Elmúltak azok az idők, amikor az volt normális, hogy a karikatúrák a tartózkodó konzultánst a kórtermen keresztül vonulva ábrázolják, lobogó fehér köpennyel, kifogástalan csokornyakkendővel, nyomában orvostanhallgatók, fiatal orvosok, ápolónők és megzavarodott betegek hadával. A mai orvostól az az elvárás, hogy sokkal emberibb legyen. Számos faktor kombinációja vezetett ezekhez a változásokhoz, főként a megszaporodó média leleplezések és a nagy horderejű bírósági ügyek járultak hozzá. Ezekhez társult még a könnyebb hozzájutás az egészségügyi információkhoz, valamint a páciensek nagyobb elvárásai. Számos dokumentum született, amelyben ennek a modern gyakorló orvosnak a portréját akarták megfesteni. Ezek közül néhány csak az Egyesült Királyságból például: a Royal College of Physicians (Orvosok Királyi Kollégiuma) jelentése „ Az orvos a társadalomban: orvos szakmaiság egy változó világban”, vagy az UK General Medical Council (Egyesült Királyság Általános Orvosi Tanácsa) „A holnap orvosai”, vagy „Jó orvosi praxis” kiadványa. A jó szakember orvos tulajdonságai nem szívhatók fel a szakirodalom lapjairól, orvos sok éves orvosképzés során születik. A múltban az orvostanhallgatók kiválasztása elméleti tudás alapján történt, azt remélték, hogy az olyan jellemvonások, mint a kommunikációs készség és szilárd etika szervesen kialakulnak a képzés folyamán. Manapság, az orvostanhallgatók kiválasztását egyre inkább a szociális készségre alapozzák. Az Egyesült Királyságban a leendő hallgatók kommunikációs készségét vizsgálják és az USA-ban is fontolóra veszik, hogy a felvétel előtt a leendő diákok attitűdjét megismerjék. Az orvostanhallgatók képzése egész folyamatában a következő jellemvonásokra fókuszál: jogérzék, morál és kommunikációs készség, amelyeket a páciensek elvárnak, de mindez olyan szakszerű orvost produkál, amilyent a közösség megérdemel? A kutatások eredményei nem bíztatóak. Michael Preston-Shoot és munkatársai a Journal of Medical Ethics (Orvosetikai Hírlap) 2010. májusi számában ismertetik tanulmányuk eredményét, amelyben orvostanhallgatók magabiztosságát vizsgálták orvosjogi és „jó gyakorlat” kérdésekben, mielőtt és miután elvégezték az orvosjogi szemináriumot. Az eredmény azt mutatta, hogy magabiztosságuk nem nőtt meg ezekben a témákban az orvosjogi curriculum alatt. A jó orvosjogi know how a kulcs ahhoz, hogy a hallgató jó orvossá váljon, mert nem csak „lefordítja” az orvosi jogot etikai gyakorlattá, de meg is határozza azokat a jogi kereteket, amelyek között az orvosok praktizálnak. A tanulmány eredményei tehát aggasztóak. A kutatások azt is mutatták, hogy az orvostanhallgatók nem eléggé felkészültek gyakorlati dolgokból. David és Catherine Matheson a Postgraduate Medical Journalban „Tomorrow Doctors” (A holnap orvosai) című cikkükben közlik tanulmányuk eredményeit, amelyek szerint a hallgatók jelentős része szánalmasan felkészületlen, különösen gyakorlati feladatokban, például seb-varrásban, vagy orrtubus behelyezésében. Sokkal felkészültebbek voltak a kommunikációban, amellyel segítséget, együttműködést kértek. A szakmaisághoz vezető út tudást, készségeket és képességeket foglal magában, az orvosképzés három kulcsterületét. Ahhoz, hogy megállapítsuk, a hallgató elérkezett-e a kívánt célhoz, a tanulmányi út adott pillanatában megfelelő kérdéseket kell feltennünk. De egy-egy attribútum vizsgálata félrevezető lehet: a tudás pl. nem ad felvilágosítást a készségekről. A viselkedés, az értékek és a magatartás nehezen ítélhető meg, holott vitathatatlanul ezek az orvos legfontosabb jellemzői. A viselkedés nehezen tanítható, gyakran a „rejtett curriculumból” szerep-modellek alapján sajátítják el, amely utóbbi fontos része a medikusképzésnek. Valóban, a szerep-modellekből tanulás valószínűleg szerepet játszott Preston-Shoot vizsgálati eredményeiben is, amelyek szerint uralkodott a jogi rendszer negatív felfogása annak ellenére, hogy az ellenkezőjét tanították a hallgatóknak. A magatartás, viselkedés oktatása nem ösztönszerű minden oktató számára. Ezért ahhoz, hogy jó szakember orvost hozzunk létre, az oktatóknak nemcsak azt kellene átgondolniuk, hogy mit fognak tanítani, hanem azt is, hogy hogyan. A szakember képzés gyakorlati kérdéseinek megválaszolása vitathatatlanul nem könnyű feladat. Merész törekvések voltak arra, hogy a szakszerű orvos kialakítására vonatkozó bölcsességeket gyakorlattá tegyék. A cél maguk és a társadalom számára hiteles orvosok megteremtése, de nem szabad az ezzel járó nehézségekről megfeledkezni. Az oktatóknak a továbbiakban is arra kell törekedniük, hogy a szakmai jellemzők megítélését és átadását javítsák és, hogy oktatási módszerük rugalmasságát a szükségletnek megfelelően fokozzák. A Lancet Oktatási Bizottság anyaga a https://www.lancet.com/education-of-health-professionals címen érhető el. Forrás: Házi Jogorvoa Kapcsolódó anyagok: cikk címe

Orvosi tanácsok az Interneten

A holnap orvosa: előrelépés akkor lesz, ha megbecsüljük