Agyi anaeurysma rupturája után a CT-felvételen a subarachnoidealis cysternákban található vér mennyisége előre jelzi a vasospasmus kockázatát. A klinikusok ezt a kockázatot hagyományosan a C. M. Fisher és munkatársai által 1980-ban közölt skála segítségével határozzák meg. Két újabb ilyen prognosztikai módszerről, a Claassen-skáláról és a módosított Fisher-skáláról a kezdeti vizsgálatokban úgy találták, hogy jobb a prognosztikai értékük, mint az eredeti Fisher-skáláé. A módosított Fisher-skála mindegyik intraventricularis vérzés értékelésére alkalmas, a Claassen-skála pedig a kétoldali vérzésekére. Most egy új vizsgálatban kanadai kutatók összehasonlították a három skála prognosztikai teljesítményét 237, anaeurysmaruptura miatt subarachnoidealis vérzést szenvedett, nem válogatott beteg csoportjában. Az eredeti Fisher-skálához képest az újabb skálák és a tüneteket okozó vasospasmus, illetve a radiológiailag kimutatott késői infarktus közötti összefüggés lineárisabb volt. Az újabb skálák esetében a vizsgálók közötti megegyezés is jobbnak bizonyult. A módosított Fisher-skála pontszáma a másik két skálától eltérően növekményes módon állt összefüggésben a hat hét utáni rossz funkcionális kimenetel kockázatával. Az intraventricularis vérzés jelenléte nem állt szignifikáns összefüggésben a tüneteket okozó vasospasmussal vagy a késői infarktussal, de előre jelezte a rossz funkcionális prognózist. A két újabb radiológiai skála a hagyományos Fisher-skálát azzal egészíti ki, hogy tartalmazzák a subarachnoidealis vérzés mennyiségét és az intraventricularis vérzés jelenlétét is. Így a vasospasmus kockázatának pontosabb és a lineárishoz jobban közelítő becslésére alkalmasak. A vizsgálat eredményei azt is mutatják, hogy a tanulmányozott skálák a funkcionális prognózis előrejelzésére is alkalmasak, pedig csak a vasospasmus kockázatának a becslésére tervezték őket. Összességében a módosított Fisher-skála nyújtja a legjobb prognosztikai teljesítményt. Forrás: J Neurosurg. 2008;109(2):199-207. Szemlézte: eLitMed.hu, dr.Kern Dávid