A miért illegális a szervkereskedelem? című interjúban Bognár Gergely bioetikus vázolja fel e kérdéskör jelenségeit.

Az egész világon jellemzően hiány van az átültetendő szervekből. (A rendelkezésre álló adatok szerint például Magyarországon kb. ezren várnak új vesére, míg csupán háromszáz átültetés történik évente.) A hazai törvények szerint ma mindenki donorrá válhat halála után, ha ez ellen életében nem tiltakozott, a hozzátartozók mégis nagyon gyakran megtiltják a szervek kivételét. És bár erre törvény szerint nincs joguk, az orvosok minden esetben tiszteletben tartják a döntést.

Egy donor két vesebeteg életét is megmentheti, ezt nem szabad elfelejteni. Egy kutatás szerint 430 donor közül, akik 1964 és 1994 között estek át a műtéten, senki sem halt meg veseelégtelenség miatt. A társadalombiztosításnak a transzplantáció több tízmillió forintot takarít meg esetenként.

Évente 66 000 veseátültetést végeznek világszerte, míg a becslések szerint egymillió beteg ellátására volna szükség.

A hiány oka részben az, hogy nehéz immunológiailag megfelelő donort találni. Indiában 1994 előtt engedélyezett volt a szervkereskedelem, Iránban ma is az. Világszerte gyakori jelenség a szervturizmus és a közvetítői hálózat létrejötte, különböző weboldalak foglalkoznak az árakkal és tájékoztatják a résztvevőket a teendőkről. 

A szervkereskedelem azért bioetikai kérdés, mert még ha a donor és a beteg számára egyaránt minden jól is alakul, a donorok kiszolgáltatott helyzetüknél fogva nem tekinthetők egyenrangú partnernek ebben a tranzakcióban. A szervkereskedelem a modern társadalmakban lévő kizsákmányolás egyik legszélsőségesebb példájának fogható fel, melyben a test egyszerű tárggyá válik, amit szabadon lehet adni-venni.

Vannak, akik a szervkereskedelem legalizálásáért és szabályozásáért küzdenek. Ebben az esetben például biztosítani lehetne, hogy a szervfelajánlás korszerű és megfelelő orvosi felügyelet mellett történjen, a másik oldal ennek teljes tiltása mellett teszi le a voksot. Ebben a helyzetben az eladók és a vevők egyaránt kiszolgáltatott helyzetben vannak. De az ember igazságérzetét, erkölcsi érzékét sérti, hogy egy kényszerítő körülmények miatt szorult helyzetben lévő embert kihasznál egy jobb módú másik fél. A szervkereskedelemnek jelentős hagyományai vannak Európában. A 18. század végén a szegényebb rétegek ép fogaik eladásából juthattak némi jövedelemhez. 

_{(Thomas Rowlandson karikatúrája, 1787)}

Korunkban virágzik a vese- és májkereskedelem. A statisztikák szerint Pakisztánban az élő donorként veséjüket eladó emberek hetven százaléka rabszolga, veséjük eladása után kilencvennyolc százalékuknak nem javult a szociális helyzete, nem sikerült adósságaiktól megszabadulniuk, sőt, rossz egészségügyi körülményeik miatt romlott az állapotuk és szociális helyzetük is. Földrajzi elhelyezkedés szerint az óvatos becslések alapján India vezet, évi kétezer áruba bocsátott vesével, további jelentős szereplők még e téren Izrael, Bolívia, Irak, Peru, Kolumbia és Törökország. Kínában bonyolult helyzetet teremt, hogy a halálraítéltek szerveit forgalmazza az állam. Iránban pedig legális a szervek áruba bocsátása, és elvileg igény szerint, civil szervezetek révén történik az elosztás.

A vásárlók a legfejlettebb országokból, az USA-ból, Kanadából, Ausztráliából, Izraelből, Japánból és Szaúd-Arábiából érkeznek.

Egy vese ára 15 000 dollártól 85 000-ig terjedhet, tehát valóban nagy horderejű üzletről van szó, s a becslések szerint az összes beültetés öt százaléka üzleti alapon történik.

Egyre többen vannak azon az állásponton, hogy a tiltásnak önmagában nincs jelentős haszna ez ügyben. Egy szabályozott, nemzetközi szervezetek által felügyelt piac ellenőrzöttebben és igazságosabb feltételek mellett oszthatná el a szerveket, enyhítve a fennálló donorhiányt, és talán a kevésbé jómódú kliensek számára is biztosítaná a lehetőségeket. De a legalizált piac esetében is nyilvánvalóan a világ legszegényebb országaiból kerülnének ki az élő donorok. Néhány éve pedig Nagy-Britanniában törvényt kellett hozni, hogy nem határozható meg, milyen etnikai csoportba tartozó embertől kapjuk a beültetendő szervet. 

Magyarországon tilos anyagi vagy bármilyen másféle ellenszolgáltatást várni a felajánlott szervért, illetve bűncselekménynek minősül az illegális szervkereskedelemben való bármilyen részvétel. Mindazonáltal vannak olyan weboldalak, ahol ingyenesen felajánlhatjuk szerveinket. 

Forrás: Bioetika Blog