Olyan kevés az igazságügyi szakorvosjelölt, hogy az már veszélyezteti az igazságszolgáltatás munkáját. Nem vonzó a szakma, ahogyan egyéb orvosi szakterületek sem, elsősorban az orvosi hivatás presztízsének csökkenése miatt – mondta dr. Keller Éva a szakkollégium igazságügyi orvostan, orvosszakértés és biztosítási orvostan tagozatának elnöke. – Hogyan látja szakmája helyzetét? Amíg a rezidensek nettó 90 ezer forintot keresnek, addig nehezen találunk szakorvosjelöltet. Csak azoknak való a szakma, akik igazán elhivatottak. Elnőiesedett a pálya, az igazságügyi orvostan szakorvosok 70 százaléka nő, átlagéletkoruk közelebb van a 60-hoz, mint az 50-hez. Ha nem lesz utánpótlás, el fog sorvadni a szakemberképzés – sorolja a nehézségeket dr. Keller Éva professzor, a Semmelweis Egyetem Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézet igazgatója A magyar igazságügyi orvostan nagy múltra tekint vissza, a nagy elődök tevékenységére máig büszkék lehetünk. A magyar igazságügyi orvosszakértők tevékenységét nemzetközi szinten is elismerik, előfordul, hogy bonyolultabb ügyben külföldről is tőlünk kérnek szakvéleményt. – Melyek a legfontosabb megoldandó feladatok? Problémát jelent, hogy az igazságügyi orvosszakértői hálózat három minisztériumhoz tartozik: Érintett a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM), a Belügyminisztérium (BM) és a Nemzeti Erőforrás Fejlesztési Minisztérium (NEFMI) is. A KIM önálló igazságügyi szakértői hálózattal rendelkezik, a BM is alkalmaz igazságügyi orvosszakértőket, az egyetemek igazságügyi orvostani intézetei pedig a NEFMI-hez tartoznak, ezekben az intézményekben összesen kb. 86-100 szakértő dolgozik, ebben a számban már a nyugdíjasok is benne vannak. Ezen kívül dolgoznak még olyan igazságügyi orvosszakértők is, akik nem tartoznak a szakértői intézményhálózathoz, ők egyéni vállalkozóként, vagy gazdasági társaság tagjaként, alkalmazottjaként végzik a szakértői tevékenységet. A szétágazó intézményrendszer megnehezíti a szakmai felügyeletet, nehéz a hatékony ellenőrzést megvalósítani. Fő célkitűzésünk a megfelelő szakmai színvonal megtartása és a szakértői intézményhálózatban dolgozó szakemberek munkájának összehangolása. Az igazságügyi orvostan területén új szakirány az egészségbiztosítási orvostan, néhány éve ez önálló szakvizsga, amelyet klinikai alapszakvizsgával rendelkezők szerezhetnek meg. Az ilyen szakképesítéssel rendelkező szakértők elsősorban az egészségkárosodáshoz kapcsolódó társadalombiztosítási ellátások (pl. rokkantsági nyugdíj, rehabilitációs járadék) megítélésében közreműködnek, illetve biztosítóknak készítenek szakvéleményt pl. a balesetet szenvedettek egészségkárosodására vonatkozóan. A szakorvosképzés lehetővé teszi, hogy az ezen a területen tevékenykedő orvosok egységes szempontok szerint értékeljék az egészségkárosodást. Így kiküszöbölhető, hogy ugyanazon káreseményre az egészségkárosodott egyén több forrásból (pl. a társadalombiztosítástól is és az üzleti biztosítótól is) is indokolatlanul vegyen fel pénzt. Az egészségkárosodás vizsgálatának szempontrendszerét szakmai protokoll is rögzíti, ennek áttekintését, korszerűsítését már az előző szakmai kollégium megkezdte, ezt a munkát tovább kell vinni, és be kell fejezni.

Keller Éva

További, régóta megoldatlan probléma az igazságügyi orvosszakértői hálózat finanszírozása, illetve a finanszírozásban rejlő ellentmondások feloldása. Amíg például a KIM és a BM intézményhálózata központi finanszírozást kap, addig az egyetemek intézményhálózata esetében ez hiányzik, ezek az intézetek kizárólag a díjbevételeikből tartják fenn magukat. Pedig az egyetemi intézetek nélkül sem a szakorvosképzés, sem a mindennapi szakértői munka nem tud működni: Az egyetemi intézetek végzik a hatósági boncolások több mint egyharmadát az országban, 2600 halottat boncolnak fel évente. Én akkor látnám megnyugtatónak a finanszírozást, ha az egyetemi intézetek finanszírozásából a KIM és a BM is kivenné a részét. Nagyon ellentmondásos helyzetet teremt az, hogy a mi szakorvosaink szinte kizárólag az igazságszolgáltatás munkáját segítik, azonban sem az igazságügyi, sem a belügyi tárca nem járul hozzá a szakorvos képzés költségeihez, a képzőhelyek fenntartásához. A szakértői díjbevételek, amelyek az egyetemi intézetek megélhetését biztosítják, rendszeresen késnek, nem ritka a 60-180 napos elmaradás, ami gyakran a működőképességet veszélyezteti, így lehetetlen tervezni, szakembert alkalmazni. Az egyetemek jelen körülmények között alig tudnak utánpótlást nevelni, s mivel a bérek nagyon eltérőek, az orvosszakértők a szakvizsga után gyakran távoznak az egyetem kötelékéből, és inkább a KIM vagy a BM intézményrendszerében dolgoznak tovább. Ehhez járul még a külföld elszívó hatása, ami a mi területünkön is érvényesül – a nyelveket jól beszélő, jól képzett szakorvosok külföldön is találnak munkát, az itthoni bérük többszöröséért. Jelenleg több újítást próbálunk az igazságügyi orvosszakértői területen bevezetni, ezek még csak tervezetben léteznek, de nagyon reméljük, hogy ki tudjuk használni az elektronikus hálózatok adta lehetőségeket, s csökkenni fog a papíralapú adminisztráció, és így költséghatékonyabbá és gyorsabbá válik a rendszer. – Milyen javaslatai voltak a Semmelweis Tervre? Első lépésben a halottakkal és boncolásokkal kapcsolatos akut problémákat szeretnénk megoldani. A kormány terveivel összhangban szeretnénk elérni, hogy a hatósági, illetve az igazságügyi orvostani boncolások ne halottasházakban történjenek, azokat csak kiemelt egészségügyi szolgáltatók patológiai osztályain, megfelelő tárgyi feltételekkel rendelkező bonctermekben lehessen elvégezni. – Hogyan tervezi munkáját a tagozat és a tanács tagjaival? Csak úgy lesz működőképes a rendszer, ha együtt végezzük feladatainkat, igénybe vesszük a tanács tagjainak szakértelmét, szakmai munkáját. A szakma minden területének részt kell venni a megújulásban, különben nem lesz hatékony a rendszer. Közös feladatunk kidolgozni a szakmai irányelveket és protokollokat. – Kérem, ismertesse szakmai élete legfontosabb állomásait és szóljon egyéni életútjáról! Igazságügyi orvostanból, kórbonctanból, egészségbiztosítási orvostanból rendelkezem szakvizsgával, tudományos fokozatot (PhD.) szereztem, majd habilitáltam. Öt évig dolgoztam Amerikában, a Cleveland Clinic Foundation Molekuláris Kardiológiai Kutatólaboratóriumában, majd itthon a kábítószeres halálozás lett a fő kutatási területem, kutatásaimat részben hazai pályázatok, részben NIDA pályázatok finanszírozták. Minden évben a Drog Fókuszpont munkatársaival együtt készítjük a hazai kábítószer halálozással kapcsolatos éves jelentést, mely nemzetközi szinten is elismerést kapott. Elismeréseim: Elige-Vitan-díj és Kertész Imre emlékérem. Hobbim az utazás és az olvasás. 2011. 07. 26. Császi Erzsébet Kapcsolódó anyagok: Magyar ember nem ír végrendeletet

Kokain és hirtelen halál

Anatómialecke a Sixtus-kápolnában

Vesalius, az első modern anatómus

LAM (Lege Artis Medicinæ) - 2005;15(12) Patológiai jegyzőkönyvek a Rákosi-korszakból