Bár a június végén elfogadott kormányhatározat jóváhagyta az egészségügyi államtitkárság Semmelweis Tervben összegzett ágazati terveit, Szentes Tamás egészségügyért felelős főpolgármester-helyettes sem abban az időszakban, sem ma nem ismeri a Budapest koncepciót. Mindezt maga a szakpolitikus mondta csütörtökön, a Balatonfüreden megrendezett XIII. Járóbeteg Szakellátási Konferencián, ahol a „Fővárosi intézményi betegellátás jelene a Budapest koncepció tükrében” címmel tartott előadást. Mivel a koncepció csak elméletileg létezik, így csak a budapesti ellátás aktuális helyzetét, a korábbi – immár túlhaladottá vált – integrációs elképzeléseket ismertette Szentes, aki bevezetőjében kiemelte, a fővárosi intézményrendszer ki tudná elégíteni a populáció ellátási igényeit, de mivel a finanszírozás nem megfelelő, így az ellátáshoz való hozzáférés is elégtelen, ami a lakosságban is elégedetlenséget szül. Mivel anyagi forrás nem áll rendelkezésre, így kizárólag az ellátórendszer koncentrálásával tudnák kielégíteni a megnövekvő elvárásokat. Struktúraváltás nélkül érdemi megtakarítás sem érhető el, a szakpolitikus szerint pedig csupán a betegutak átszervezésével sem lehet spórolni. Mint ahogyan az is csak teória, hogy az együttes közbeszerzések megteremtik a forrásokat a bérek emelésére. Ez utóbbi véleményét Szentes azzal támasztotta alá, hogy bár a fővárosban korábban létrehozták a Febesz kft-t a közbeszerzések lebonyolítására, ám az nem működött megfelelően, így a kórházak továbbra is külön-külön intézték a beszerzéseiket. Miután tavaly október óta sikerült rendezni a cég helyzetét, mára több beszerzést is egységesítettek, amelyből százmilliós megtakarítást értek el. Márpedig „a százmilliós megtakarítás a 45 milliárdos bérigénnyel nem mérhető össze” – fogalmazott a főpolgármester-helyettes. Nem tudta megfelelően irányítani az intézményeit a fenntartó önkormányzat az elmúlt 20 évben – szögezte le a mai helyzetéről szólva Szentes Tamás. Tizenkét kórháza közül a visegrádi intézetben jelenleg rehabilitáció, a Stomatológiai Intézetben gyakorlatilag járóbeteg-ellátás működik, míg a Nyírő Gyula Kórház egyre inkább a pszichiátriai ellátás felé tolódik. A maradék kilenc kórház közül egy sem elég nagy vagy kicsi ahhoz, hogy megfeleljen a méretgazdaságossági elvárásoknak, s a szakmai struktúrával is problémák vannak, amelyeket az integrációval lehetne orvosolni. Bár az intézményi integráció optimális megoldást jelenthetne, további nehézségeket okoz, hogy a központosításnál figyelembe kell venni, hogy a budapestiek gyógyításában egyetemi, egyházi és megyei fenntartású intézmények is részt vesznek. A tavaly év végi konszolidáció hatását ma már egyetlen fővárosi kórház sem érzi, adósságállományuk már idén júliusban elérte az elmúlt decemberi szintet. Úgy tűnik, ezzel beigazolódni látszik Szentes elődjének, Pesti Imrének az a 2010 őszén adott prognózisa, mely szerint „az egészségügyre szánt előirányzattal 2011. novemberig húzza ki az ágazat, akkor újra pénzt kell majd tolni a rendszerbe”. Szentes szerint jó példa a kínálkozó megoldások közül a bécsi kórházak gazdasági és orvosszakmai integrációja arra, hogy ezzel hosszútávon hatékonnyá tehető a betegellátás. Erre azonban Ari Lajos, az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének elnöke úgy reagált, hogy a bécsi konzorcium a kezdeti megtakarítások után ma már veszteséget termel, de ott a város fontosnak tartja, hogy biztosítsa a lakosság megfelelő szintű ellátást, s ezért központi forrásokból pótolja ki a hiányt. A fővárosi ellátórendszer víziója csak homályosan látható a Semmelweis Tervben – összegezte a konferencián Szentes Tamás. eLitMed.hu, Tarcza Orsolya 2011-09-09