társbetegségek kialakulásában -- A Figyelő 2017;1

WIKONKÁL Norbert

A közleményben a psoriasis kezelésében a 2000-es évektől észlelt szemléletváltozást tekintjük át a psoriasissal szövődő egyéb betegségek tekintetében. Célunk, hogy a praxisban dolgozó kollégák mind szélesebb köre ismerje meg a pikkelysömör kezelésében elért jelentős haladást, illetve azt a molekuláris szemléletet, ami megváltoztatta nemcsak a psoriasisról alkotott elképzeléseinket, de a psoriasissal szövődő egyéb betegségek, közöttük a cardiovascularis megbetegedések jelentőségét is.

Gondolat

Pszichiátria és medikalizáció A pszichiatrizálás okai

KOVÁCS József

A pszichiatrizálás szakaszai A XX. században, a pszichiátriai betegség határainak a kitolásával természetesen a betegek száma is folyamatosan nőtt. A XIX. században a pszichiátria illetékességi körébe főképpen a pszichotikus betegek tartoztak, a XX. század elején ez kiegészült a neurotikus betegekkel, a XX. század második felében pedig számos olyan tünetet is pszichiátriai betegségnek kezdtek tekinteni, amelyeket korábban nem tekintettek volna annak