Közismert, hogy a korszerű terápiák egyre korábban, illetve egyre kisebb súllyal született csecsemők életben tartását teszik lehetővé. Ezzel párhuzamosan a mesterséges megtermékenyítés egyre gyakrabban alkalmazott módszerei, amelyek gyakran többszörös terhességhez vezetnek, 36%-kal növelték a koraszülöttek arányát az Egyesült Államokban a 80-as évek eleje óta (ma az újszülöttek 20%-a a 28. gesztációs hét előtt születik). Ezeknek a tendenciáknak köszönhetően egyre gyakoribbá válnak a koraszülöttekre jellemző szövődmények, amelyek közül az egyik legfontosabb a keringési rendszer éretlenségéből adódó oxigénhiány okozta neurológiai károsodás. A koraszülöttek körében nagyobb a stroke és a cerebralis paresis kockázata, és körülbelül 50%-uknál kognitív problémák és tanulási nehézségek várhatók. A University of California at San Francisco (UCSF) egyik kórházában David H. Rowitch neonatológus és a kórház gyermekneurológus főorvosa, Donna Ferriero 2006-ben újszülött-agykutató intézetetet, 2008-ban pedig az Egyesült Államok egyik első neurointenzív csecsemőosztályát hozta létre, azzal a céllal, hogy az idegtudomány legújabb eredményeire támaszkodó új kezelésmódokkal segítsenek megfordítani vagy legalábbis lassítani az újszülöttek egyre rosszabb neurológiai prognózisának tendenciáját. Az intenzív csecsemőosztályon alkalmazott terápiák közül az egyik legsikeresebb a hipotermiás kezelés: a súlyosan koraszülött vagy nagyon kis súllyal született, az oxigénhiány jeleit mutató csecsemők testét a születés utáni első napokban 33,5°C-ra hűtik, és agyműködésüket is folyamatosan monitorozzák EEG-vel. A kezelés végén az újszülöttet lassan felmelegítik, és egy speciális inkubátorba helyezik, amely alkalmas arra, hogy a csecsemőről MR-felvételt készítsenek. Miután hazaengedik, a gyermeket még sok évig rendszeresen megvizsgálják az intézetben. A hipotermiás kezelés csökkenti az agykárosodás kockázatát: egy 325 csecsemő bevonásával végzett Forrás: vizsgálatban azt találták, hogy az ily módon kezelt koraszülöttek közül 44% maradt életben neurológiai károsodás nélkül, míg a kontrollcsoportban, amely hagyományos intenzív ellátást kapott, csak 28%. A kezelés valószínűleg azáltal hat, hogy csökkenti a stresszhatásnak kitett neuronok oxigénigényét, ami növeli a regeneráció esélyét. A hipotermiás kezelés egyik legfőbb árnyoldala, hogy a csecsemőt senki sem mozdíthatja el a hűtött felszínről, még a szülei sem. Bár a kezelés ideje alatt az újszülöttek – részben az alacsony dózisú szedatívumoknak köszönhetően – általában nyugodtak, és nem sírnak, kérdés, hogy a születés utáni napokban a testi kontaktus teljes hiányának milyen következményei lehetnek (amellett, hogy nagy lelki terhet ró a szülőkre). Rowitch és munkatársai jelenleg azt vizsgálják, hogy némelyik csecsemő esetében elegendő-e a rövidebb ideig tartó hűtés. A UCSF kutatócsoportjának legfontosabb célkitűzése azonban, hogy felhívja az orvosok figyelmét: a koraszülöttek agyműködésének monitorozása éppolyan fontos, mint a hagyományosan figyelt paramétereké (a pulzus, a testhőmérséklet és a légzés. Az agyi oxigénhiány okozta görcstevékenység észlelésével és az időben végzett beavatkozással életre szóló neurológiai károsodásokat lehet megelőzni. Szemlézte: elitmed.hu, dr. Víg Julianna Forrás: Nature 2010; 463(7278): 154-156