Hírvilág

Lucifer-hatás

2013. FEBRUÁR 09.

Saját blogomra is ritkán írok „élménybeszámolót”, most mégis úgy érzem, kivételt kell tennem. Nem csupán azért, mert nekem, mint résztvevőnek maradandó élményt nyújtott az Újlipótvárosi Klub Galériában rendezett könyvbemutató és az annak kapcsán kialakult izgalmas beszélgetés, hanem mert úgy gondolom, mások számára is fontos lehet mindaz, ami ott elhangzott. Philip Zimbardo A Lucifer-hatás című - nemrégen az Ab Ovokiadónál megjelent - művének jogi lektorálásában magam is részt vettem.

A szerző egy amerikai szociálpszichológus, 1968 óta a Stanfordi Egyetem professzora, akit igazán ismertté az 1971-ben elvégzett börtönkísérlete tett. Ha jogilag talán nem is, etikailag a kísérlet bizonyára vitatható. Nem véletlen, hogy azt hat nap után félbe kellett szakítani. De erről majd később.A kísérlet lényege a következő volt. A kéthetesre tervezett börtön-szimulációs kísérlethez újsághirdetés útján kerestek résztvevőket azzal, hogy napi 15 dollárt fizetnek nekik. Az önként jelentkezők közül olyan fiatal férfiakat választottak ki – huszonnégyet – akiket egészségesnek és pszichésen is kiegyensúlyozottnak találtak. Ezt a kiválasztott csoportot azután teljesen véletlenszerűen osztották szét foglyokra és börtönőrökre. A Stanfordi Egyetem alagsorát rendezték át „börtönné”. Az őrök mindössze annyi eligazítást kaptak, hogy az ő felelősségük a börtön rendeltetésszerű működése, ezt bármilyen módon elérhetik, egyetlen kivétellel: nem alkalmazhatnak fizikai erőszakot. A rabok semmiféle eligazítást nem kaptak. Mindössze annyit mondtak nekik, hogy tartózkodjanak otthon és majd behívják őket. Ez a „behívás” azonban úgy zajlott, hogy valódi rendőrök jelentek meg a kísérletben résztvevő „rabok” lakásán és megbilincselve, szirénázó rendőrautókon szállították be őket a Palo Altoi rendőrőrsre, majd onnan az egyetemen berendezett börtönbe.

És itt térnék ki arra, hogy vajon jogilag, illetve etikailag elfogadható módon kezdődött, illetve folyt-e ez a kísérlet. Mindenekelőtt szögezzük le, hogy formailag – jogásznyelven: dogmatikailag – számos bűncselekményt követtek el a „rabok” sérelmére. Az például, hogy a rendőrök megbilincselve elvitték ezeket a fiatalembereket, elvileg legalábbis személyi szabadság megsértésének bűntette lenne. A kísérlet későbbi fázisában is bűncselekmények sorozata valósult meg a „rabok” sérelmére, kényszerítés, testi sértés, stb.

Ugyanakkor a büntetőjog szerint nem valósul meg bűncselekmény, ha az egyébként bűnösnek ítélhető cselekménybe a sértett beleegyezett. Ezek a fiatalemberek önként vállalták, hogy részt vesznek egy börtönkísérletben. Azt is tudták, hogy ők játsszák majd a rabok szerepét. Azt viszont senki nem közölte velük előre, hogy igazi rendőrök igazi bilincsben és igazi rendőrautókkal szállítják majd őket a kísérlet színhelyére. Vajon az úgymond sértettek beleegyezése magába foglalta-e ezeket a körülményeket is? Vagy azokat a további atrocitásokat, amiket a „börtönőröktől” kellett elszenvedniük?

Én úgy gondolom, hogy igen. Ha valaki azt vállalja, hogy rabot alakít egy kísérletben, számolhat mindazzal a következménnyel, ami ezzel a szereppel együtt jár. Hiszen egy focista is tudja amikor a pályára lép, hogy felrúghatják, szándékosan elgáncsolhatják úgy, hogy akár súlyos sérülést is szenvedhet. Mindebbe ő maga hallgatólagosan beleegyezik. Vagyis jogilag a kísérlet során sem követtek el bűncselekményt. De az legalábbis erősen vitatható, hogy etikailag elfogadható-e a kísérlet indításának és lefolytatásának ez a módja.

De nézzük meg dióhéjban, mi is történt a továbbiakban. Ahogy teltek a napok, a „börtönben”, az őrök egyre durvábbak és kíméletlenebbek lettek, a foglyokon pedig egyre súlyosabb érzelmi, lelki zavarok mutatkoztak. Az őrök időnként a WC használatát is megtagadták a raboktól, így azok kénytelenek voltak a cellájukban elhelyezett vödröket használni. Gyakori volt, hogy a rabokat őreik meztelenségre kényszerítették, vagy megvonták tőlük az élelmet.

A kísérlet hamar ellenőrizhetetlenné, és a rabokra nézve veszélyessé kezdett válni az őrök jelentős részének szadizmusa és a foglyok pszichés traumája miatt. Néhány nap után a külső szemlélő számára az is nyilvánvalóvá vált, hogy a „börtönigazgató” szerepét játszó Zimbardo maga is elveszítette azt a képességét, hogy a kísérlet vezetőjeként az események tárgyilagos megfigyelője maradjon. Ő maga is csak egy kívülálló személy erőteljes hatására volt hajlandó a hatodik napon félbeszakítani a két hétre tervezett kísérletet.

Az amerikai képviselőház jogügyi bizottsága számára készített jelentésében Zimbardo a saját kísérletét a következő szavakkal jellemezte:

„Hat nap elteltével véget kellett vetnünk a játékbörtönnek, mert amit láttunk, iszonyatos volt. Többé már nem volt nyilvánvaló sem számunkra, sem a legtöbb kísérleti személy számára, hogy hol végződnek ők és hol kezdődnek szerepeik. A többség valóban „rabbá” vagy „börtönőrré” vált, és többé nem voltak képesek tisztán különbséget tenni a szerepjátszás és saját személyük között. Viselkedésüknek, gondolkodásuknak és érzéseiknek szinte mindena spektusában drámai változások következtek be. Nem egészen egy hét alatt a bebörtönzés élménye (időlegesen) elmosta az egész addigi életük során tanult dolgokat; felfüggesztette az emberi értékeket, kikezdte az énképüket, és az emberi természet legtorzabb, legközönségesebb, legpatologikusabb oldala került felszínre. El kellett borzadnunk, amint láttuk, hogy egyes fiúk („őrök”) úgy kezelnek másokat, mintha hitvány állatok lennének, örömüket lelik a kegyetlenségben, miközben mások („foglyok”) szolgálatkész, engedelmes, dehumanizált gépekké váltak, akiket csak a menekülés, a saját egyéni túlélésük, valamint az őrök ellen halmozódó gyűlöletük foglalkoztatott.”

Mi volt a célja, és mi volt az értelme Zimbardo munkájának?

Amikor fény derült arra, hogy amerikai katonák milyen szadista magatartást tanúsítottak az iraki Abu Ghraib börtönben (az erről készült fotók 2003-ban kerültek nyilvánosságra), ismét előtérbe került a kérdés: vajon normális, nem pszichopata, tisztességes átlagemberekből hogyan válik kíméletet nem ismerő szadista „őrült”. Zimbardo maga is szakértő tanúként vett részt az egyik katonai rendőr perében. A tárgyaláson kifejtette, hogy az egyén viselkedését a körülmények nyomása is befolyásolhatja. Zimbardo szerint „számos szociálpszichológiai bizonyítékkal lehet alátámasztani azt a koncepciót, amely szerint adott kontextusban a helyzet meghatározó ereje győzedelmeskedhet az egyén személyes tulajdonságai, értékei felett”. Lényegében ezt igazolta korábban a stanfordi börtönkísérlet is.

Valószínűleg mindannyian, akik olvastuk, olvassuk, vagy olvasni fogjuk Zimbardo könyvét vagy akár csak ezt az írást – hogy el ne feledjem, a könyv alcíme „Hogyan és miért válnak jó emberek gonosszá?” – úgy gondoljuk: velünk ez nem történhet meg. Mi, hétköznapi emberek nem válhatunk ilyen könnyen „gonosz cselekmények elkövetőié, vagy mások szenvedésének közönyös, tétlen szemlélőjévé”. Zimbardo könyve előszavában megfogalmazza írásának pozitív üzenetét: „mindannyian nagyobb valószínűséggel látjuk meg a gonoszságot, emeljük fel a szavunkat és teszünk ellene, ha értjük, hogyan és miért jön létre"

Dr. Sándor Zsuzsa
Engedéllyel másodközölve
Nagygeneracio.hu

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Hírvilág

Hatástalan a glükózamin az ízületi gyulladással összefüggő derékfájás ellen

A népszerű glükozamin kiegészítő egy új tanulmány szerint kevés vagy semmilyen enyhülést sem nyújt osteoartritis okozta krónikus derékfájásra.

Hírvilág

Mennyit ér a vesém?

A miért illegális a szervkereskedelem? című interjúban Bognár Gergely bioetikus felvázolja e kérdéskör jelenségeit.

Hírvilág

Hasnyálmirigyrák - az alattomos gyilkos Meghalt Patrick Swayze

Orvosai tavaly diagnosztizálták Patrick Swayze betegségét. A kezeléseknek köszönhetően talpra állt, és hónapokig forgatta a "The Beast" c. új televíziós sorozatot. Önéletrajzi könyvet készült írni közösen feleségével.

Hírvilág

Bilasztin, nem szedáló antihisztamin használata krónikus urtikária esetén, már gyermekkorban is

Az allergiás betegségek, allergiás nátha, urtikária első vonalbeli kezelésére nem szedáló, második generációs antihisztaminok javasoltak. Az egyik legújabb második generációs antihisztamin a bilasztin, amellyel nemcsak felnőtt-, hanem gyermekvizsgálatok is történtek.

Hírvilág

Valóban „egészségesebb” a patikai só? - Tények, tévhitek és ellentmondások a nátrium-kloriddal kapcsolatban

TAKÁCS Gábor, FITTLER András, BOTZ Lajos

Több mint egy éve indították útjára az interneten és különböző fórumokon azt a figyelmeztető hírt, hogy az étkezésre szánt konyhasó kálium-kloriddal kevert, dúsított, sőt akár 100%-ban csak azt tartalmazza. A hírközlő(k) és/vagy annak terjesztői még azt is kihangsúlyozták, összeesküvés elméletekhez illően, hogy ennek következtében a magyar lakosság tudtán és akaratán kívül nátriumszegény diétára van „fogva”. Még azt is megkockáztatták, hogy szerintük egy gyalázatos biológiai népirtásról van szó, hiszen csökken az „egészséges NaCl” bevitel és nő a szervezet számára igen „ártalmas KCl” fogyasztása. Ezáltal -írták embertársaik megsegítésére- számtalan betegségnek lehetünk áldozatai, sőt a krónikus bajainkból éppen ezért nem tudunk meggyógyulni (nemzőképtelenség, allergia, vesebetegség, magas vérnyomás).

Kapcsolódó anyagok

Hírvilág

Bilasztin, nem szedáló antihisztamin használata krónikus urtikária esetén, már gyermekkorban is

Az allergiás betegségek, allergiás nátha, urtikária első vonalbeli kezelésére nem szedáló, második generációs antihisztaminok javasoltak. Az egyik legújabb második generációs antihisztamin a bilasztin, amellyel nemcsak felnőtt-, hanem gyermekvizsgálatok is történtek.

Klinikum

A Janus-kináz-gátlás alapjai – mi történik a sejten belül? - A Figyelő 2017;1

POLGÁR Anna

A rheumatoid arthritis (RA) patomechanizmusának ismert résztvevői az aktivált T-sejtek által stimulált B-sejtek és a monocyta-macrophag rendszer sejtjei, amelyek jelentős mennyiségű gyulladásos citokint termelnek. A citokinek hatásukat a különböző sejteken megjelenő receptorok közvetítésével fejtik ki.

Agykutatás

Neurokannabisz

Főleg a Cannabis/kender hatóanyagainak idegrendszeri működéséről és neurológiai, pszichiátriai kórképekben kifejtett terápiás hatásairól volt szó a második magyarországi Orvosi Kannabisz Konferencián, aminek első napján a szakemberek, második napján a betegek és a laikus érdeklődők nyelvén folyt a kommunikáció.

Agykutatás

Új dimenzió a gyógyszerkutatásban: sejten belüli receptorok

Az idegsejteken belüli receptorok is felelősek a szinaptikus plaszticitásért, memóriáért, tanulásért, illetve számos idegrendszeri pathológiáért. A sejtszervecskéken, a citoplazmában és a sejtmag membránján, valamint plazmájában elhelyezkedő intracelluláris, G-fehérjéhez kötött receptorok leírása a depresszió, a szkizofrénia, a fájdalom, az autizmus, a metabolikus reguláció vagy az ischaemiás stroke kezelésének újabb szintje előtt nyit teret.

Klinikum

A rilmenidin vérnyomáscsökkentő hatása A hazai multicentrikus VERITAS vizsgálat eredményeinek értékelése

FARSANG Csaba

A VERITAS vizsgálat igazolta, hogy az imidazolin I1-receptor agonista rilmenidin szignifikánsan csökkentette a higanyos mérővel és ambuláns vérnyomás-monitorozással (ABPM) mért vérnyomást hypertoniás betegekben. A szer a „fehérköpeny-reakciót”, a balkamra-hypertrophiát (LVH) is csökkentette. Egy másik vizsgálatban igazolódott, hogy a hypertoniás betegekben a rilmenidin fokozta a baroreflex érzékenységét. Ez a hatás - főleg nappal - hozzájárulhat a vérnyomáscsökkentő effektushoz.